Nem gondoltam volna, hogy egy hónap ennyire megváltoztat mindent. És itt most nem az életemre, hanem inkább az érzéseimre gondolok. Mondhatni a saját csapdámba estem és minden egyes randinál minél jobban megismertem Jimint, annál inkább szerettem meg és jöttem rá, hogy nem olyan, mint amilyennek mutatja magát. A nagy macsó maszk mögött egy aranyos és vicces egyén tengeti mindennapjait, így kétségeim is, hogy ő nem apának való, egyre jobban foszlanak szerte.
Sajnos az idő is sürget ebben, mivel hasam lassacskán növekedni kezdett. Hiszen túl vagyok a két hónapon s már közeledik a három.
Néha még mindig szidom magam felelőtlenségem miatt, de valamiért igazán haragudni nem tudok. Valamiért szeretem, hogy ez lett belőle. És megmelenget a tudat, hogy Jimin az apa. Egyszerűen bízom benne és abban, hogy segíteni fog és nem futamodik meg. Nem tenne ilyet.
💎 Jimin 💎
- MiiiinYoooongii! - visításomtól csoda, hogy nem zuhant le a mennyezet, de így legalább biztos lehetek benne, hogy barátom meghallotta segélykérésem.
- Miafaszvan? - az ajtó olyan erővel csapódott ki, hogy egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy ha kiszakadt az gáz lesz.
- Fehér, szürke vagy fekete? - kezemben három különféle színű pólót tartottam, hogy válasszon, szerinte melyikben néznék ki a legjobban. Ugyanis, ma is Joheevel randizom és, ha minden jól megy már kézfogásnál és ölelésnél többre is fogja futni. Elég furcsa, hogy már 2-szer lefeküdtünk, most mégis várom a megfelelő pillanatot az első, ténylegesen érzelmes csókunkra. Hát nem röhejes?
- A szürkét hanyagold. Vagy fehér vagy fekete. - majd fogta magát és sarkon fordulva indult ki a szobából, hogy folytassa a semmittevést.
- Nemááár! Komolyan segíts már! - a szürke felsőt ledobva az ágyamra, amin már temérdek mennyiségű ruha éktelenkedett, indultam még mindig nyafogva az elméletben legjobb barátom után.
- Mi a fasznak segítsek a póló kiválasztásában, mikor úgyis rajtad lesz a dzseki és a pulcsid? - huppant le a kanapéra kezébe véve a távirányítót.
- Mert mivan, ha leveszem és látni fogja, hogy a pólóm hülyén néz ki? Tudod milyen gáz lenne az? - sipákoltam, mint egy rossz kislány, amit barátom sem hagyott szó nélkül.
- Úgy viselkedsz, mint egy vérbeli buzi! Szedd már össze magad! Te vagy a pali az isten szerelmére, vagy a csaj rakja be neked? - szavai hallatán csak nagyokat pislogtam, majd megfordulva indultam a szobámba.
- Akkor majd ne lepődj meg, ha nem falazok a csajaidnál! - kiáltottam még utoljára felé. Majd, mikor végre szobámba léptem volna, óriási csattanásra lettem figyelmes. Lassan lopózva vissza a nappaliba, egy földön fetrengő Sugával találkoztam.
- Te meg mi az istent csináltál? - nevetésemet próbálva visszafolytani venném komolyan a dolgot, de szenvedő arckifejezésén nem lehetett nem röhögni. Nagy adag nyálat köpve, a már ígyis vergődő barátom arcába engedtem ki jól mulatásom jelét. Végül már annyira nevettem, hogy le kellett ülnöm, hisz erőm fogytán volt. Nem sűrűn látni ilyet, hogy Min Yoongi a menő csajozógép eltanyáljon, de ma ezt is megértem.
- Jó akkor a fehér lesz. Köszönöm segítséged! - álltam fel kiröhögve magam és indultam szobámba készülődni, ugyanis időmből sem maradt már sok.
