„El van törve, és másodfokú égési sérülésem van rajta," mondom, miközben Louis felé megyek, aki úgy néz ki, hogy bármelyik pillanatban el tudna aludni a váróban lévő székek egyikén.
„Aláírhatom a gipszedet?" Kérdezi, mire én felnevetek.
„Nem most. Mindjárt bealszol, szóval menj haza nyugodtan. Nem kellett volna rám várnod."
Vállat von. „Tudom, de mivel velem jöttél ide, így gondoltam megvárlak."
Erre felnevetek, majd fejrázva megszólalok: „Nem tudom, hogy mit kezdjek Harryvel."
„Hogy érted?" Vesszük az ajtók felé az irányt.
„Csak.. amit mondtál. Miért hazudna nekem az anyukájával kapcsolatban? Egyszerűen csak nem értem." Dörzsölöm meg a halántékomat.
„Harry összezavaró tud lenni," mondja. „Ezt biztosan tudom."
„Igen, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire."
„Talán nem is. Őszintén szólva, már egy jó ideje nem beszélgettem vele. Lehet tényleg megváltozott."
Vállat vonok. „Úgy tűnik."
„Ettől függetlenül, én még megpróbálnék vele erről beszélni. Talán kérdezz rá az anyjára," veti fel az ötletet.
Amíg a dokira várakoztam és egyedül voltam, volt időm gondolkodni. Vajon van annak valamennyi valóságalapja, hogy Harry csak átver, és ő is részt vett abban, ami pár órával ezelőtt történt? Vajon Greg elmondott mindent a kormánynak, amiről mi beszélgettünk?
Lehet paranoiás vagyok. Nem tudom.
Felsóhajtok. „Louis?"
„Hmm?"
„Mi van, ha Harrynek is köze volt az elégetésemhez? Vagy mi van, ha rájön, és annyira fel fogja magát idegesíteni, hogy minden áron akar majd csinálni valamit?"
„Mi a francért lett volna köze a tűzhöz?"
„Hosszú sztori."
Amikor beülünk a kocsiba, Louis rögtön felbőgeti a motort és már indulunk is. „Haza akarsz menni, vagy..?"
„Azt hiszem át kéne mennem Harryhez," mondom.
„Hajnali négy van," mondja.
„Nem érdekel."
„Hát, oké," mondja, majd Harryhez veszi az irányt.
*****
Miután megérkeztünk, és vagy hússzor megköszöntem Louisnak a segítségét, azon kapom magam, hogy az ajtón kopogok.
Úgy egy perc múlva ki is nyílik az ajtó, és megpillantom Harryt. Arácról az álmosságot lehet leolvasni, haja pedig rendezetlenül omlik az arca köré.
A szemei letévednek a kezemre, és rögtön éberebbé válik.
„Jo, mi történt?" Kérdezi pánikolva, majd megfogja a másik karomat és behúz a házba.
Mivel nem mondok semmit, így újra ő törti meg a csendet: „Jo, mi a jó ég történt? Bántottak?"
„Harry, leülhetnék?" Kérdezem remegve, mivel jelenleg úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban összeeshetek.
„Persze," mondja, majd lassan felmegyünk a hálószobájába. Egyenesen az ágyhoz megyünk, ahol mindketten helyet foglalunk.
A szemeimet összeszorítom, amikor egy könnycsepp gördül le az arcomon. Harry ezt meglátva megfog engem és az ölébe húz, én pedig ekkor szabadjára engedem a könnyeimet.
„Harry, megtették."
„Mi?"
„Megpróbáltak elégetni."
Elhúzódik tőlem, majd a most már nyitott szemeimbe néz. Mérgesnek tűnik.
„Hogy?"
„Hát.. t-tudod, amikor felvettem a telefont.. a-"
„Kormány hívott," vág közbe. „Te meg kibaszottul hazudtál nekem?"
„Harry, nem akartam, hogy megsérülj," mondom kétségbeesettten, és még jobban elkezdek sírni.
„Jo, engem kibaszottul nem érdekel, hogy mi történne velem! Nagyon jól tudtad, hogy mit terveznek ellened! Komolyan ennyire hülye vagy?"
„Harry, ne hívj engem hülyének," csattanok fel, de ő csak a szemeit forgatja meg. „Azért mentem oda, mert nem tudtam mit terveznek. Greg átvert minket!"
„Jo, ez egy idióta húzás volt, és ezt te is tudod! Nem tudtad, hogy mit akarnak! Akkor legalább miért nem az igazságot mondtad el nekem?!" Ugrik fel az ágyról miután letett rá, majd elkezd járkálni a szobában.
„Mert nem is tudtam! Nem akartam, hogy megsérülj." Mondom gyengén.
„És én mégis ki a frászt érdeklek? Jo, ha téged elveszítelek, akkor nem marad semmim!"
„Erre akkor is gondolnod kellett volna, amikor elvállaltad ezt az egészet! Különben is, ezt akartad a legelejétől fogva!" Kiabálom, de még mindig az ágyon ülök, és a könnyek ugyanúgy záporoznak lefelé az arcomon.
„Azért vállaltam el, mert nem ismertelek!" Kiáltja vissza.
„Ez akkora egy baromság, Harry! Meg akartál öni engem csak azért, hogy visszaszerezd Julianne-t!"
