Otthon szembe kellet nézzek anyám haragjával, aki leszidott azért is mert elmentem harcolni, és azért is mert az amúgy fehér hajam most színesen ragadt össze a gyümölcsöktől.
- És még téged fognak felnőtté avatni pár hónap múlva, közbe meg úgy viselkedsz mint egy gyerek. Lányom mikor fogsz te megkomolyodni?
- Egyszer biztosan.- válaszoltam vigyorogva.
- Remélem még megélem azt, de most irány indulj és fürödj le, mert még mindent összeragacsozol itt nekem.
- Rendben- hajtottam le a fejem hogy leplezzem a kitörni készülő röhögésem. Nem akartam még jobban felhergelni anyát.
Mikor már szép tiszta és illatos voltam, visszamentem anyámhoz, aki a múltnapi rosszulléte óta sokkal jobban rákoncentrált arra hogy kitanítson minket a húgommal, mert soha nem lehet tudni, mi persze mondtuk neki hogy ez egyszeri eset volt, de nem lehet vele ebben a dologban vitába szállni. Most is épp a gyógynövényeket és a kenőcsöket tanulmányoztuk, és Tsireyaval ellentétben én feltűnően a halálomon voltam, mert semmi kedvem nem volt itt lenni. Igen néha nagyon felnőttesen tudok viselkedni.
- Tenery, így csak útban vagy, menjél inkább szedjél Knuay nyálkát- förmedt rám.
- Ezer örömmel, végre valami érdekes.
Azonnal az Ilukhoz siettem, ahol Orphan már boldogan körözött körülöttem, tudva hogy megint megyünk valamerre.
- Tenery, Tenery- hallottam meg a hátam mögül
- Ohh Kiri szia.
- Merre mész?
- Anyámnak Knuay nyálkát gyűjteni. Te?
- Társaságot keresni, esetleg csatlakozhatok?
- Persze.
A lánnyal együtt elindultunk a Knuayik élőhelye felé. Ők amúgy nagyon barátságos állatok, akik vízben és szárazföldön is élnek, csak annyi a baj velük hogy a nyálka amit kibocsájtanak rettentően büdös, mert ezzel tartják távol a ragadozókat.
- Pfuj, nem mondtad hogy ez ilyen büdös lesz- fogta az orrát a lány.
- Tifelétek nincsenek ilyen állatok?
- Nem, nincsenek. Vagyis biztos ez is egy béka fajta ami a tengerben él, de nálunk nem ilyen büdösek- röhögte el magát a lány.
- Jajj annyira megnézném egyszer a ti otthonotokat, olyan csodálatos lehet. Neteyam annyit mesélt már róla, és olyan mesébe illő az egész.
- Nem tudom, számomra ez a hely olyan, viszont tény hogy az erdő is csodaszép, csak ugye én ott nőttem fel és így nekem az a megszokott. Amúgy ha beszélek talán még büdösebbnek érzem, ez lehetséges.
- Valószínűleg, inkább hallgassunk?
Kiri válaszként csak bólintott. Ezután inkább mutogatva kommunikáltunk, és próbáltunk nem röhögni a másikon mikor megcsúsztunk a nyálkán. De egy fél órás bohóckodás után, rettentő büdösen de eredményesen indultunk haza.
- Szerintem több nyálka van rajtunk mint az edényben...
- És ezt csak egy speciális valamivel lehet lehozni.
- Remek, nagyon remélem anyudnak van otthon olyan.
- Én is...
A partra érve a fiúkkal találtuk szembe magunkat.
- Veletek meg mi a jó ég történt?
- Knuay nyálkát gyűjtöttünk...
- Valaki esetleg egy ölelést- tárta szét a kezét a lány mellettem, mire a fiúk hátrálni kezdtek- hol marad ilyenkor a testvéri szeretet, ez most nagyon fáj tudjátok meg.
Röhögve hagytuk ott a többieket, és elvittük anyának a nyálkát, aki azonnal elküldött minket mosakodni, és hála a jó égnek volt neki a szerből ami lehozta a bűzt. Miután végeztünk inkább visszamentünk a fiúkhoz, ahol már a húgom is ott volt.
- Na megjöttek a büdöskék.
- Fogd be, vagy megtanulhatod hogy kell törött kézzel úszni- kacsintottam a fiú felé
- De szeretem mikor ilyen kedvesen viszonyulsz mindenkihez, mint egy kis angyal- röhögött Neteyam.
- Ugye, az én kedvességemet ki kell érdemelni.
- Megtisztelve érzem magam hogy sikerült.
- Nem tudom eldönteni hogy ilyenkor most iróniával vagy pedig flörtölve beszéltek egymással- vakarta a fejét az öcsém
Neteyammal csak elröhögtük magunkat, és inkább nem válaszoltunk neki, had higgyen amit akar, bár hamar a tudtára adtuk hogy amúgy szívattuk egymást.