💎 Johee 💎
- Áhh inkább magassarkút vegyél! Nem.. Inkább sportcipőt! Nem... Aisssh! - egy szál bugyiban és melltartóban néztem, ahogy Hoseok fel-alá szaladgál a lakásban, megfelelő kiegészítőket keresve. Ám be kellett ismernem, minél jobban akart segíteni, annál röhejesebben néztem ki. Jobban izgul a mai randi miatt, mint én. Pedig én is eléggé ideges vagyok.
- Hobi! És mi lenne, ha ezt venném fel? - mutattam felé egy egyszerű összeállítást, ami még nekem is tetszett. Nem voltak benne csicsás dolgok, pont megfelelő volt. Egy egyszerű fehér váll kimutatós póló, hozzá egy fekete nadrág és egy egyszerű fekete magassarkú bokacsizma.
- Mért kellett átjönnöm segíteni, ha már tudtad mit veszel fel?! - duzzogós fejet vágva fordult el barátom, mire halkan felkuncogtam.
- Senki sem mondta, hogy segíteni kell Hobi! - nevettem még mindig, ahogy arckifejezése egyre sértettebb lett, amikor visszafordulva hozzám végigméri a kiválasztott darabokat.
- Ne kötekedj, inkább haladj öltözni. Még a sminked sincs kész és lassan indulnod kéne. - az órára pillantva konstaláltam, hogy legjobb barátomnak igaza van és nevetve sértődékenységén, fejemet ingatva keltem fel az ágyról, hogy felvegyem a cuccokat.
- Jeon Jo Hee! Nagyon remélem, hogy kész vagy ugyanis a szőkeherceg megérkezett! - Hoseok hangjára kissé összerezzentem, majd kilépve a biztonságot nyújtó szobámból üdvözöltem Jimint. Arcán a döbbenet apró jele mutatkozott, amit nem teljesen értettem, majd széles mosollyal tárta szét karjait, amibe boldogan vetettem magam. Illata, mint mindig most is körbe lengett minket, ezzel megadva azt a biztonságérzetet, amit mindig érzek, mikor mellette vagyok. Ha lehetne, soha nem szakítanám meg ezt a pillanatot és örökre karjai közt lennék. Hát igen, ilyenkor jövök rá, mennyire csöpögős lettem az elmúlt pár hónap során.
- Indulhatunk? - tolt kicsit el magától, hogy mosolyogva nézzen rám. Aprót bólintottam válaszként, majd elengedve szeretőmet léptem Hobi felé, hogy átölelve tőle is elbúcsúzzam erre a pár órácskára.
- Olyan gyorsan felnőnek! - tettetett szipogást és képzeletbeli könnyeit törölgette, miközben mondhatni kilökött minket az ajtón és már be is csukta azt. Nevetve néztünk az immáron zárt fa lapra, ami még egy pillanatra kinyílva dobta fejemre kabátom.
- Hoseok! - üvöltöttem nagyot levéve kobakomról a kabátot és immáron összetúrt hajamat igazgatva - Nagyon megverem, ha hazaérek! - fejemet ingatva nevettem, majd Jiminre néztem, aki görbülettel a száján figyelte minden lépésem. Ajkamat lebiggyesztve boci szemekkel pislogtam rá, megmutatva milyen "gyönyörű" is vagyok kócosan.
- Nekem még így is tetszel - simította le hajam, majd kezeit arcomon pihentetve nyomta össze azt, így szám halakat megszégyenítő módon nézhetett ki. Végül nevetve engedett el és egy homlok puszi kíséretében indultunk kocsija felé.
- Na és hova is megyünk? - kérdeztem rá úticélunkra beszélgetésben reménykedve, ám egy egyszerű "nemsoká megtudod" válasszal elintézte a dolgot, így ismét csend telepedett ránk. Mégis valahogy ez nem az a tipikus kínos csend volt, hanem a kellemes. Mikor mind a ketten izgatottak vagyunk és gondolatainkba mélyedve, egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát. Jobb kezét áttéve a combomon nyugvó kacsómra kulcsolta össze ujjainkat, amit én boldogsággal néztem végig, majd karján végigvezetve tekintetemet pillantottam végül engem vizslató, mosolygós szemeire. Egy kacsintás kíséretében ismét az utat pásztázta, immáron hüvelykujjával simogatva kézfejemet.
