Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

#1☛①☚#1

Az iskola szívás. De akkor még nagyobb, ha új suliba kell menned, pláne, ha egy már összeszokott osztályba.

Szóval, kezdjük először is egy kis helyzetjelentéssel.

A szüleim most, tizenhat év után rájöttek, hogy nekik nem volt jó Észak-Karolinába. Nekem jó volt itt? Nos, senki sem kérdezte, de nem is lényeges. Három hónapja költöztünk Virginiába. Na és itt most jó nekem? Naná, hogy ez senkit sem érdekel.

Júniusba költöztünk ide, Virginia központjába, egy kertes házba. Elsőre egy nagyon barátságos háznak tűnik a fehér falaival és a szép virágos kertjével, de a házon belül mindig kitör a pokol. Ma reggel sem volt másképp.

- Leah! Ne hisztizz már! Csak egy új iskola, mit olyan nagy szám ezen? Nem ez lesz az első alkalom mikor új kell suliba menj - értetlenkedett anya.

- Hát persze! Te könnyen beszélsz. Nem neked kell egy összeszokott osztályba beférkőznöd - fontam össze magam előtt a karomat duzzogva.

- Kicsim -szólt finom hozzám apa. -Nagyon megnyerő személyiséged van és a leendő osztálytársaid is nagyon kedvesek. Nem lesz gond ezzel szerintem.

-Persze. Szörnyen megnyerő a személyiségem -bólogattam gúnyosan. - Minden bizonnyal mindenki imádni fog, és rögtön befogadnak. Végül is nemszokás a diákoknál az, hogy az újakat piszkálják - sóhajtottam.

-Ez a kamaszkorral jár.

-Minden azzal jár -forgattam a szemeimet.

- Ha így állsz hozzá nem megyünk vásárolni -mondta végül anya, aki már,gyanítom, megunta az édes kis vitánkat.

Résnyire összehúztam a szememet és úgy vizslattam. Mivel úgy látszott nem viccel (hahh, még ha ismerné is a "vicc" szó fogalmát, pff) rábólintottam.

-Bocsánat -virítottam elő a legmeggyőzőbb mosolyomat.

- Máris jobb - biccentett majd visszavonult a konyhába.

Nos igen, így megy a Brock családban. Néhány perc heves vita aztán mindenki lenyugszik, majd ismét vita...

Másnap reggel egy hatalmas pláza előtt álltunk. Anyám arcára idegesség ült ki. Nos igen... velem vásárolni indulni a legrosszabb dolog a világon, kivéve ha nincs jobb dolgod annál, mint hogy nézni, ahogy próbálgatom a ruhákat.

-Ne húzd majd az időt -mondta anya majd belépett a fotocellás ajtón.

- Idő húzásnak számít, ha felpróbálom az összes ruha kínálatot? - vigyorodtam el mikor mellé értem. Anyám sóhajtott egyet majd beléptünk az első boltba.

Amint beléptünk rögtön megakadt a szemem egy fekete farmeren, ami a térdénél ki volt szakadva, egy pulóveren (készülni kell a télre, na) ami három színből állt (piros, fehér és szürke) és a középső sávban a "Different" szó állt. Mondanom sem kell, megvettük őket, anyám legnagyobb örömére.

Legnagyobb döbbenetemre, csak egy órát plázáztunk és nem is vettünk annyira sok dolgot. Végül is csak felújítottuk a gardróbomat.

...

Másnap reggel karikákkal a szemem alatt és csapzott hajjal keltem fel. Ma van az első nap. Este maximum egy órát aludtam, ami nem igazán tett jót nekem.

Amint felkeltem bevonultam a fürdőszobámba, hogy kicsit megmentsem a külsőmet. Felvittem néhány réteg korrektort a karikákra amitől máris emberibb külsőt kaptam. Mikor a szobámba léptem gondolkodás nélkül felkaptam magamra az egyik fekete rakott szoknyámat amibe beletűrtem a fehér, rövid ujjú felsőmet. Miután úgy véltem, hogy eléggé elfogadható lett a külsőm gyorsan kivasaltam a hajamat.

-Nem fogja melegíteni a hátadat a hajad? - kérdezte anya mikor már a cipőmet húztam felfele. Nos igen, derékig érő, dús szőke hajam van.

-Megleszek szerintem -mosolyogtam rá. Gyorsan felvettem a cipőmet majd a táskámat a hátamra véve el is indultam az új iskolám felé, miközben aggodalom, félelem és izgatottság keveredett bennem.