Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

#17☞①⑦☜#17

Christian

- Csá - vigyorgott rám Shawn mikor a sulihoz ért.

- Késtünk - pillantottam az órára.

- Nyugi - legyintett. - Első nap.

Sietősen indultunk meg a termünk felé. Shawn kopogás nélkül kinyitotta az ajtót, majd mikor beléptünk minden szem ránk szegeződött. Köztük az övé is. 

- Örülök, hogy megtaláltátok az iskolát fiúk - mosolygott ránk gúnyosan a tanár. Kényszeredetten felnevettünk, hogy oldjuk a feszültséget, majd megnéztem, hogy hol található üres pad. Az egyik Priscilla előtt volt amit inkább meghagytam Shawnnak én meg az egyik szöszi csaj háta mögé ültem akit még sose láttam, de annyi biztos, hogy a legszebb lány az osztályban.

Mikor Shawn és Pris épp nyalták-falták egymást a szőkeség hozzájuk fordult majd édesen elfintorodott.

- Hé - mosolyogtam rá. - Az órarended ideadnád? - biccentettem a kezében tartott lap felé. Nem mondott semmi csak lerakta a padomra majd visszafordult.

Az osztályfőnök az órájára pillantva kijelentette, hogy van egy kis időnk szóval aki szeretné körbevezetheti Leaht, az új lányt.

A fiúk hevesen jelentkeztek, még Shawn is mit sem törődve barátnője gyilkos pillantásaival.

- Chelsea és Christian - a nevemet hallva rögtön felkaptam a fejem. Először ellent akartam mondani, mivel semmi kedvem nem volt idegenvezetői szerepet betölteni, de aztán ezt a gondolatot az agyam legsötétebb sarkába küldtem, majd felálltam és elindultam a két lánnyal.

Chelsea teljes beleéléssel magyarázta mi hol van és közben végig Leaht ráncigálta.

- Ha azt akarod elérni, hogy kitörje a nyakát akkor jó úton haladsz - mondtam Chelsea-nek mikor a lépcsőn húzta lefele.

Chels bocsánatot kért, de Leah továbbra is csendkirályt játszva csak megvonta a vállát.

A következő megállónk a tornaterem volt ahol Chelsea-nek mesélős kedve volt, mivel elmondta, hogy berontottunk egyszer a lány öltözőbe.

- Shawn be akart menni a csajához - forgattam a szemeimet. - Állítottuk volna meg? 

- Jó lett volna - vágta rá majd a csörgő telefonjához nyúlt. Egy legyintéssel jelezte, hogy folytassam az idegenvezetést.

- Gyere, Aranyhaj - pillantottam rá majd az ajtó felé vettem az irányt.

- Ne hívj így - fonta össze maga előtt a karját. 

- Miért? Nem elég találó? - kérdeztem mosolyogva. Válaszként csak eldünnyögött valamit.

Unottan elmagyaráztam mit merre talál a lehető leggyorsabban.

- Te aztán nem húzod az időt - jegyezte meg. A kijelentésén elgondolkodva csak úgy kicsúszott a számon a következő mondat.

- Ez majd több dologban is meg fog bizonyosodni - mondtam majd lopva rápillantottam. Az arckifejezését látva rögtön visszaszívtam volna a mondatot.

Leah szólásra nyitotta a száját amikor pont kijött Chelsea a tornateremből. Gondolatban hálát adtam az időzítésének. Egyáltalán nem volt kedvem magyarázni a hirtelen kirohanásomat.

- Mehetünk? - kérdezte vidámat. Én csak bólintottam egy aprót majd rögtön a lépcső felé mentem.

A következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy Chelsea kétségbeesett arccal tolja a lépcső felé Leaht, mögöttük pedig feltünk egy ismerős arc.

- A kurva életbe - mondtam ki a kelleténél hangosabban. - Siess már, Aranyhaj.

Megfogtam a karját majd magam mellé húztam.

- Mi ez a nagy sietség, Collins? - A hangját hallva összeszedtem minden erőmet és felé fordultam.

- Most nem érünk rá, óránk van - mondtam.

- Csak be akarok mutatkozni, ne parázz - mondta egy gúnyos mosoly kíséretében.

Mikor a lépcső aljához ért gondolkodás nélkül szorosabban magamhoz húztam Leaht.

Sam elismerő tekintettel pásztázta végig Leah egész testét. Már épp vonszoltam volna tovább mikor találkozott a tekintetünk. A gúnyos mosoly máris visszatért az arcára. 

- Ne aggódj, nem veszem el tőled. Megint.

Éreztem ahogy megdermedek. Próbáltam magam visszatéríteni a valóságba.

Leah kérdőn pillantott hol rám, hol pedig Chelsea-re.

- Nem kell tudnod róla, cica - vigyorogtam rá erőltetetten. Leah elvörösödött. Szörnyen aranyos volt.

Miután visszaértünk a terembe a tanár egy rövid szabad foglalkozást adott így mindenki sztorizgatni kezdett. Leah egyedül ült a padjánál a tollát piszkálva. Én gyorsan lefirkantottam az egész órarendet majd vissza adtam neki.

- Minden oké? - kérdeztem mikor megláttam a búskomor fejét.

- Persze - próbálta bizonygatni.

Segítségkérően Shawnra pillantottam aki rögtön ott termett Leah padjánál Priscilla legnagyobb örömére.

Egy rövid bemutatkozás után mindennel próbálkoztunk, hogy fel tudjuk vidítani. Ami sikerült is rövid időn belül, de akkor sem hagytuk abba. Bár egész végig vigyorgott az évnyitó alatt nem hagytuk békén. Minden hülyeségről szövegeltem neki, ahogyan Shawn is. Csak látni akartam azt a gyönyörű mosolyát.