Esküszöm még életemben nem láttam ennyire gyönyörű parkot. Mindenhol színesebbnél színesebb virágok, szépen nyírt zöld bokrok és fák, igényesen lefestett fehér padok voltak és kissebb zöld pázsit, ahol több szerelmes pár tengette idejét.
Tátott szájjal néztem az előttem elterülő látképet Jiminnel együtt, aki hátamhoz simulva karolta át hasam és hintett puszit nyakhajlatomba.
- Tetszik? - tette állát a vállamra, miközben én még mindig a látványt próbáltam felfogni.
- Ez gyönyörű! - emeltem fel kezemet, hogy arcára simíthassak, majd tovább haladva túrjak tarkóján lévő hajába, miközben teljesen ellazulok karjai közt.
- Gyere! - adott puszit arcomra és kezemet megfogva kezdett húzni az előttünk elterülő fehér, macskakövekkel lerakott úton.
Végül egy hídnál álltunk meg, aminek széles, fehér kőkorlátja volt, alattunk pedig egy kissebb tó, tele különféle méretű, színű és fajtájú halakkal.
Majdan megállítva és maga felé fordítva emelt meg kissé és ültetett a kőfal szerű korlátra, lábaim közé furakodva, tenyerét combomon nyugtatva végül. Kezeimet nyakába akasztottam és arcát tanulmányozva mosolyogva vártam a folytatást.
- Van valami, amit meg szeretnék próbálni. - jelentette ki ajkaimat tanulványozva, majd megnyalva sajátjait nézett a szemembe, reakciómat várva.
- Nem tart vissza semmi. - mosollyal az arcomon válaszoltam, mire ő is elmosolyodott és lassan közeledni kezdett. Vággyal telve hajoltam felé én is, mígnem ajkaink már szinte súrolták egymást, és itt megállt. Idegőrlő volt hezitálása, míg végül megtéve a nem létező utolsó millimétert, forrtak össze ajkaink. Nem volt a csókban semmi hevesség, semmi erőszak. Lágyan mozgatta párnáit és minden érzelmét bele vitte. Gyomrom remegett és a szívem nagyokat dobbant, miközben teljesen átadtam magam csókunknak, ami egyre szenvedélyesebb és egyre szerelmesebb lett. Végül apró cuppanásokkal váltunk el egymástól. Szapora lélegzetvételeink hallatszottak csak és az utolsó szájrapuszi után sem állt meg. Tovább haladt állkapcsomon, majd le a nyakamon, végül a kulcscsonttomon megállva és ide támasztva homlokát próbált visszavenni a zihálásából. Nyugtatóan simogattam tarkóját, néha-néha hajába túrva, mígnem felemelve fejét nézett szemeimbe.
- Tehát ilyen érzés, ha olyat csókolsz, akit szeretsz - jelentette ki csillogó szemekkel, bennem viszont elakadt a levegő. Most tényleg azt mondta, hogy szeret?
Annyeong mindenki! 😋
Íme elkészült a Search Me új része. Igaz "pici" késéssel, amit nagyon sajnálok de sikerült megírnom.
Mostantól tényleg próbálom gyakrabban hozni a részeket, ám ezt a közeledő kisérettségim nagy részben gátolja. I know eddig is ezt ígérgettem, viszont nem tudhatom előre mik fognak történni. 😪
Szóval előre és utólag is bocsánatotokat kérem a késlekedésekért és remélem tetszeni fog ez a rész is!
Kommenteket, voteokat mint mindig, most is szívesen fogadom 😅😅
A következő részig pedig legyetek rosszak 😋😅