Mikor felébredtem először nem tudtam hol vagyok, zavarodottan és kábán pillantottam körbe, majd rájöttem hogy ez az egész nem csak egy álom volt, tényleg eljöttünk az erdőbe, otthagyva a tengert. Végre kiszabadultam, láthatom a világ többi részét is, amit a mesékbe és az énekekbe hallottam. Bizsergetően jó érzés kapott el, az öröm átjárta a testemet. Csöndben kimásztam a fiú mellől vigyázva hogy fel ne keltsem, és elindultam Mo'at keresésére, aki a konyhában tett vett.
- Látom felkeltél- nézett rám mosolyogva- nem vagy éhes?
- Tudnék enni- vallottam be- mennyit aludtam?
- Csak kb 3 órát.
- Értem, köszönöm hogy ilyen kedvesen álltál hozzám, idegen létemre.
- Na'vi vagy te is nem? Egy a vérünk, Eywatól származunk mind, nem mindegy az hogy most erdei, vagy tengeri?
- Ez igaz. Tisztelem hogy ilyen bölcs vagy.
- Hát amennyi év van már mögöttem az lenne a szégyen ha nem lennék az.
- Pedig nem is nézel ki idősnek...
- Köszönöm, na de most hagyjunk engem, mesélj magadról Tenery.
Elmeséltem neki a legfontosabb tudnivalókat magamról, amit érdeklődve hallgatott, néha kérdezgetett is majd mikor befejeztem láttam rajta hogy még valamire kíváncsi.
- Ne haragudj hogy megkérdezem, de a hajad hogy lett fehér?
Nem lepett meg, tudtam hogy ez érdekli, mint mindenkit, már megszoktam, és nem zavart hogy kérdezgetik.
- Születésem óta ilyen.
- Te is különleges vagy mint a kicsi Kiri?
- Igen, vagyis nem, mármint érzem Eywat ha nagyon rákoncentrálok, de nem úgy mint Kiri.
- De benned is megtalálható egy kis töredék az erejéből, lehet azért érzed, és ez a külsődön mutatkozik meg.
- Igen az meglehet.
- Na miről folyik itt a tracsparti?
- A mi?
- A beszélgetés, ennyit sajnálok csak hogy Jake megtanította a gyerekeknek ezeket az ostoba szavakat, és a lányom is átvette őket, nem égi emberek ők, nem is kell úgy beszéljenek, ugye egyet értesz velem.
- Totálisan, khm mármint persze, igen.
- Jajj beszélhetek én itt- mondta legyintve arcán bujkáló mosollyal.
- Nagyi mi megyünk, később jövünk.
- Vigyázzatok magatokra
- Rendben.
Elindultunk az erdő sűrűjébe, én csak kapkodtam a fejemet, mert ez az erdő nagyon nem olyan volt mint a kis szigeten lévő, sokkal dúsabb volt a növényzet, a fák magasak voltak, alig lehetett látni az eget, mindenfelől állathangok hallatszódtak. Követtem a fiút, aki megindult felmászni egy fára.
- Ugye tudod hogy én nem tudok fára mászni?
- Mi van?- lógott fejel lefelé le az egyik ágról- ugye csak viccelsz?
- Nem, sosem volt alkalmam megtanulni.
- Na most kell kétszer átgondolnom hogy biztos akarom-e még ezt a kapcsolatot.- kezdett el viccelődni.
- Menj a búsba.- tettem haragot, mire a fiú leugrott a fáról, az égben még bukfencezett is egyet- felvágós- forgattam meg a szemem, majd elfordultam hogy elrejtsem mosolyom.
- Most eltekintek ettől az óriási hibádtól- mondta vigyorogva.
- Ohh hálás köszönetem kegyes uram, nagylelkűsége határtalan- mentem bele én is a játékba, mire elröhögtük magunkat.
- Nah de komolyra fordítva a szót, gyere, nem nehéz, olyan mintha egy sziklára másznál fel- fogta meg a kezem majd magához húzva adott egy csókot
- Jó neked könnyű ezt mondani- mondtam, mert mire kettőt pislogtam megint a fán volt, nehezen de én is utána mentem, bár ő sokkal gyorsabb volt.
Az ágakon ugrálva szeltük át az erdőt, egészen egy gyönyörű fáig, sokkal szebb volt mint a többi, fényesebb, és még ki sem kellett ürítsem az elmém ahhoz hogy érezzem Eywa jelenlétét.
- Ez itt a mi Szellemfánk, és azért hoztalak ide hogy megmutassam a múltat, a történtek alapját, és az életemet.