- Na és mit csináljunk, van valami jó ötletetek?
- Játszhatnánk valamit, úgyis vagyunk annyian hogy csapatokat alkossunk.
- Ú lehetne mondjuk nyilazót- hozta fel az ötletet Tuk.
- Azt a kicsik szokták játszani- szavazta le azonnal Lo'ak.
- De az milyen?
- Ne mondjátok hogy nem ismeritek a nyilazót.
Egyöntetűen ráztuk a fejünket.
- Az egy olyan játék hogy ugye vannak a kettes csapatok, néha hármas, és el kell bújni, mert vannak a keresők, azaz a nyilazók. Namármost ha a nyilazó megtalál valakit „lelövi" és bezárja, ahonnan ki lehet szabadítsa a csapattársa, ha viszont őt is elfogják akkor az a csapat kiesett. A játékot az a csapat nyeri akiket nem sikerült elfogni, ha viszont mindenkit elfogtak akkor a vadászok nyertek. A kicsik szokták ezt játszani nálunk, a fákon.
- Ez nagyon jól hangzik, játszunk ilyet- mondta azonnal a húgom
- Igen igen szerintem is- értettem egyet.
- Na rendben, akkor válasszuk ki a csapatokat, szerintem legyen úgy hogy mivel mi ismerjük a játékot minden csapatban vegyesen legyünk.
A csapatválasztás viszonylag egyszerűen ment, bár Rotxo nem nagyon örült hogy Tukkal kel legyen együtt, és felajánlottam neki hogy cseréljünk, azt meg Neteyam ellenezte, így maradtunk úgy ahogy vagyunk. Már csak a helyet kellet megtalálni ahol játszhatjuk a játékot, és nem volt nehéz keresni, hisz nem messze tőlünk volt egy szigetcsoport, ahol remekül lehetett ilyet játszani, mert a vízben is sok barlang volt, és a szigeten meg sok szikla. Mikor odamentünk, kiválasztottuk hogy melyik csapat legyen a vadász, és Kiriék lettek azok, hagytak nekünk egy kis időt, míg elbújunk, és a játék kezdetét vette.
- Szét fognak válni figyeld meg, Aonung jön majd a vízben, Kiri pedig a szárazföldön.
- Akkor mi is váljunk szét.
- Nem nekünk nem lehet. Gyere, menjünk oda azokhoz a sziklákhoz, nem megyünk barlangba, mert ott sarokba tudnak szorítani minket.- indult el a fiú lopakodva.
Követtem a fiút, ám mikor a távolból hallottam egy hangos sikítást, majd mikor kinéztem a szikla mögül Lo'akot láttam szélsebesen rohanni.
- Elkapták Tsireyat, gyere, Aonung a közelben lehet.- fogta meg a kezem és húzott magával.
Behúzódtunk egy sziklarakás mögé, de kicsit távolabb egymástól, hogy azért szabályt sem szegjünk. Neteyamnak igaza volt, az öcsém settenkedve tűnt fel, és próbált nagyon csöndesen lépkedni. Én a nagy izgalmamba véletlenül levertem egy kis kődarabot, amit öcsém meg is hallott, és azonnal felénk vette az irányt. Neteyam amilyen gyorsan csak tudott behúzott engem is a rejtekhelyére, ami egy nagyon kicsi üreg volt, és egy bokor volt előtte, így nem nagyon látszódtunk. A kezét a számra tapasztotta, és mivel nem nagyon volt helyünk így félig a fiún ültem. Még lélegezni sem mertem, ugyanis öcsém léptei közvetlenül felettünk hallatszódtak, majd egy ugrással az üreg előtt termett, ám a bokortól nem vett észre minket, így tovább ment.
- Most meg tünés innen.- suttogta a fiú.
A vízbe vettük az irányt, ugyanis azt következtettük hogy ha Kiri az aki per pillanat a „börtön" körül figyel és az öcsém meg a parton van, senki nincs a vízben. Sikerült nagyon távol úsznunk, ám én nagyon rossz helyet néztem ki, mert jobbról és előröl nem látszódtam, de balról viszont igen, így Kiri elkapott, de Neteyamnak nagyon jó búvóhelye volt, és hiába kereste, nem tudtam megtalálni a fiút. A homokos talajhoz érve, ahol csak Tsireya volt ott még.
- Szervusz sorstárs, téged miért csuktak le?
- Ölés, téged?- vette fel azonnal a fonalat
- Lopás- mondtam majd kitört belőlem a röhögés.
- A rabok nem röhögnek- szólt ránk Kiri élesen, majd látva az egy pillanatra megdöbbent arcunk elröhögte magát ő is.
Én kifeküdtem a napra, mert élveztem ahogy a sugarak simogatnak, és felszárítják rólam a vizet. Most az öcsémen volt a sor hogy elinduljon vadászni, Kiri pedig őrködött. Nem sokkal később Lo'akkal tért vissza.
