Picit elmosolyodik és feláll a padról. „Denny's jó lesz?"
„Nekem igen," vonok vállat.
Ezután elkezdünk sétálni.
„Beszéltél Julianne-nel?" Kérdésemre összeszorítja az állkapcsát.
„Igen. Tovább lesz a szüleinél, talán három nappal. Nem tudom," mondja.
„Tudja, hogy segítek neked?"
„Igen," mondja.
„Be kéne neki mutatnod," erre felnevet.
„Biztos nem."
„Miért nem?"
„Mert nem akarom, hogy találkozz vele. Nem kedvelne téged," mondja túl gyorsan.
„Mi, miért?"
Ez mit jelent? Miért nem kedvelne? Én találkozni akarnék a lánnyal, akivel a társam dolgozna.
„Minden.. minden lányt fenyegetésként fog fel," mondja lassan.
„Nos, ki van választva általad. Ha már kiválasztottad a társad, akkor nem csalhatod meg. Oh, várj csak, lényegében megtetted.." mondom, ő pedig játékosan meglök a vállával.
„Hé, azt mondtuk, hogy nem beszélünk többet róla," védi meg magát.
„Szerelmes vagy belé, Harry?"
Csöndben marad.
„Nem tudom, hogy mi az a szerelem," mondja ki végül.
„Ahogy senki sem. Ezt érezned kell. Úgy érzed, hogy szerelmes vagy belé?"
Igen, tudom, hogy úgy tartom, hogy a szerelem hülyeség. De ez nem jelenti azt, hogy mindenki így gondolja.
„Nem tudom milyen érzés a szerelem."
„Pedig kéne, mert ahogy leírtad őt nekem, nagyon úgy hangzott, hogy szerelmes vagy belé," vállat von.
„Nem tudom."
„Hiányzik neked?" Kérdezem.
Újra csöndben marad.
„Igen, nagyon."
„Mióta ment el?" Kérdezem.
„Talán egy hete," mondja.
„Szerintem szerelmes vagy, Harry," mondom viccelődve vele, és megbököm a karját. Szélesen elmosolyodik, ezáltal megjelennek a gödröcskéi.
„Igen, biztosan," válaszolja szarkasztikusan.
Felnevetek, de gyorsan abbahagyom. „De komolyan ezt gondolom, Harry. De ez jó dolog. Nem hiszem, hogy én valaha is szerelmes leszek valakibe."
„Miért nem?"
„Őszintén szólva, szerintem a szerelem egy nagyon bonyolult dolog."
Felnevet. „Na ugye. Egyetértek veled."
„De nem érthetsz egyet velem, Harry! Te már szerelmes vagy!" Mondom játékosan túlreagálva, ami miatt Harry felnevet.
„Maradj csöndben, Jo," nevet.
„Te maradj csöndbe, okostojás," ezen elvigyorodik.
Csendben sétálunk tovább.
„Mi a helyzet a szüleiddel?" Kérdezi Harry, mire én a szememet a földről rá irányítom.
Ő is lenéz rám. Azokkal a zöld szemekkel szinte a lelkemig hatol, már majdnem hipnotizál. Már csak az ha ránézel is olyan, mintha drogoznál.
„Anyám volt az," nevetek fel.
Ő is felnevet. „Az jó."
„Nem igazán."
„Miért nem?" Kérdezi.
„Hosszú sztori," mondom.
„Van időm," mondja, mire összepréselem az ajkaimat.
„Nos, anyám hagyta magát befolyásolni apám által, így apám tudott vele szexelni. Nem igazán szereti ő már anyát, de ő elhiszi, hogy még mindig ugyanúgy szereti őt, és anyám is azt hiszi, hogy még mindig szereti apámat."
„Apád nem szereti anyádat? Ezt honnan tudod?"
„Nem lehet látni a szemeiben, sem a mozdulataiban, semmiben sem, hogy szeretné őt" Harry összeráncolja a szemöldökeit.
„Ezt most nem értem. Azt mondtad, hogy nem hiszel a szerelemben, de most azt mondod, hogy régebben láttad apád szemeiben a szerelmet. Hogyan?"
„Hát, tudom, hogy milyen az igazi szerelem. Azt soha nem mondtam, hogy nem tudtam, hogy más emberek életében milyen az igaz szerelem," nevetek fel.
Harry is felnevet. „Ezért vagy te jobban az okostojás, mint én."
Megint felnevetek.
Amikor megérkezünk az úti célunkhoz, Harry kinyitja nekem az ajtót, én pedig bemegyek. Harryvel leülünk egy szabad boxhoz, szemben a másikkal.