Harry egyenesen rám néz, arcáról a szín tiszta dühöt lehet leolvasni. „Kibaszottul nem erről van most szó, hanem arról, hogy kurvára majdnem meghaltál! Jo, most azonnal mondd el, hogy mi történt!"
„Nem hiszem, hogy el kéne mondanom, miközben így viselkedsz," fonom össze a karjaimat magam előtt.
„Akkor miért jöttél ide?!" Kiáltja megint. „Ha nem akarod elmondani, hogy mi történt, és csak ott akarsz ülni, miközben bűntudatot akarsz bennem kelteni, akkor most húzz el innen!"
Megrázom a fejemet. „Majdnem meghaltam. Nem tudlak elhinni."
„Nos, az a te hibád. Kibaszottul nem mondtad el nekem."
Belülről megharapom az arcomat. „Harry.. hibáztam. Nem akartam, hogy bajba kerülj vagy, hogy megsérülj."
„Ez nem mentség. El kéne mondanod nekem, amikor a kormány hív téged!" Kiáltja megint, miközben újra elkezd járkálni.
„Harry! Rendben! Igazad van! Igazad van, ahogy mindig! Most pedig nem lehetne abbahagyni az üvöltözést?" Kiáltom én is, majd arcomat a kezeimbe temetem és megpróbálom visszatartani a könnyeimet.
Semmit nem hallok, viszont hirtelen azt érzem meg, ahogy Harry leül mellém, majd megfogja a két csuklómat és egy ölelésbe von.
„Sajnálom," mondja gyengéden a fülembe. „Sajnálom, hogy kiabáltam és, hogy elvesztettem az önuralmamat. Én csak.. nem veszíthetlek el téged."
„Nem is vesztettél el, szóval kérlek, ne kiabálj. Nem szeretem."
„Bocsánat," mormogja, majd elkezdi simogatni a hátamat. A jóleső érzés miatt szemeimet becsukom, és élvezem a kényeztetést.
„Ezt ne hagyd abba," mondom csöndesen.
És nem is hagyja abba.
„Jo, mondd el pontosan, hogy mi történt. Nem fogok kiabálni. Vagyis megpróbálok."
„Hát.. amikor telefonáltak, azt mondták, hogy menjek be hozzájuk, én pedig így is tettem. Hayes, TJ és John voltak ott, és rólunk kérdezgettek. Természetesen azt feleltem, hogy nincsen köztünk több, csak barátság. Amikor kimentem a szobából, Greg pánikolva szaladt oda hozzám, és azt mondta, hogy akkor akarnak engem elkapni, amikor kilépek az épületből. Azt mondta, hogy kövessen és kiszabadít onnan, mivel, hogy ő tudta mit terveznek. Azt mondta, hogy menjek végig egy folyosón, ami egy raktárba vezet, onnan pedig kijuthatok a szabadba. Annyira.. úgy tűnt, hogy ő is félt. Egy percig nem gondoltam arra, hogy ehhez Gregnek köze lehetne, így fogtam magam és be is mentem a raktárba, de a kivezető ajtó zárva volt. Ezután bedobtak a raktárban lévő ágyra egy gyufát, ami felgyújtotta az egészet."
„Komolyan? Egy raktár?! A pokolba is, Jo, komolyan?" Kérdezi Harry csöndben, de hangjából tisztán kivehető az idegesség és az, hogy legszívesebben most ordítana.
„Sajnálom! Pánikoltam," rázom meg a fejemet.
Harry felsóhajt. „Hogyan szabadultál ki? És mi történt a kezeddel?"
„Valaki betörte az egyik ablakot és megmentett. Nem láttam az arcát, mivel elájultam. Viszont mielőtt kitörték volna az ablakot, én megpróbáltam az öklömmel kitörni, de nem sikerült, így eltörtem, és a tűz miatt másodfokú égési sérülésem is lett rajta." Hazudok egy kicsit azt a részt illetően, hogy nem tudom ki mentett meg. Nem tudtam, hogy most Louist megemlítsem neki vagy ne.
Harry megrázza a fejét, majd megfordít az ölelésünkben, így most már a hátam nyomódik az ő kemény mellkasának. „Jo."
„Hm?"
„Nagyon türtőztetnem kell most magamat, hogy ne akadjak ki," mondja halkan, hangja mégis jól hallható.
„Jól vagyok, nem igaz?"
„De a kezed eltört. És megégett. És nem voltam ott, hogy megmentselek."
„Minden rendben van."
„Nem, nincs minden rendben. Jo, el is veszíthettelek volna."
„De nem vesztettél."
„Nem sok kellett volna hozzá."
„Harry?"
„Igen?"
„Mit fogunk most tenni?"
„Hogy érted?"
„Azt akarták, hogy meghaljak, de nem haltam meg. Mihez fognak most így kezdeni, hogy nem sikerült a tervük? Ráadásul, senki nincs most már mellettünk, aki ki tudná őket hallgatni," amikor ezeket a szavakat kimondom, én is csak most jövök rá a csúf valóságra.
Harry felsóhajt. „Ki fogok valamit találni. Bízz bennem, Jo, nem fogom hagyni többet, hogy bántsanak."
Szemeimet becsukom. Egyre jobban érzem azt, hogy az álomvilág magába akar szippantani Harry karjai közt.
„Jo?"
„Hm?" Hangom alig hallható a szoba csendjében.
„Greg számomra halott."