Számít még? | Chris Collins&Shawn Mendes fanfic. [BEFEJEZETT]

#2☛②☚#2

Mivel az iskola nagyjából öt percre van tőlünk nem sok időm volt kiheverni az izgatottságot. Nem mintha fél óra alatt sikerült volna, de azért ott volt bennem az a hiú remény.

Mikor odaértem a suli kapujához megtorpantam. Az iskola épülete két emeletes. Fehér falai és nagy ablakai vannak. Az iskola udvara tele van fákkal, kisebb bokrokkal és egy-két paddal amikre már letelepedtek a diákok.

Mivel elég hülyén nézhettem ki úgy, hogy a suli kapujában toporgok egy nagy sóhaj kíséretében beléptem az iskola területére. Próbáltam minél gyorsabban átvágni az udvaron, de még így sem értem el, hogy ne tapadjanak rám a kíváncsi tekintetek. A sok fürkésző tekintet miatt attól féltem, hogy ott mindenki előtt eltaknyolok, ami nem lett volna szép.

Amint beléptem az épületbe az aulán találtam magam. Jobbra volt egy büfé, ami előtt csak páran lézengtek és finom, kávé illat áramlott ki a kis helyiségből megspékelve vidám cseverészéssel. Mint valami hangulatos kávézó.

Balra állt egy lépcső majd kicsit odébb volt néhány terem. Az egyiknél egy kétszárnyú ajtó volt. Arra tippeltem, hogy az a tornaterem.

Miután szétnézelődtem a lépcsőt felé indultam majd gyorsan feltrappoltam. A második emelet folyosójának két oldalán termek álltak. Egymással szemben az évfolyamok. Gyorsan elmentem a kilencedik osztály ajtaja előtt majd beléptem a 10/a termébe.

Az ajtó előtt kár volt felkészülnöm arra hogyan fogok köszönni mivel senki sem volt bent.

Az osztályterem bézs színű falakat kapott, fehér függönnyel. Három sor pad állt a terem közepén, mögöttük szekrények, tele könyvekkel. A hosszú szekrény két oldalán fogasok lógtam, az egyikre rá volt akasztva egy vékony, őszi kabát.

A padok előtt volt egy nagyobb asztal, ami a tanáré, mögötte pedig egy nagy, zöld tábla. Az ablakok előtt virágok, és a terem sarkaiban is, egy-egy nagyobb, bokrosabb növény állt.

Miután itt is kellőképpen felmértem a terepet kiválasztottam egy szimpatikus helyet, ami az ablak melletti sor, utolsó előtti padja volt. A táskámat letettem a pad mellé majd helyet foglaltam. Mivel nem volt semmi különösebb dolgom elővettem a telefonom, hogy zenét hallgassak. Mikor bedugtam volna a fülembe a fülhallgatót kinyílt a terem ajtaja és egy vörös hajú lány lépett be rajta. Mikor megpillantott kedvesen rám mosolygott majd felém indult.

-Te vagy új osztálytárs, gondolom -ült le a mellettem lévő pad tetejére. -Chelsea Walker -nyújtotta felém a kezét.

-Leah Brock -mondtam majd kezet ráztam vele, miközben szemügyre vettem őt. A haja vállig ért, a szemei barnák, már-már fekete színűek voltak. Átlagosnak nézett ki, amit nem is bántam.

-Régóta megjöttél már? -vonta fel a szemöldökét.

- Nem - ráztam meg a fejemet amitől a hajzuhatagom a vállamra omlott. Chelsea szeme abban a pillanatban felragyogott.

-De gyönyörű hajad van -mondta egy sóhajtás kíséretében, mire felnevettem.

- Köszönöm-mondtam mosolyogva. Chelsea halványan elmosolyodott, majd odament a fogashoz és levette a kabátját róla majd a táskájával együtt ledobta arra a padra ahol ült.

-Nem gond, ha itt fogok ülni? -kérdezte továbbra is mosolyogva. Már épp válaszoltam volna amikor valaki feltépte az ajtót. Pár pillanat múlva két fiú lépett be az osztályba, méghozzá ikrek, wow.