Mindketten kinyitjuk a menüket és elkezdjük nézni az étlapot.
„Szerinted sikerülni fog a tervünk?" Kérdezi meg. Amikor ránézek, ő is engem néz.
„Remélem."
„Csak szerintem nehéz lesz az egész, főleg az őröket megzavarni. Tudni fogják, hogy ez nem csak úgy hirtelen fog megtörténni. Ők sem hülyék," szavaira bólintok.
„Tudom. Szerintem a legjobb dolog, amit tehetek majd az az, hogy felgyújtom és elrohanok. Ha el is hoznám az már túl nagy kockázat lenne."
„Azt hiszem igazad van. De szerinted érni fog valamit is, hogy felgyújtod?"
„Nos, a valaha beleírt társak nevei örökre eltűnnek, mintha nem is lettek volna leírva a könyvbe. Semmi nem fogja tudni bizonyítani, hogy két ember együtt volt, max a tetoválás. Szerintem ez már egy jó kezdet lenne."
„Lehet igazad van," ért egyet velem.
„Tudom, hogy igazam van," mondom, mire felnevet.
A pincér visszajön és felveszi a rendelésünket.
Mind a ketten szendvicset kérünk.
„Szóval, van egy nagyon jó kopp kopp viccem, amit el szeretnék neked mondani. De ehhez neked kell kezdeni," mondja egy hatalmas vigyorral az arcán.
„Oké.. kopp kopp."
„Ki az?" Kérdezi.
Összeráncolom a szemöldökeimet, de egy apró kis mosoly azért ott van a szám sarkában. „Várj, mi?" Nevetek fel.
Harry is felnevet, én pedig megrázom a fejemet. „Ez akkora hülyeség volt," mondom.
Abbahagyja a röhögést. „Tudom. De várj, van egy jobb. Kopp kopp."
„Ki az?" Rázom meg a fejemet.
„Félbeszakító tehén."
„Félbeszakító t-"
„Múúúúú," húzza el a szót, mire belőlem kitör a nevetés. [a.n: sajnálom, értelmesebben nem mentXDD]
„Jézusom," veszek mély levegőt, ami miatt Harry elkezd kuncogni.
„Na, hadd mondjak én neked egy igazi kopp kopp viccet. Kopp kopp."
„Nem vagyok otthon," mondja Harry, én pedig összezavarodva nézek rá.
„Mi?" Kuncogok.
„Miért várod el tőlem azt, hogy kinyissam az ajtót, miközben otthon sem vagyok?" Kérdezi, én csak megforgatom a szemeimet.
„Akkor hol vagy?"
„Itt vagyok," mondja.
„Annyira hülye vagy!" Kiabálom nevetve.
„Oké, mondd."
„Kopp kopp," nevetek.
„Rendben, gyere be."
„Harry! Nem tudod, hogy ki kopog."
„Dehogynem, van ablakom," mondja, mire elkezdek röhögni.
„Elég," mondom még mindig nevetve.
Nevetve megrázza a fejét. „Oké."
„Kopp kopp," kezdem el megint.
„Ki az?"
„Britney Spears."
„Öm, Britney Spears ki?"
„Kopp kopp."
„Ki az?"
„Hoppá, megint megtettem," mondom a dal ritmusában, mire Harry hangosan felnevet.
„Ezt még nem hallottam. Okos."
„Okos ember vagyok," mondom.
„Nem, te egy okostojás vagy," mondja, én pedig megint elolvadok a mély, rekedtes és akcentusos hangja miatt, és minden egyes szón, amit kiejt a száján.
„Okostojásabb," javítom őt ki.
„Igen?"
Megrúgom a lábát az asztal alatt, mire lenéz az asztal alá. Felnevetek.
„Miért rúgtál meg?"
„Utálom és imádom amikor azt mondod, hogy igen."
„Hogy érted?"
„Csak ahogy kiejted az akcentusoddal. Nem tudom," mondom nevetve mire vigyorogva összeráncolja a szemöldökét.
„Igen?" Ismétli meg, én pedig eltakarom az arcomat.
„Igen," motyogom.
Felnevet, és pont akkor rakják le elénk az ételeket amikor a kezeimet elveszem az arcom elől.
Mind ketten elkezdünk enni, miközben néha beszélgetünk.
„Hogy van Liam?" Kérdezi Harry amikor az utolsó falatot kapja be. Nekem még bőven van a kajámból. Hogyan esznek a fiúk ilyen gyorsan?
„Valójában egész jól," ismerem be.
