Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

Írói utószó

Mikor belekezdtem ebbe a könyvnek nem nevezhető akármibe akkor nem gondoltam, hogy egyszer be is fejezem. Most meg itt írom a írói utószót. Őszintén szólva nem tudom, hogy most sírjak-e vagy nevessek. Mikor elkezdtem ezt, még arra sem gondoltam, hogy meglesz a 100 megtekintés. De meglett, hihetetlen módon. Már akkor egy-egy kedves szóval annyira fel tudtátok dobni a szörnyű napjaimat, hogy az egyszerűen hihetetlen.

Most így, a végére a blog/könyv 42.5k megtekintéssel, 2.9k vote-tal és 311 kommenttel rendelkezik. Ezek mind hatalmas számok, amiket egyszerűen lehetetlennek találok megköszönni. Egyszerűen nem tudom leírni azt amit most így érzek. Tudom ez most nagyon nyálasra és csöpögősre sikerült, de előjött ez az oldalam, sry. 

Mint ahogy említettem arra se gondoltam, hogy 100 megtekintés meglesz, most meg 42ezernél állunk. Te jóságos ég. Imádlak titeket, de komolyan. Köszönöm, hogy végigolvastátok ezt a förmedvényt, és hogy időt szakítottatok arra, hogy néha napján írtatok egy-egy kommentet. Nem tudom elmondani, hogy ezzel mennyire boldoggá tettetek, és mivel nem is tudok ezt szavakba önteni, csak annyit mondok, hogy: köszönöm, mindet nagyon szépen köszönök. Aztán most képzeljétek el, hogy mindenkit egyenként magamhoz ölelek. 

Najóó, kicsit nyálasra sikerült mindez. Ha valaki beleolvas akkor valószínűleg azt hiszi, hogy a halotti ágyamról írom ezeket a mondatokat. Na, de mindegy is. Ennek a sztorinak vége, viszont még tartozok a kiegészítő kötettel, amit amint tudom hozom is. Meg természetesen nemsokára publikálom az új történetemet is. Meg persze az éhezők az osztogatók ellen ugyanúgy fut. Nem szabadultok meg előlem annyi biztos. Még rengeteg szörnyűséges történettel foglak titeket kergetni, szóval készüljetek fel.

Szóval, még egyszer köszönök mindent, csodásak vagyok. xx, Bea.  

ui.: legalább egy órát szenvedtem azzal, hogy kitegyem az utolsó bejegyzéseket. Egyszerűen nem volt szívem hozzá:(