- Megfogtam, már majdnem itt volt annál a sziklánál, csak nem számított rá hogy hátulról megáltom- vigyorgott.
- Kiesteteek- Kiáltott vidáman Kiri.
- Ne bízd el magad, a következő körben mi leszünk a vadászok, majd meglátjuk ti meddig bírjátok.
Civakodásukon csak nevetni tudtam, de ez az egész annyira elterelte a figyelmüket, hogy észre sem vették hogy Neteyam eközben nagyon közel úszott hozzánk. A víz felé nyújtottam a kezem, mire a fiú azt elkapta, erre én gyorsan felpattantam a háta mögé az ilura.
- Viszlát lúzerek- intett a fiú, majd már el is tűntünk a sziklák között.
- Láttad Tukékat?- kérdeztem mikor a felszínre jöttünk
- Igen. Rotxo egy barlangban, Tuk pedig a sziget egyetlen fájára mászott fel, nem is értem hogy nem találták még meg eddig.
- Most már vigyáznunk kell, mert megint mind a két vadász akcióban, és tuti minket akarnak most kiejteni mert kiszabadítottál...
- Ez igaz, de bukj le- rántott le a fiú, mire ráestem.
Az ajkunk között alig volt egy pár milliméter, éreztem ahogy veszi a levegőt, és nem tudom hogy ő vagy én de egyikünk megtörte a távolságot. Az ajkaink összeértek, ajkai puhák voltak. És bár tudtam hogy le kell állnom nem akartam, és ezek szerint ő sem. Csókja nem volt vad, és erőszakos, inkább puha és nyugodt, de abba kellet hagyjuk. Szétválásunk után szemeivel az én szemeimet figyelte, tekintete úgy éreztem belelát a lelkembe. Éreztem ahogy a szíve hevesebben dobog, de mikor realizáltam hogy amúgy rajta fekszem, és hogy megcsókoltuk egymást. Az agyam azonnal visszazökkent a valóságba, és legurulva róla kipillantottam a szikla mögül, ahol már tiszta volt a terep.
- Khm, tiszta a terep...
- Rendben, szerintem akkor menjünk arra- mondta ő is összezavarodva.
- Oké akkor arra
- Igen.- indult el.
Én csak csöndben követtem őt. Az előbb nem tudom mi volt ez, de belül átkoztam magam hogy megtörtént, annyi volt a nyugtató tudat hogy nem lökött el azonnal, de akkor is, első szabály hogy barátokat nem csókolunk meg, és nekem a fiú túl fontos lett ahhoz hogy elveszítsem, nem is értem mi ütött belém. Az agyalásomnak az vetett véget hogy hirtelen láttam ahogy Neteyam előttem felugrik a sziklákra, majd Kiri rám esik.
- Hello- mondtam sokkos állapotban
- Bocsi, a tesómra akartam ugrani.
- Nincs gond.
A lány megint elvitt a börtönbe, ahol már Tuk is ott volt. Én megint kifeküdtem de hamar rákellet jönnöm hogy most a hallgatás nagyon nem jó mert az agyam vissza játssza a pillanatot, ezért inkább beszélgetésbe elegyedtem a többiekkel, mikor is Aonung visszatért Rotxoval.
- Neteyaaam bár hol is vagy készülj mert megtalállak- kiáltott fel rémisztően Kiri
- A nővéred ilyesztő- fordult Lo'ak felé Rotxo
- 16 év alatt meg lehet szokni...
Kiriék kutatása ellenére sem találták meg a fiút, akit egyszer csak megláttam az egyik szikla tetején, viszont csak egy pillanatra, viszont nem csak én voltam az egyedüli, hanem Aonung is, mire Kirivel azonnal odaszaladtak. Ám a fiú már rég nem volt ott, ugyanis amikor a fogók elszaladtak ő a v ízből jött ki, majd fogta meg a kezem, és indult meg Kiriék felé, akik még mindig a szikláknál keresték.
- Khm azt hiszem nyertünk.
- Na menjetek a fenébe, ezt hogy?
- Titok- vigyorodott el a fiú.
- Jöhet egy visszavágó?- kiáltotta el magát Lo'ak.
Mindenki egyöntetűen jelezte hogy benne van. És indultunk elbújni.
- Neteyam beszélnünk kell...
- Szerintem is, de figyelj legyen az hogy most csak játszunk oké, halasszuk el ezt a beszélgetést, későbbre, mert lehet csak elrontja a kedvünket majd.
- Renben.- mondtam, mert teljes mértékben igazat adtam neki.
A nap többi részét a játékkal töltöttük, és a fiúval végig úgy viselkedtünk mint eddig, mintha a csók meg sem történt volna, bár ez számomra elég nehéz volt.