-Új bige! -kurjantotta az egyikük.

-Hülye! -korholta le azonnal Chelsea.

A két fiú egyszerre indult el felén majd az egyikük levágta magát az előttem lévő padba a másik pedig a mellette lévőbe.

-Oltsd le magad, Chels -pillantott rá a srác. - Isaac Kisey, a testvérem pedig Zach -nyújtottam felém a kezét.

-Leah Brock -mutatkoztam be ismét.

A két iker fiú nem csak külsőleg hasonlított egymásra hanem belsőleg is. Egy rövid beszélgetés után kiderült, hogy ugyanazokat a zenéket, színeket és egyebeket szeretik. Az osztálytársaik általában úgy különböztetik meg őket, hogy Isaacnek egy fekete fülbevalója van a bal fülében, Zachnek meg egy fehér.

-Neked van testvéred? -kérdezte Isaac mire megállt bennem az ütő.

-Volt egy nővérem -nyögtem ki pár másodperc gondolkozás után egy keserű mosoly kíséretében.

-Volt? -vonta össze a szemöldökét Chelsea.

-Nem jöttünk rá időben, hogy bulimiás, aztán egyszer csak kómába esett -rágtam a szám szélét.

-Bocs, nem akartam... -kezdett bele Isaac, de félbe szakítottam.

-Nem gond - erőltettem magam egy mosolyt.

Ezek után még ismerkedtünk egy keveset. Nagyjából mindenről szó esett miközben kezdtek beszállingózni a diákok a terembe. Csak két pad maradt üresen.

Miután Isaac és Zach elkezdtek egymással beszélgetni valami játékról Chels az osztálytársainkról kezdett el mesélni.

A monológjából többnyire az jött le, hogy jó fejek, és a legtöbbjük zenél. Miközben épp az osztály legtehetségesebb fiú párjáról mesélt egy lány állt meg a padomnál.

-Ez az én helyem -hallottam meg a vékony, idegesítő és nyávogó hangját amitől rögtön felpillantottam. Egy rövid, méz szőke hajú lány állt előttem. Fehér leggingset és egy szürke, hosszított felsőt viselt.

-Priscilla -mosolygott rá édesen Chelsea. -Vonszold odébb magad, hadd üljön csak itt. Attól, hogy tavaly itt ültél még nem lesz az állandó helyed.

-Aha -pillantott rá undorral az arcán. -Bocs, akkor maradj csak -nézett rám bocsánatkérőn, ami valószínűleg hatalmas erőfeszítésekbe került, majd a középső padsor utolsó padját választotta ki új helyéül.

-Az igazgató lánya -forgatta a szemeit Chels. -Ki nem állhatom - borzongott meg.

Miután megtárgyaltuk "mekkora egy ribi az igazgató lánya, Priscilla" becsengettek az első osztályfőnöki órára. Miután belépett a tanár végre feltűnt neki a két hiányzó, emiatt burkoltan szitkozódni kezdett. Az osztály ekkor halk kuncogásba kezdett, majd miután öt perc múlva se jött meg a két hiányzónk a tanár belekezdett az órába.

Az óra elején semmi említésre méltó nem történt. A tanár megkért, hogy pár mondatban mutatkozzak be aztán lediktálta nekünk az órarendünket. Mire a péntek utolsó órájához tért hirtelen két srác rontott be a terembe.

-Örülök, hogy meg találtátok az iskolát fiúk -mosolyodott el a tanár. A két srác mit sem törődve vele felnevetett aztán mikor az osztály felé fordultak hirtelen elöntött a pír. A két fiú egyenesen rám nézett. Ezzel nem is lenne baj, ha nem lettek volna ilyen... ilyen helyesek. Na jó. Ez most szörnyen felszínesen hangzott, de akkor is! Az egyiküknek barna a haja, nagyjából száznyolcvan centi, sima fekete rövid ujjúban és egy világosabb kék farmerben. A másik fiúnak szőkés barna a haja, magasságuk nagyjából egyezik. Fehér ingben volt egy fekete farmerrel és egy fekete kalappal kiegészítve.

Ha tudtam volna mennyi bajom lesz velük.