A hetem valamiért gyorsan szedte a lábát, fel sem fogtam, hogy hova rohan az idő, míg végül el nem értük azt a bizonyos szerdai napot és anyut vasárnap temetik, szóval pénteken már indulunk is Arizonába, hogy még időben megérkezzünk a ceremóniára. Milyen ünnepélyesen hangzik! Ceremónia... nevetnem kellett a szerencsétlenségemen. Még aznap összepakoltam, miután összefogtam a hajamat egy laza kontyba már a biciklimre is pattantam, egyenesen a Rowland rezidencia felé tekertem.
A napokban valamiért elkerültük egymást Howllal, és ezért hálát mondtam az istenségeknek. Alig bírtam már ki lelkileg ezt a hetet, nem beszélve arról, hogy még Howl is rátett egy lapáttal.
Lewis megígérte, hogy eljön velem Riverékhez, akárcsak Jared. Elköszönnek tőlem, végül is napokig nem fogjuk látni egymást. Nick megint kimaradt a találkozóból, valamiért nem nőttünk össze annyira, mint a többiekkel.
Erősen az útra koncentráltam, alig pár perc elteltével, pedig már kedvenc vörös hajú fiúm karjaiban voltam. Jó szorosan megölelgetett, majd szokásához híven belebökött a bordáimba. Egy kis csókot nyomott a homlokomra majd át is adott Lewisnak.
- Minden rendben? – söpörte ki a hajamat az arcomból, sután bólintva meneteltem be mögöttük. River szobájában hatalmas káosz uralkodott, alig látott ki a monumentális kupacok mögül.
- Hát te? – nevettem el és az egyik rakásra huppanva terültem szét. Jared River ágyán, míg Lewis az íróasztal melletti forgósszéken foglalt helyet. River duzzogva a fiúhoz vágott egy féllábú barbit, majd rám emelte sötét szemeit.
- Anya rám parancsolt, hogy kezdjek valamit ezzel a nagy kupaccal, szóval most szortírozok.
Jared vigyorogva húzott elő egy tűzvörös fehérneműt, fogalmam sem volt, hogy azt meg hol találta, mutatóujjára akasztotta, majd füttyentett egyet. A lány felkapta a fejét, a forgósszéken ülő Lewis szakadt a röhögéstől, míg River arca egyszerre váltott fehérre, de rögtön utána tűzpirossá, akárcsak az a falatnyi fehérnemű amivel a vörös játszadozott.
- Ezt kinek tartogatod? Howl nem hiszem, hogy örülne ennek a darabnak, de megsúgom szívesen látnálak benne – kacsintott egyet, de az ütés nem felőlem, hanem a szoba másik felén ücsörgő fiútól származott, aki gyorsan pattant fel és suhintotta nyakon. Jared felnyerített, vihogva dőltem a kupacra. – Hagyjál már, csak vicceltem!
- Na azért – szűkítette össze a szemeit Lewis. – River a fogadott húgom szóval kettő fivértől is rettegj!
Jared nevetve kacsintott egyet, River kikapta a fiú kezéből a fehérneműjét és durcásan bevágta a komódjába.
- Utállak! – gyűrte össze a kezébe kerülő pólót.
Míg ők egymás vérét szívták én próbáltam nem a pénteki napra gondolni, 30 valahány óra autókázás azért, hogy láthassam anyám holttestét, megéri a fáradalmakat. Legszívesebben itthon maradtam volna, távol a szenvedésektől és egy képzelt univerzumban lakozni, egy jobb jövő érdekében. De nem tehettem meg, annyi bőr még volt a képemen, hogy elmenjek a temetésére és egy lapátnyi földet borítsak a sírjára, ami túl hamar hívta őt magába.