Bólint. „Az jó."
„Bocsánatot kértem tőle. A hozzáállásom miatt, amióta kiválasztott engem."
„Ideje volt," mondja. Erre felnevetek, és muszáj eltakarnom a számat. Harry is felnevet.
A lányoknak és fiúknak nem szabadna együtt lenniük másokkal, hacsak a társuk nem egyezett bele. Harry részéről Julianne beleegyezett, de Liam a részemről nem.
Ha erre valaha is rá fog jönni és lemegy a kormányhoz, nagyon nagy bajba fogok kerülni.
A pincér visszaér a számlánkkal és leteszi az asztalra.
„Majd én," tartja fel a kezét Harry, és előveszi a pénztárcáját.
„Még mit nem, én fizetek. Nem fogod kifizetni az enyémet is," vitatkozom vele miközben előveszem a pénztárcámat.
„Oké."
Felnézek rá kitágult szemekkel, persze szórakozva.
Hangosan felnevet, ez miatt nekem is nevetnem kell. „Viccelek," veszi ki a pénztét és ráteszi a blokkra.
„Azta, mekkora úriember vagy," teszem a kezemet a szívem fölé.
„Persze, hogy az vagyok," mondja, és ráteszi az én részemet is a blokkra.
Ezután felállunk a helyünkről és kimegyünk az ajtón.
Amikor elkezdünk hazafelé sétálni, a karjaink folyamatosan egymáshoz érnek. A legkisebb érintése miatt is egy rakat pillangót érzek a hasamban.
Csendben sétálunk, de nem kínos csendben. Ez egy amolyan mondhatni nyugalmas és élvezhető csend.
Hirtelen Harry megáll, így pár lépéssel lemarad tőlem, ami miatt én visszafordulok hozzá.
„Miért álltál meg?"
„Öm, menjünk erre," Mondja gyorsan és megfordul.
Zavarodva nézek előre. Semmi furcsát nem látok.
„Harry!" Kiabálom utána, de nem fordul meg.
„Harry, állj már meg!" Kiabálom megint és felé veszem az irányt.
Gyorsan megfordul és ujját az ajaki elé teszi, jelezve, hogy maradjak csendben.
„Harry!" Hallok meg egy harmadik hangot, ami miatt megfordulok és egy férfivel találom szembe magam.
Hosszú haja van. Egy farmerkabátot visel, a lábaira pedig egy fekete farmert húzott. Ha jól látom, akkor kék szemei vannak.
„Baszdmeg," motyogja Harry az orra alatt. Egy hideg pillantást vet rám, majd kikerül és a férfi felé megy.
„Harry, haver! Mi van veled?" Kérdezi az ismeretlen, és férfiasan megöleli Harryt.
„Minden oké," motyogja Harry, majd a férfi szemei rám vándorolnak.
„Végre találtál magadnak egy társat?" Néz a szemembe.
Harry szemeiben dühöt lehet látni.. túlságosan dühösen néz az emberre. „Nem. Ő nem a társam."
„Tényleg? Még mi-"
„Mennünk kell," mondja Harry durván, majd megfogja a csuklómat és elhúz a másik irányba.
Szó szerint ráncigál maga után, és most először félek megszólalni.
Így csak hagyom, hogy valahova húzzon maga után. Fogalmam sincs hova visz.
Amikor elérünk az utca végére megáll.
Megszólalok: „Ki volt ez?"
„Senki."
„Harry, elég ebből a szarból. Nyilvánvalóan valaki volt. Ki volt ő?"
„Jo, elég. Nem mondom el. Hagyd a témát."
„Miről beszélt?"
„Ne ismételd meg. Nem fogok rá válaszolni," válaszolja, én pedig összeráncolom a szemöldökeimet.
„Miért van az állandóan, hogy amikor jól érzem magam veled valami történik és te tönkreteszed az egészet?" Mondom kicsit talán túl érzelmesen.
De nem fogok sírni. Bár nem is érzem még, hogy sírni akarok. Mérges vagyok, de közben csalódott is.
„Nem számít. Nem érzünk egymás iránt semmit és soha nem is fogunk, emlékszel?" Mondja durván.
„Igen.. persze," rázom meg a fejem csalódottan.
„Örülök neki. Most pedig mennem kell," fordul meg és hagy ott egyedül, ahogy mindig is tenni szokta.
HOLNAP HARRY DAL ÚRISTEEEEEEEEEEEN*-* nem tudok már várni, olyan közel van, de mégis nagyon messze:DD
Remélem tetszett a rész, hagyj nyomot magad után! All the love, xx.