Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

#27☞②⑦☜#27

Leah

Az utóbbi egy évben rengeteg dolog történt. Chelsea-nek az anyját kiengedték a kórházból, szóval rendszeresen járt iskolába. A sulis bálokon Chrisszel és Shawnnal rengetegszer felléptünk. Priscilla ismét Shawnnal jár... ki tudja meddig. Mi egyébkénk Chrisszel tökéletesen megvagyunk az apró vitáinkkal. Így volt ez ma reggel is...

- Siess már Leah, elkésünk! - mondta Chris miközben a fürdőszobám ajtaján dörömbölt.

- Máris - dünnyögtem. Aztán mikor a hajsütővel megégettem a nyakamat eléggé hangosan felszisszentem.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Aha. Csak lesz egy folt a nyakamon.

A kijelentésemre Chris nevetni kezdett. 

Nagyjából fél órát bent szöszmötöltem a fürdőbe amikor végre elkészültem.

- Szóval ez tartott ennyi ideig - vigyorodott el Chris mikor végig nézett rajtam. Nem érkeztem válaszolni mert a száját mohón az enyémre tapasztotta.

- El fogunk késni - mondtam mikor egy másodpercre el tudtam tőle válni.

- Kit érdekel - vonta meg a vállát majd újra megcsókolt.

És igen elkéstünk. Shawnnal együtt, mivel ő hűségesen várt minket a suli előtt. Amikor megkaptuk az alapos fejmosásunkat az osztályfőnökünktől végre elkezdhette az "év végi összegzést". Az utolsó évünk összegzését.

Az évzáró unalmasan telt, a lehető legunalmasabban. Viszont a délután annál kevésbé.

Mind a hatan Chris szobájának a padlóján ültünk és sztorizgattunk vagy éppen hallgattunk. Alig maradt időnk, hogy együtt legyünk. Mindenki máshova megy tanulni. Épphogy barátaim lettek már el is kell tőlük válnom.

- Komolyan mész Leah után? - kérdezte Shawn.

- Még szép - válaszolta vigyorogva Chris majd átölelte a vállamat és magához húzott és adott egy puszi az arcomra.

- Te nem egy suliba leszel Prisszel? - vontam fel a szemöldököm.

- Dehogy - legyintett. - Így is sokat vagyunk együtt.

- Nem mindenki van együtt sülve-főlve - mondta vigyorogva Chelsea.

- Te inkább ne beszélj - mondtam miközben hozzávágtam egy párnát. Nost igen... Zach-el elválaszthatatlanok lettek.

Chelsea nevetve vissza dobta felém a párnát aztán tovább folytatódott a beszélgetés. Késő estig. Na jó... inkább mondjuk úgy, hogy hajnalig.

- Álmos vagy? - kérdezte halkan Chris mikor ásítottam.

- Kicsit - mondtam mosolyogva majd egy apró puszit nyomtam a szájára. A csapatunk fele már aludt. Már csak Chris, Shawn és én ültünk egymás mellett csendben. 

- Nem akarom itt hagyni ezeket a hülyéket - motyogtam félálomba.

- Számít az még? - kérdezte Shawn.

- El se hinnéd, hogy mennyire.

Shawn helyeselően bólintott majd további szavak nélkül lefeküdt a padlóra és másodperceken belül már horkolni is kezdett. A kuncogásomat visszafojtva Christian vállára hajtottam a fejem. Még szívesen fent maradtam volna, de ahogy a hajamat simogatta egyre jobban álmosabb lettem aztán pár perc múlva már én is az alvók társaságát erősítettem