Senki sem vette észre pillanatnyi elkalandozásomat és ennek mindennél jobban örültem. Amióta beavattam Roxyt a történtekbe – vagyis nagy körvonalakban –, azóta már az egész társaság él az információval. Ám nem viselkedek velem másképp és ez szörnyen jól esett, Jared megőrizte furfangos hangulatát és minden adandó alkalmat megragadva próbált jobb kedvre deríteni. Sosem leszek nekik elég hálás.
Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam, a többiek azonnal elfelejtették, hogy éppen miről is beszéltek és érdeklődő tekintetüket rám aggatták. Megnyugtattam őket, hogy csak egy pohár vízért megyek le.
Talpam alatt megnyikorgott a lépcső, ujjaimat a fából készített kapaszkodóra simítottam, ezt a pillanatot találták megfelelőnek arra, hogy a bejárati ajtó kirobbanjon és beszáguldjon rajta Roxy. Haja csapzottan ragadt a homlokához, egy vastag ér erősen löktetett rajta, szemei vörösek voltak, erősen feldagadtak, mintha egy hosszú síráson lenne keresztül, mögötte a nem sokkal jobb állapotú Howl masírozott be.
Izmos karjával megpróbálta elkapni fürge barátnőjét, de az hisztérikusan lökte le magáról az ujjakat.
- Vihar a paradicsomban? – hallottam meg a szobából kiszűrődő hangokat, Lewis azonnal kilépett az ajtó mögül. Kiszúrt engem, mögém lépve ő is szemtanúja lett ennek a macska egér játéknak. Őt követte Jared és River, tátott szájjal bámultuk az előadást, nem tudták, hogy figyeljük őket.
- Mit akarsz tőlem Howl? Nem az előbb mondtad azt, hogy végeztél velem, hogy fogsz és kidobsz a kukába, mint egy használt rongyot? – üvöltötte torka szakadtából a lány, izzadt haja előrecsapott. Remegő hangszálakkal vetette hátát a falnak, zihálva vette a levegőt.
- Nem ezt mondtam, Roxy – ellenkezett azonnal a fiú, némiképp nyugodtabban viselte a helyzetet, de látszott az arcán, hogy szörnyen megerőltető neki nyugodtan maradni.
- Akkor mit, hogy egy ideje már nem érdeklem a farkadat?
- Roxy!
- Mi van képtelen vagy bevallani, hogy csak dugásra kellettem? Nevetséges vagy Howl – legyintette le a lány. Mögöttem River felszisszent, Lewis már le akart menni, de megragadtam a vállát, nem szólhatott bele. Önző dolog volt, de furdalt a kíváncsiság, hogy mégis mi történt köztük. – Találtál egy jobb hancúr pajtást? Hogy néz ki? Jaj hagy találgassak!
- Roxy! – szólt kimérten Howl, hangja megrémisztet, egyszer beszélt hozzám így, akkor is földbe tiporta a lelkemet. Az emlékek hatására összeszorult a lelkem, sosem akartam azt, hogy Roxy is ebben részesüljön. – Annyit mondtam, hogy nekem ez már nem az igazi! Az istenibe is, nem akartam ezt! Baszottul szeretni akarlak, csókolni, élvezni azt, amit veled teszek, de egyszerűen nem megy!
Roxy a földre zuttyant, tenyereibe temette az arcát és sírni kezdett. River mellettem megremegett, de nem tett semmit.
- Nem szeretsz többé, igaz? – hangja elvesztette az előbbi vádló hangsúlyt, egyszerűen megtört volt. A fiú zavartan túrt a hajába, leguggolt elé és az álla alá helyezve az ujját feltolta könnyektől homályos arcát.
- Nem tudom, Roxy – susogta, miközben ajkaival lecsókolta a sós cseppeket. Lehunytam a szemeimet, hirtelen egy óvatos érintés mellett egy kar fonódott a derekam köré. Lewis volt az. Szelíden mosolyogva tartott meg, látta pillanatnyi fájdalmamat és, mint egy pohár vízen, átnézett rajtam. – Szeretni akarlak, de nem megy.
