Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

Karácsonyi rész

Sziasztok! ☺Először is szeretném megköszönni nektek a rengeteg üzenetet azzal kapcsolatban, hogy folytassam a történetemet. Tényleg nagyon jól esik. Viszont az a rossz hírem, hogy valószínűleg erre nem fog sok kerülni, ez lesz az utolsó bejegyzés, amit ide kiteszek, legalábbis jövő karácsonyig egészen biztosan, és ennek meg is vannak az okai. DE van egy jó hírem is, mégpedig az, hogy a téli szünetbe elkezdek egy új Chris Collins fanfcitiont, remélem azt meg fogjátok majd nézni, és azt is remélem, hogy tetszeni fog nektek. ☺ De ez még a jövő zenéje. Meg szeretném köszönni a 100+ ezer megtekintést. Hihetetlenek vagytok, már nem tudok mást mondani. Ugyanazt tudom mondani, amit 20.000 és  50.000 megtekintésénél, tehát nagyon szépen köszönöm! Imádlak titeket! :D 

Ezzel a különleges résszel szeretném meghálálni nektek ezt az egészet, amit ti adtatok nekem azzal, hogy csak simán rákattintottatok a történetemre. Boldog karácsonyt mindenkinek. ☺

- El sem hiszem, hogy megtetted - néztem elképedve Shawnra. 

- Pedig de - vonta meg a vállát. 

- És most hogyan tovább? - kérdeztem. 

- Azt találd ki te - felelte vigyorogva. - Én tettem meg a nehezét. 

A szememet forgatva felsóhajtottam. Ha így haladunk, akkor biztos, hogy nem fog összejönni a tervünk. 

A kanapén ülve  figyeltem Shawnt. Lassan két éve, hogy velem es Chrisszel él. Nen hittem volna, hogy menni fog ez nekünk, így együtt. 

- Chris két óra múlva fog visszajönni. Nincs túl sok időnk. 

- Nem kellett volna úgy elküldened őt, hogy még az ajándékba bele se kezdtünk - dünnyögtem. 

- Nem az én hibám. Te adtad az ötletet - nevette el magát. 

A fejemet ingatva elmosolyodtam, közben az pedig Shawnt néztem, ahogy az asztalon heverő üres fényképalbumhoz sétál. A különböző méretű fotókat nézegette. Láttam, hogy néhány fotó láttán halványan elmosolyodik, valószínűleg az előtörő emlékektől. Lassan odasétáltam mellé, aztán én is a kezében tartott képeket kezdtem el nézni. 

Az egyik kép még az egyetemen készült. Chris, Shawn, Grayson, Lottie és én vagyunk rajta, épp a kiköltözésünk előtt. A háttérben a csomagjaink és bőröndjeink kupacokban álltak.

– De rég volt – mondta Shawn halkan a képet a kezében tartva. Felsóhajtottam, majd helyeselően bólogatni kezdtem. Valóban rég volt már.

Ez volt az a nap, amikor mindannyian elkezdtünk ténylegesen élni. Lottie és Grayson visszaköltözött Észak-Karolinába, először Lottie szüleivel éltek, de most már vettek maguknak egy saját házat. Én pedig a fiúkkal egy lakást vettünk, nem messze az egyetem épületétől.

Shawn szó nélkül letette a képeket, majd az albumot az első oldalon nyitotta ki. Kezébe vette azt a képet, amint rajta vagyunk mind az öten, aztán előkotort a többi kép közül is, amin rajta vannak Chelsea-ék is. Egymás alá rakta őket, majd oda is ragasztotta az eddig üresen tátongó, fehér lapra. Kezébe vett egy tollat, majd a lap tetejére írta, hogy "Életünk legszebb évei". A képeket nézve hagytam, hogy Shawn szorosan magához öleljen.

Egyesével végignéztük az összes képet. Minden kép különböző emlékeket és érzéseket váltottak ki belőlem. Minden képhez írtunk egy-egy üzenetet. Miután készen lettünk mosolyogva lapoztam végig a képekkel teli albumot. A gimis évektől kezdve, amikor még nem itt éltem, át a végzős évünk emlékein, egészen az egyetemen töltött időkhöz, és visszatérünk a jelenben. Az utolsó pár kép már az új lakásunkról készült, majd az utolsó képen hárman vagyunk rajta. Shawn némi gondolkodás után odaírta, hogy "Nem állunk meg".

– Szerinted örülni fog ennek? – kérdeztem, miközben behelyeztem az albumot egy szépen kidíszített dobozba.

– Biztosan – felelte Shawn mosolyogva.

– Nem kellett volna így elküldened őket – mondtam, miután már egy órája odavolt Chris.

– Te mondtad, hogy sok időre lesz szükségünk – vonta meg a vállát, miközben a tévét nézte. – De ne aggódj, biztosan lassan rájön, hogy úgyse fogja megtalálni azt, amit én kértem tőle – folytatta vigyorogva. A fejemet ingatva néztem rá, amikor hallottam az ajtó nyitódását.

Chris lépett be a nappaliba. Fáradtnak tűnt, ahogyan a dzsekijét felakasztotta a fogasra.

– Bocsi Shawn, de nem jutottam semmire – mondta miközben felénk sétált. Mosolyogva felém hajolt, majd egy puszit adott a homlokomra.

– Lényegtelen – nézett Chrisre mosolyogva. – Inkább nézd meg az ajándékod. 

Chris összevont szemöldökkel nézett Shawnra. Nevetve felkászálódtam a kanapéról, majd  a a karácsonyfa alól kivettem Christian ajándékát.

Chris, a kezében a dobozzal leült a kanapéra, mi pedig Shawnnal mellé ültünk. Ismét végignéztük a képeket. Mikor a végéhez értünk Chris felsóhajtott, majd az albumot a kezében szorongatva hátradőlt.

– Köszönöm – mondta mosolyogva, miközben végig nézett rajtunk.

– Boldog karácsonyt – mondhat Shawn megveregetve Christian vállát. Vigyorogva öleltem át Christ.

– Boldog karácsonyt – suttogtam.