Reggel, vagyis inkább már mondanám hogy dél körül keltem. Iszonyatosan fájt a lábam az esteli tánctól. Az ünnepség nagyon jó volt, már a nap kezdett feljönni, de még mi táncoltunk, és vigadva köszöntettük Eywa fénylő arcát, csodálatos volt. Hirtelen fejbevágott a felismerés hogy tegnap este mi is volt a legfontosabb dolog. Akaratomon kívül elkezdtem vigyorogni ahogy a tegnap esti emlékek sorba kezdtek felugrálni. Erőt véve magamon kiszálltam az ágyból, ugyanis ma tervezzük a fiúval elmondani a nagydolgot a szüleinknek. Nem akarjuk titkolni, mert nem lenne értelme, úgyis előbb utóbb kiderülne, és akkor már inkább tőlünk tudják meg. Elkezdtem készülődni majd elindultam de félúton pont találkoztam a fiúval.
- Jó reggelt- köszöntem neki majd láb új hegyre állva adtam neki egy puszit.
- Inkább napot- mondta álmosan.
- Most keltél fel?
- Inkább keltettek, Lo'ak- ásított egyet, majd megfogta a kezem, és úgy indultunk el feléjük
Jobbnak láttuk ha előbb az ő szüleivel osszuk meg a hírt, és utána az enyémekkel, mert ha nekem rosszul fogadnák remélhetőleg lesz ki mellénk álljon. Mikor megérkeztünk kicsit erősebben szorítottam meg a kezét, mert izgultam, hiába jóban vagyok a szüleivel.
- Ne aggódj, minden jól fog menni.
- Akkor vágjunk bele- sóhajtottam egy nagyot, majd beléptem a házba- sziasztok- köszöntem a bent lévőknek.
- Anya apa beszélnünk kell- szólalt meg a hátam mögött Neteyam.
- Történt valami?- kérdezte Jake
- Nem dehogy, ne aggódj.
- Akkor miről van szó?
- Tegnap este én és Tenery összejöttünk- fogalmazott nagyon idétlenül, és röviden.
- Tessék, mármint úgy érted hogy azt csináltátok?- kérdezte döbbenten Neytiri, mire én szégyenlősen lesütöttem a szemem.
- Mi nem dehogy is, Eywara anya- habogott a fiú- csak összejöttünk, bevallottuk egymásnak hogy szeretjük egymást, és Tenery a barátnőm lett.
- Jajj az más, hát ez nagyon jó hír, üdv a családban drágám- pattant fel, majd szoros ölelésbe vont.
- Tonowariék tudják már?
- Még nem, előbb nektek akartuk elmondani, hogy lássuk ti mit szóltok.
- Mi örülünk az örömötöknek, de fiam ugye tudod hogy ha ténylegesen együtt szeretnél lenni Teneryvel akkor a klán tagjává kell válnod?
- Persze, ezzel tisztában vagyok apa.
Boldogan indultunk el megkeresni az én szüleimet, ugyanis Jake és Neytiri nagyon jól fogadták a hírt és száz százalékig mellettünk álltak. Az izgulásomon az sem segített hogy most már a fiú is nekikezdett, így anyámék előtt állva eléggé esetlenül éreztem magam.
- Khm tehát, el szeretném nektek mondani hogy tegnap este összejöttem Neteyammal, és mielőtt még rosszra gondolnátok nem olyan értelemben. És igen tudom hogy nem a klánunk tagja, de szeretne átesni a beavatási szertartáson, már ha megengeded neki apám.- hadartam egy szuszra.
Anyámék elkezdtek méregetni minket, ami bár alig tartott egy pár másodpercig nekem mégis perceknek tűnt. A nagy csöndet apám nevetése törte meg.
- Gyere a keblemre fiam- lépett oda hozzánk majd vonta egy csontropogtató ölelésbe szegény fiút.- természetesen megengedem.
- Anyám te mit szólsz hozzá?
- Kincsem azt hiszed vak vagyok? Már egy ideje figyelem hogy sokkal boldogabb vagy a társaságában. Majdnem 5 éven keresztül kellett figyelnem ahogy próbálsz küzdeni a szomorúság ellen, de amikor felbukkant ez a fiú az életedben minden megváltozott. Természetesen áldásom adom rátok.
Szavait nem tudtam könnyek nélkül végig hallgatni, és igaza volt, észre sem vettem de Sullyék, és főleg Neteyam segítettek elterelni a figyelmem, és bár mondhat bárki bármit hogy 5 év az nagyon sok, és hogy nem tudtam feldolgozni a dolgokat, a válaszom annyi csak hogy én feldolgoztam, de egy űr ott maradt, nem tudott beforrni, mert nem volt ki kitöltse.
- Nagyon szépen köszönöm, ígérem ha kell az életem árán is megvédem a lányukat, és nem fogok neki fájdalmat okozni.
Apámék még ott tartottak kicsit bennünket, de miután szabadultunk azonnal a part felé vettük az irányt, hogy megkeressük a többieket is.
- Tehát most már hivatalos?
- Igen.- vigyorogtam.
- Akkor nyugodt szível csinálhatom ezt?- húzott magához, majd megcsókolt.
- Igen- válaszoltam még nagyobb vigyorral az arcomon miután szétváltunk. Még kaptam egy puszit majd tovább indultunk.
A többiek a parton sütették magukat, érkezésünkre abbahagyták a beszélgetést, és nagy szemekkel nézték ahogy mi kézen fogva megyünk oda hozzájuk
- Hát ti? Merre jártatok?
- Csak elmondtuk a szülőknek hogy együtt vagyunk- jelentettem be lazán.
- Hogy mi van? Mégis mióta?- tátotta el a száját Lo'ak
- Tegnap óta.
- Gratulálok.- ugrott a nyakamba Kiri
- Köszönjük.
- Remek sógorasszonyom lett- meresztette ki a mellét Lo'ak
- Hogy mid? Jajj nem értem mik ezek a szavak nálatok néha- mondtam mert zavart hogy nem tudom miről beszélnek.
- A sógorasszony az a nő akit a testvérünk feleségül vett. A fiúkra sógort mondanak, de ezt az égi emberek használják csak.
- De te nem is vettél el engem...
- Szokás hamarabb is használni, mert ezzel jó poénkodni.
- Értem értem, tehát akkor ha például Tsireya összejön Lo'akkal akkor ő nekem a sógorom lesz?
- Ha úgy vesszük már az, mert ezt a megjegyzést fordítva is használják.
- Tehát akkor Tuk és Kiri is a sógornőim?
- Pontosan.
- Oké ez nekem nagyon bonyolult. Inkább mondd el mit jelent az a p betűs szó amit akkor használsz ha ideges vagy.
- Mire gondolsz?
- Pincsa vagy mi- mondtam, majd a fiúkból kitört a nevetés.
- Azt úgy ejtik hogy picsa, és egy káromkodás.
- Jaa, mindent értek, fogadok hogy ezt is Jake tanította.
- Igen, amúgy az emberi nőknek a nemi szervének a neve, csak a csúnyább megszólítása ez- mondta Kiri unottan.
- Furák ezek az égi emberek...
- Csak meg kell szokd a stílusukat- puszilt bele nevetve Neteyam a hajamba.