A lány suttogott valamit, de ajkaik ekkor egymásba fonódtak. Lelkem darabjai pedig a földre zuhantak. Ajkaimba harapva nyeltem le elő törekvő könnyeimet. Hosszúra nyúlt a csókuk és én nem akartam tovább nézni őket, vissza akartam fordulni, de ekkor Roxy felnézett és három pár kíváncsi írisszel találta szembe magát.
De valamiért túl sokáig bámult rám, homlokán összeszaladtak a ráncok, hirtelen pattant fel. Arca eltorzult és viaskodva indult meg felénk, ekkor már Howl is kiszúrt minket. Gyors léptekkel iramodott barátnője után, aki hisztérikusan felnevetve állt meg előttem, ajkait gúnyos mosolyra görbítette.
- Szóval te?
Csípőre tette kezeit és felvonta egyik szépen ívelő szemöldökét. Zavartan ráztam meg a fejemet, a többiek néma csendben figyeltek minket.
- Hogy nem esett le azonnal? Túl sokszor kaptam el a túlfűtött pillantásaitokat, nem beszélve arról a kis parti incidensről. Azt hittétek nem látom? – nevetett fel keserűen. könnyeivel küszködve meredt rám, hol barátjára. – Tudod Grace egyszer sem bántam meg azt, hogy a barátom lettél, hogy aznap oda mentem hozzád és a társaságunkba invitáltalak, de most mindennél jobban gyűlölöm az akkori énemet. É-és tudod miért? – csuklott el a hangja. – Me-mert tönkretettél!
- Miről beszélsz, Roxy? – kelt védelmemre Jared.
- Nem látjátok mindannyiótokat behálózott!
- Roxy... - de nem engedte, hogy River végig mondja.
- Nos, Howl nem akarsz valamit bevallani? Mióta tart a kis lamúrotok? – a tömeg némán figyelt minket, River az ajkaiba harapva átkozódott, Lewis sem tett másképp, egyedül Jaredet érte meglepetésként ez a tény. – Hányszor feküdtetek össze? Hányszor dobtatok kukába?
Homlokomra felszaladt a szemöldököm. Hevesen megráztam a fejemet.
- Miről beszélsz? – kérdeztem értetlenül.
- Mennyiszer csaltatok meg?
- Egyszer sem! – szólt bele Howl, ajkait rágva agyalt valamin. – Roxy nem értem miről beszélsz! Mi ütött beléd?
- Odáig vagy ezért a lányért, Howl! A vak is látja! Tudom, hogy miatta dobsz el, csak azt kérem mondjátok el, hogy hányszor csaltatok meg! – üvöltötte a lány. Térdeim megcsuklottak.
- E-egyszer sem, Roxy! Becsületszavamra mondom, hogy nem tettünk sehe-mmit!
- És higgyek neked? – nevetett fel gúnyosan. – Annak a lánynak, akit eddig barátomnak hittem, de az fogta és két csók között el is dobta azt?
- Roxy! Esküszöm, hogy nem csókoltam meg egyszer sem! – akadt ki Howl. Elém állt, testével takart a szégyen elől. – Bevallom - itt, mindenki füle hallatára - hogy igen milliószor megfordult a fejemben a csók, és, hogy ezerszer kellett minden erőmet összegyűjtve eltaszítani magamtól a lányt, de egyetlen egy alkalommal sem történt meg! Mert ha én elvesztettem a fejemet ő ott volt, Roxy. Minden egyes alkalommal visszalökött, mert neki volt esze, nem úgy, mint nekem! Kérlek, nem hibáztasd Grace-t emiatt! Az én hibám...
