„Mi?" Kezd el hevesebben verni a szívem.
„Hallottad. Bemehetek?" Mondja TJ.
„Nem," hajtom be egy kicsit az ajtót.
„Jo, gyerünk. Komoly dologról van szó."
„Nem baj," fél szemmel látom, hogy Harry elkezd felém jönni. Nem akarom, hogy TJ meglássa őt.
„TJ!" Kiabálom, így Harry megtudja, hogy ki van az ajtón kívül. „El kell menned."
Összevont szemöldökkel szólal meg: „Azt hallottam, hogy te és Harry ismeritek egymást."
Basszus.
Nyelek egyet. „Öm, ismerős a neve."
„Mármint elég közel álltok egymáshoz, nem?" Kérdezi TJ.
„Nem mondanám, hogy közel állunk egymáshoz. Csak néhányszor összefutottunk," hazudom neki.
Kibaszottul ajánlom Harry, hogy elbújj.
„Én nem ezt hallottam," mondatára beharapom belül a számat.
„Nos, pedig ez az igazság," válaszolok rögtön.
Felnevet. „Azon gondolkodtam, hogy mivel mind a ketten véget akartok vetni a törvénynek, valamelyikőtöknek kellett felgyújtania a könyvet."
Basszus. Megint.
„Tudom, hogy azt gondolod, én volt-"
„Tudjuk, hogy te voltál, Jo," vág közbe, de én ellenkezően megrázom a fejemet.
„TJ, most az egyszer tényleg nem csináltam semmit."
„Hazugság, hazugság, hazugság," sóhajt fel, mire megforgatom a szemeimet.
„TJ, nem én csináltam!" Nevetek fel szenvedve.
„Gyere velem," nyúl a kezemért.
De ekkor felpillant mögém és szemei kikerekednek. Megfordulva meglátom, hogy Harry tart felénk.
„Ah," engedi el a kezemet, „jobban ismeritek egymást, mint gondoltam."
„Én gyújtottam fel, TJ," mondja Harry, mire én tátott szájjal ránézek, miközben azon gondolkodom, hogy mi a fene folyik itt.
„Hazudsz, hogy fedezd Jo-t? Milyen romantikus, Harry," gyúnyolja ki TJ Harryt.
„Nem ő gyújtotta fel, szóval nincs miért fedeznem őt. Beismerem, hogy én tettem."
„Harry, ez nagyon édes, de tényleg be kéne-"
„Figyelj ide, te kis szar. Én. Gyújtottam. Fel. A. Kibaszott. Könyvet," tagolja a mondatot miközben minden egyes szónál közelebb lép hozzánk.
TJ felnevet és rám néz. „Igaz ez, Jo?"
Összeszorítom a szemeimet és veszek egy mély levegőt. Amikor kinyitom azt érzem meg, hogy Harry közelebb van hozzám és elhúz TJ-től.
„Igaz," mondja Harry.
„Hát, ha te mondod. Akkor te jössz velem, Harry."
„Nem," mondom mielőtt elindulnának, „ne őt büntessétek meg. Az én ötletem volt az egész. Ő csak megtette helyettem, az egész az én hibám."
Harry összeszorított állkapoccsal, sötét szemekkel néz rám. Nem tudom leolvasni az arcáról, hogy mit gondolhat, de azt tudom, hogy nem boldog most.
TJ idegesen felsóhajt, majd egy másodperccel később elvigyorodik. „Van egy ötletem. Mind a ketten velem jöttök."
Harry rám pillant mielőtt kimennénk az ajtón.
Harry és TJ mögött megyek a buszokhoz, és gőzöm sincs, hogy mi a pokol fog történni a kormánynál.
*****
Az egész buszút szörnyű volt. Különböző ülésekre ültünk le, míg TJ próbált mindkettőnkkel beszélgetni, de meg sem szólaltunk.
Amikor leszálltunk a buszról, Harry teljesen figyelmen kívül hagyott, és így léptünk be az épületbe, ezen belül pedig a büntetőszobába.
