Visszaérve a tűzhöz már többen voltak ott, és azok inkább csak megbámultak engem.
- Tenery, jajj de jó hogy megvagy. Mi történt?
- Nem tudom, elbarangoltam az erdőben...
- Mi lett a ruháddal?
- Amm elszakadt- húztam meg a vállam, jobbnak láttam nem elmondani inkább a teljes igazságot.
- Na a lényeg a lényeg itt vagy és jól vagy. Most pedig Neteyam ha nem bánod el is rabolom tőled- fogta meg a karom Tu'ney- segíts nekem a kajánál.
- Ezer örömmel.
Nekiálltam feldarabolni a körethez szükséges dolgokat, majd a fűszerekkel azokat ízesíteni. Szerettek főzni otthon is szoktam, és állítólag tudok is, szóval minden már jött reflexből. A húst ahogy láttam már odatették a tűzbe valamiben becsomagolva. A körettel is lassan készen lettem, mire Tu'ney egy vaspálca segítségével lecsapta az asztalnak használt farönkre a forró húst.
- Ez egy ideje már sül, szóval biztos kész.
- A köret is.
- Remek. Mindenki, kész a kaja, vájuhoz- kiáltotta el magát, mire sokan felröhögtek.
Voltunk majdnem 20- an ami bár nem olyan hű de sok, de ha alig ismersz valakit akkor igen. Neteyam valakikkel épp beszélt, ezért nem akartam zavarni, inkább csöndben eszegettem a még forró ételből, ami meglepően jó volt, közbe nézelődtem.
- Nahát nahát, csak nem te vagy az a vízi lány aki állítólag elcsavarta Neteyam fejét- hallottam meg a hátam mögül egy irritálóan nyávogó hangot.
- Tenery- nyújtottam a kezem, de a lány nem fogadta el
- Nem tudom tudod e de Neteyam az én pasim volt...
- Ott a múlt idő.
- Szívem, hova gondolsz, szerinted mégis miért jött vissza, te csak egy alibi vagy, azért jött mert hiányoztam neki, és mert látni akart. Szerinted pont egy ilyen torzszülött kéne neki, csak nézz magadra, fehér haj, nagy lapát farok, olyan testalkat mint egy fiúnak- kacagott fel gúnyosan, és bár nagyon rosszul estek a szavai tudtam csak azért mondja hogy felidegesítsen.
- Biztos te vagy Nileyana nem?
- Na még mesélt is rólam?
- Igen igen, hogy egy büdös nagy ribanc vagy- idéztem fel a fiú szavait- és ha nem szállsz le a barátomról megmutatom mit tud ez a fiús test és úgy megtéplek hogy anyád sem fog rád ismerni- mondandómat pedig egy fújással koronáztam meg. Láttam a lány szemében a félelmet, és az idegességet keveredni. Ha Lo'ak most itt lenne büszkén megveregetné a vállamat gondoltam magamban.
- Hogy merészeled te kis vízi szuka- tett egy lépést közelebb felém, de én nem hátráltam, nem ijedtem meg tőle.
- Itt meg mi folyik?- jött oda Neteyam, majd átkarolva a derekam hátulról belepuszilt a nyakhajlatomba.
- Csak megismerkedtem Nileyanaval.- vigyorogtam, mert a lány már már zöld volt mérgében, na meg irigységében.
- Nekem most mennem kell, mert hívnak ahogy hallom- indult el inkább- Neteyam remélem még összefutunk.- és a választ meg sem várva sietett el.
- Mit mondtál neki?- röhögte el magát a fiú.
- Semmit, csak ismertettem vele hogy ami az enyém az az enyém.
- Ilyenkor talán mégjobban beléd szeretek- lépett közelebb majd csókolt meg.
- Khm khm tubicáim, ne haragudjatok hogy elrontom ezt a rettentően romantikus pillanatot dee ha már Tenerynek tartjuk a bulit mutassuk már be a népnek nem?- jött oda Tu'ney.
- Muszály ezt? Nem szeretek középpontban lenni...
- Igen- válaszolta a fiú, majd felkapott és feltett a legközelebbi farönkre, és ő is fellépett mellém.- egy kis figyelmet kérek- kiáltotta el magát, de nagyon senki nem figyelt rá, mert néhány helyen ment a hangoskodás még mindig.- BEKUSSOLNÁTOK VÉGRE HA BESZÉLNI AKAROK? Köszönöm. Tehát, remélem mindenki jól érzi magát.- egyöntetü igen kiáltás volt a válasz- de elszeretném mondani hogy ezt a tábortüzet ma Tenery és Neteyam visszatérése miatt rendeztük meg. Ez a lány itt mellettem Tenery, egymaga ölte meg a vacsoránkat, vízi Na'vi létére.- mindenki tapsolni kezdett- Tenery, bár nem hivatalosan de most már te is közénk tartozol- tett a nyakamba egy virágfűzért- üdv az Omatikaya klánban.
- Köszönöm- mondtam vigyorogva
Beindult a zene, viszont nem Na'vi ének volt hanem más. Fura volt a hangzása, és a szövege, mégis jó volt hallgatni.
- Ez az emberi zene, amiről meséltem.- szólalt meg Neteyam- az idősek nem szeretik ha ezt hallgatják a fiatalok, és ez miatt haragudtak is ránk hogy megmutattuk nekik mi a jó- röhögte el magát.
- Gyere táncoljunk- fogtam meg a kezét.
Az este nagyon jól telt, rengeteget táncoltunk, és nevettünk. Megismerkedtem több Na'vival is, és látszólag senkit nem zavart hogy más vagyok mint ők. Nagyon nagyon jól éreztem magam. Neteyam pedig végig mellettem volt. Nem tudom hány óra körül lehetett, de már a legtöbben elmentek, csak öten maradtunk ott. A fiúk eloltották a tüzet, addig én kicsit összeszedtem a lomokat.
- Menjünk, mert már alig állok a lábamon.
- Támogatom.
Elindultunk a falu felé, közbe az este folyamán történődolgokat beszéltük ki, néha néha hangosan felröhögve. Remek volt ez a nap, és alegjobb megkoronázása az hogy Neteyam karjai között aludhattam el
Ezt a képet meg csak úgy itthagyom, pinteresten találtam nekem nagyon Teneyam feelingem van tőle😅🩵