Összeszorult a torkom, szavait hallva egyfajta öröm és szomorúság kettőse ereszkedett rám, folyamatosan kattogtam. Mert ebben a pár szóban bevallott valamit, amit életemben nem gondoltam volna igaznak. Lehunytam a szemeimet és ajkaimba harapva kizártam a körülöttem lévő zajokat, egy erős ütést éreztem az arcomon. Megütött, de megérdemeltem. Minden fájdalmat, amivel engem sújtottak megérdemeltem.
Elhagytam egy nőt, aki számított rám, tönkre tettem apám kapcsolatát, nem beszélve arról, hogy ezekben a percekben a baráti társaságom, az egyetlen biztos pont az életemben, széttört. És ez is miattam. Egyre jogosabb volt az a feltevés, hogy nekem kéne abban a kriptában feküdnöm, nem pedig anyámnak.
Roxy elrohant, vele együtt én is kiszaladtam a házból, azonnal felszálltam a bringámra és sírva tekertem haza. A szél kicsípte az arcomat. Roskadozó lelkierővel tekertem, mikor egy motor hangos berregése kiszakított a gondolataimból. Howl lepattant róla és elém állva megakadályozott a tekerésben. Szemei aggódva mérték fel arcom szegleteit. Vadul dobogó szívvel viszonoztam pillantását. Szabad most már, de milyen barátnő lennék, aki ezek után összejönne azzal a fiúval, akivel nemrég szakított az egyik legjobb barátnője? Semmilyen, már így is egy rakás szemét voltam.
A fiú a derekamat megragadva húzott magához, elvesztem karjai között, szipogva emeltem fel a fejemet. Zsarnok módon meg akartam végre csókolni, de nem bírtam még csak a szemébe se nézni, szégyen öntött el.
- Grace... - halkan búgó hangja újból táncra hívta a gyomromban lakozó pillangókat, melyek idiótán kezdtek verdesésbe, de ezzel nem állt le a láncreakció, térdeim összekoccantak, mellkasom hullámzott és apró gránátok tömkelege robbant fel a testemben.
- Nem akartad ezt igaz? – nem ezt akartam mondani, de kicsúszott a számon. Lesütöttem a szememet. – Csak púp vagyok a hátadon?
Megrázta a fejét, értetlenül túrta hátra a haját, amit a szél folytonosan csak újból a homlokába söpört. Vidámság költözött testembe mozdulatainak nyomán. Szeretni valóvá tette az apró ránc az ajka szélén, ami a koncentrálását jelképezte. Erős arcvonala máig elkápráztatott, íves élei voltak, imádtam őt nézni, mert mindig találtam valami újat rajta, ami elkápráztatott.
Ajkait megnedvesítette és könyörgő tekintettel meredt rám. Karjaimmal nyakába csimpaszkodtam, elvesztem az illatában, abban a bódító citrusos rengetegbe, mely szétmarcangolta a bensőmet. Emlékek ezrei szöktek az elmémben, bódultan emeltem fel a fejemet.
- Te voltál az? – susogtam halkan, talán a szél elvonszolta a hangomat, nem tudom, de válasz helyett egy óvatos érintést kaptam. Megborzongtam, nem a hidegtől, hanem tőle. Mert akármikor megérintett egyfajta hullám kavart végig bennem. Lazán oldalra hajtotta a fejét, közelebb hanyatlott, de nem csókolt meg. Még nem. Szívem tombolt, de ő nem válaszolt.
Tudom hogy azt mondtam, hogy ezen a héten nem lesz rész, de mit is mondjak? Megjött az ihlet és képtelen voltam nem koptatni a billentyűzetet :D és még egy verset is keráltam elejére, ami nagyon-nagyon remélem, hogy résszel együtt tetszeni fog kentek!
Ám egy rossz hiret is közölnöm kell, már nagyjából 8-9 fejezet lesz még a történetből, de az még nagyon messze van, szóval nem szomorítom a népet! :D Nagyon szépen köszönöm a rengeteg szót és visszajelzést! Mellesleg elértük a 900 követőt! Huh isteniek vagytok:)
Puszi Kira!