Amikor beléptem, egész testemben rögtön elkezdtem remegni, de próbáltam nem kimutatni félelmemet.
TJ bezárja mögöttünk az ajtót, majd vigyorogva tapsol egyet. „Vedd le a felsődet Jo a büntetésedhez."
Rápillantok, majd a felsőm aljához nyúlok és leveszem magamról, így felsőtestemet csak a fekete melltartóm takarja.
TJ következőleg azt mondja, hogy térdeljek le, és így is teszek. Gőzöm sincs, hogy mit talált ki.
„Most pedig," mondja Harrynek intézve a szavait, „meg fogsz csinálni neked valamit a büntetésedként."
Istenem.
„Micsoda?" Kérdez vissza Harry sokkolva.
„Hallottad, mit mondtam," mondja TJ, mire hátrapillantok és meglátom Harry kikerekedett szemeit, amik a kezében lévő ostort vizslatják. „Most pedig kezdd el."
„Te most szórakozol velem," sziszegi Harry az összeszorított fogain keresztül.
TJ szárazon felnevet. „Tudom, hogy azt kívánod bárcsak szórakoznék. De hadd mondjak el neked valamit, Harry. Nem szórakozok."
Harry vesz egy mély levegőt. „Kérlek, hadd ő üssön ő meg engem, én nem fogom megütni."
TJ megrázza a fejét. „Én nem így képzeltem el a fejemben."
„Soha nem ütnék meg egy lányt," mondja Harry.
„Nem inkább csak Jo-t nem ütnéd meg?"
Harry a legszomorúbb szemekkel néz rám, amit valaha láttam az életem során.
„Nem látod, hogy már így is, hogy néz ki a háta?!" Csattan fel Harry.
„De látom, de azokat mind kiérdemelte."
„Nem, csak az olyan faszfejek, mint te, azt hiszik, hogy ez így van rendjén a törvény miatt," Harry már ekkor szinte kiabál.
„Elég volt," csattan fel most már TJ is, „Harry, kezdd el, most."
„Kopj le rólam," csattan fel Harry újra.
„Hary, ne kényszeríts," mondja TJ összeszorított fogakkal.
Harry mély levegőt vesz, kemény mellkasa pedig gyorsan mozog fel és le.
„Most!" Ordítja el magát TJ.
Harry elsötétült szemekkel TJ-re néz, majd a hatalmas kezében lévő ostorral elkezd felém jönni.
Visszafordulok,mert nem bírom nézni ahogy felém tart.
Csak gondold azt, hogy ez TJ.
Harry nem akarja ezt tenni.
Soha nem bántana szándékosan.
Összeszorított szemekkel várom az ütést. De az nem jön.
Lassan megfordulok, hogy ránézzek Harryre. A kezét már hátralendítette, hogy meg tudjon ütni az ostorral. Az arckifejezése leolvashatatlan, homlokát ráncolja, az alsó ajkát pedig beharapta.
„Nem tudom," fújja ki a levegőt. „Nem tudom megtenni, és nem is fogom."
Kicsit jobban hárafordulok, hogy TJ-re tudjak nézni, aki vigyorog.
„Rendben van. Gyere velem, Harry," mondja TJ, Harry pedig kiejti a kezéből az ostort. „Jo, te menj haza."
„Mit akartok vele csinálni?" Pattanok fel, és veszem gyorsan vissza a pólómat.
„Semmit. Viszlát, Jo," ráncigálja ki Harryt az ajtón.
Utánuk akarok menni, de tudom, hogy semmit nem tehetek.
Aggódom Harry miatt, de nem hiszem, hogy csinálnának vele valamit. Ugye?
Mármint, semmi szörnyűt.
Remélem nem fognak.
Ez az egész az én hibám.
Kimegyek az ajtón és körülnézek, de senkit nem látok. És ezt úgy értem, hogy nem látom Harryt.
Összezavarodva és lassan megyek el az új párok mellett, és ki az épületből.
Amikor arra gondolok, ami most történt, rájövök, hogy Harryvel ezt most nagyon, de nagyon megszívtuk.