Másnap reggel dörgésre és villámlásra ébredek. Ásítva kelek ki az ágyból, majd a fürdőm felé veszem az irányt, hogy elkezdjek készülődni.
Megmosom a fogaimat és az arcom, rakok fel sminket, kifésülöm a hajam, végül pedig felöltözöm.
Az utóbbi időben többször hordom leengedve a hajam, és annyira fura. Úgy érzem, hogy egy új ember lettem, mióta ismerem Harryt.
De ez egy jó dolog.
Bemegyek a konyhába, ahol meglátom az asztalnál Samet. „Szia, Josey. Anya elment bevásárolni, én most itthon maradtam."
„Először életedben," fogok meg egy banánt és megyek a nappaliba.
Valaki kopog az ajtón hirtelen, nekem pedig rögtön az ugrik be, hogy Harry az.
„Nyitom!" Kiabálom Samnek, majd az ajtóhoz megyek, amit kinyitok, és jól gondoltam, mivel Harry áll előttem.
„Gyere velem," szólal meg.
A szemeit levezeti a kezemben lévő banánra. „Az egy banán?"
Hangosan felnevetek, túl hangosan. „Igen, Harry, mi más lenne?"
„Imádom a banánt," mondja, miközben megragadja a szabad kezemet és elkezd húzni kifelé. Bezárja mögöttem az ajtót, én pedig harapok egyet a banánból.
„Kérsz belőle?" Ajánlom fel neki a felét rágás közben.
A szemei úgy elkezdenek ragyogni, mint a karácsonyfa, amire nekem fel kell kuncognom. „Megkaphatom?"
„Persze," adom oda neki a banánt.
Izgatottan kiveszi a kezemből, majd miközben beleharap végig a szemembe néz, és megszólal. „Tudod, nem kéne mások szemébe nézned, miközben banánt eszel."
Nevetve túrok bele a hajamba. „Tényleg?"
„Tényleg."
Elmosolyodok. „Hova viszel engem?"
„Niallhöz. Azt mondta, hogy menjünk át," dobja el a banánhéjat miután megette.
„Hogyan találkoztatok Niallel, amikor lényegében, tegnap te átjöttél hozzám?"
„Összefutottunk, és beszélgettünk. Nem rossz fej az a srác."
„Igen."
„Félek, hogy a bátyja csak átver minket. De nem hiszem, találkoztam vele, és olyan zseninek tűnik, érted."
„Miért verne át minket?" Nem értem ezt a feltételezését.
„Hogy elmondja Hayesnek, Johnnak és TJ-nek, hogy mit tervezünk. Tudod," mondja, mire megvonom a vállamat.
„Lehet, de nem hiszem."
„Még csak nem is találkoztál vele," nevet fel Harry.
„Mindjárt fogok."
Harry egy házhoz vezet, ami nyilvánvalóan Niallé. Harry kopog az ajtón, az pedig szinte rögtön kinyílik.
„Gyertek be, srácok," áll el Niall az útból, hogy be tudjunk lépni a házba.
Én belépek, Harry pedig szorosan van mögöttem.
Niall bevezet minket a nappaliba, ahol meglátok egy férfit a kanapén ülni. Gondolom ő Greg.
„Ő itt Greg, a bátyám," mutatja be őt Niall.
„Jo," mosolyodok el, Harry pedig csak elmotyogja a nevét.
Harryvel leülünk egymás mellé, ekkor pedig Greg megszólal.
„Nos, kicsit kihallgattam, hogy John és a többiek mit beszéltek. Tudjátok, hogy mit akarnak most bevezetni?"
„Mit?" Kérdezek rá.
„Azt, hogy az emberek csak akkor lehetnek együtt az ellenkező nemmel, ha a társaik ott vannak közben."
Harryvel egymásra nézünk.
„És ezt mikor tervezik bejelenteni?" Teszi fel Harry a kérdést.
Greg vállat von. „Én ennyit hallottam csak."
„Ki tudsz deríteni több mindent?" Szólal meg Harry újból. „Mint például, hogy ezt mire fel akarják csinálni?"