Rákapcsolódtunk a fára, és azonnal egy másik helyre kerültem, vagyis nem, ugyan úgy az erdőben voltam, de mégis más volt. Láttam Jaket de fiatalabbnak nézett ki, ahogy Neytiri is, és veszekedtek, az egész törzs előtt, ezután a képek váltakozni kezdtek, ahogy Jake már Toruk Maktoként harcol, a háború részleteit láttam, majd a győzelmet, végül pedig ahogy Jake hivatalosan is Na'vivá válik. Majd ezután megint máshova kerültem, és egy kisgyereket láttam, aki kiderült hogy a kicsi Neteyam az, ahogy először egyesül Eywaval, majd már nagyobacsak, és játszik a többiekkel. Majd ezután megint máshova kerültem, az égemberek visszatértek, letaroltak mindent, ezt követően a Sully család távozása következett, majd az emlékek vetítése megszakadt.
- Huhh, hát ez ez- nem jutottam szavakhoz, lesokkolt amit láttam.
- Durva.
- Az, de nagyon aranyos kisgyerek voltál- próbáltam kompenzálni a dolgot, mire a fiú elröhögte magát.
- Te is a lényeget fogtad meg.
- Amúgy apudnak sokkalta jobban állt a régi haj, tőle örökölted a kinézeted az biztos.- kacsintottam rá vigyorogva
- Ööö okéé- nézett rám furán.
- Most mi van, csak őszinte vagyok.- röhögtem el magam.
- Hanyagoljuk, inkább gyere, megmutatom a helyünket ahol régen bandáztunk.- indult meg.
- Jó, jó de várj már, mert én nem vagyok olyan gyors mint te.- szedtem utána a lábam
Az a bizonyos hely nem volt olyan messze. Egy gyönyörű tisztásról volt szó, egy kis tóval, a fák összehajlottak felette, így kellő homályt biztosított az egész helynek, még varázslatosabbá téve. Odaérve nem voltunk egyedül, ott volt 3 fiatal Na'vi fiú.
- Halljátok, odanézzetek.
- Beszarok, Neteyam haver te vagy az.
- Mi van Tun'ey annyira hiányoztam hogy belevakultál- mondta vidáman a fiú, majd odament a társasághoz, és lepacsizott mindenkivel.
- És ki ez a fehér szépség?- mértek végig.
- Tenery vagyok- intettem kicsit megszeppenve.
- A jobb kérdés mit keresel te itt?
- Megszerettem volna mutatni Tenerynek az erdőt, ahol felnőttem, amúgy szívem bemutatom neked Tun'ezt, Akati'nayt, és Hen'oyt, ez a három idióta életem megkeserítője.
- Te is hiányoztál nekünk. Lo'akot hol hagytad?
- A tengeren maradt, egy levelet hagytam nekik hogy tudják hogy eljöttünk.
- Jake papa mérges lesz- füttyentett Akati'nay
- Gekkóról tudtok valamit?
- Az ég emberekkel van, kényszerítették hogy segítsen nekik...
- A főnök nem nagyon engedte hogy nagyon eltávolodjunk a törzstől, mióta elmentetek nem volt semmi támadás, egyszer kétszer kerestek itt titeket, de senki nem mondott semmit, ezért már minket nem zargatnak, és mi sem őket. Bár nem tudunk nyugodtan élni, egyre csak terjeszkednek...
- Mocsadékok- feszült meg mellettem a fiú.
- Na de hagyjuk ezt a dolgot, inkább ti meséljetek.- szólalt meg Hen'oy.- te tengeri Na'vi vagy?
- Igen, a Metkayna klán tagja.
- És ott mindenki fehér hajú?
- Tu'ney- csapta nyakon Neteyam.
- Naa most mi van, rosszat kérdeztem?
- Nem nem nyugi- röhögtem el magam- nem csak én vagyok fehér hajú, ez amolyan különlegesség.
- Ohh értem érte, és milyen a tengeren élni?
- Nekem már nincs benne olyan nagy izgalom, mert persze gyönyörű, de mivel ott nőttem fel, így nem tudok mit mondani.
- Nekem szokatlan volt először, de egész jó, bár a vad hús hiányzik, mer ott csak hal van...
- Ti nem esztek vadat?
- Még sosem kóstoltam.
- Kisanyám, te még akkor nem éltél igazán, ma vadászunk és csapunk egy tábortüzet, beavatjuk Teneryt az erdei létbe.- pattant fel Akati'nay, és a nagy lendületben arcon csapta a mellette ülő He'noyt, aki hátra esett. Röhögve figyeltem ahogy a két fiú elkezd verekedni.
- Én mondtam hogy idióták- kacagott mellettem Neteyam is.
És itt lennének az új karakterek is:
Tu'ney
Akati'nay
He'noy