„Valószínűleg miattunk, Harry," motyogom, mire ő az egyik ujját a szám elé rakja, hogy maradjak csöndben.
„Megpróbálok. Nehéz valamennyire, de annyira mégsem, mivel állandóan az épületben rohangálnak össze-vissza, hogy ötleteljenek, hogy mivel tudnának tönkretenni minket."
„Milyen szánalmas," nevetek fel.
„Viszont tudom, hogy ti ketten vagytok a felelősök a könyv elégetéséért. Szép munka," mondja Greg.
Egyszerre nevetünk fel Harryvel. „Ez csak az első lépés volt."
„Oh, és azt is tudják, hogy te is benne voltál, Jo. Vagyis, annyit legalábbis sejtenek, hogy elég nagy részed volt benne."
Vállat vonok erre. „Nem bántam meg."
*****
Egy órán keresztül még beszélgetünk a nappaliban, majd Harry felszólal azt mondva, hogy nekünk mennünk kell.
„Mit fogunk tenni, hogy tényleg bejelentik? Akkor nem lóghatunk együtt a társaink nélkül?" Teszem fel a kérdést, miközben a járdán sétálunk, a karunk folyamatosan súrolja a másikét.
„Titokban kell tartanunk," válaszolja, mire felsóhajtok.
„Rá fognak jönni. Ezt is csak miattunk fogják bevezetni."
„Engem nem érdekel."
„Harry, nem kéne ezt mondanod. Mind a kettőnknek van társa, nem tehetjük ezt meg velük. De leginkább azért nem, mert a kormány gyanút fogna."
„Azt hittem nem kedveled Liamet," kezd el vitatkozni velem.
„Nem is. De leginkább, szerintem ez neked nem jó. Mármint, te és Julianne.." mondom.
Harry vesz egy mély levegőt. „Felejtsd el Julianne-t."
„Miért?"
„Nem.. nem ugyanolyan, mint volt."
„Ezt, hogy érted?"
„Úgy értem, ahogy mondom. Nem ugyanolyan."
Nem ugyanolyan?
„Mindegy," sóhajt fel a mellettem lévő. „Nézzünk meg egy filmet."
Nem figyelve a mondatára, bólintok.
„Csillagainkban a hiba?" Kérdezi huncutul mosolyogva.
„Menjünk," válaszolok én is mosolyogva.
*****
Azért nem mondtam el Harrynek, hogy Liammel ezt már láttam egyszer, mert nem érdekel. Ugyanúgy elkezdtem rajta sírni, mint mikor legelőször láttam.
Harry a legelején csipkelődött velem, hogy miért sírok, de amikor a film azon része következett, amiben Augustust eltemetik, csöndben maradt, és a karjait körém fűzte, közelebb vonva magához.
Úgy megyünk haza, hogy a karjai még mindig körülöttem vannak.
Egészen az ajtóinkig hazakísér, amikor pedig ott vagyunk már a lábtörlőn, felé fordulok.
„Még mindig el van folyva a sminkem?" Kérdezem felnézve rá.
Lenéz rám, a kezeit lassan az arcomra rakja, és letörli a még ott lévő sminkmaradványokat. „Most már nem."
A kezeit viszont nem veszi el; az ujjai az arcomon, míg a tenyere a nyakamon van.
Amikor egyre közelebb hajol hozzám becsukom a szemeimet. Először csak összeérinti az ajkainkat, majd amikor nem húzódok el tőle, rendesen megcsókol, aminek hatására újra elönt a melegség belülről.
Amikor elhúzódik tőlem megjelenik gödröcskés mosolya, aminek hatására én is elmosolyodom.
„Viszlát, Jo," mondja mély hangján miközben egyre jobban távolodik el tőlem.
„Szeretlek," ezt suttogásnak sem lehetne nevezni, annyira halkan mondtam ki.
„Micsoda?" Áll meg miközben a szemeimbe néz.
„Semmi," mondom gyorsan, „szia, Harry," nyitom ki az ajtót, és mondhatni befutok a házba.
Basszus.