Reggel egy hangos csattanásra keltem fel.
- Mi a...
- Bocsi bocsi, lyukas a kezem- szabadkozott az öcsém
- Hova készülődsz?
- Harcolni- húzta ki magát.
- Nem értelek...
- Apával és a harcosaival gyakorlunk, jönnek a Sully fiúk is, megnézzük ki hogy tud lőni meg verekedni.
- Mehetek én is?- csillant fel a szemem
- Nem nagyon lesznek lányok...
- Te is tudod hogy a harcosaink között vannak lányok- húztam fel az egyik szemöldököm, és vigyorogtam, mert ebbe nem tudott hogy belekötni.
Én is nekiláttam a készülődésnek, majd Aonungal együtt elindultunk a harcosok kiképzője felé.
- Tenery, te miért vagy itt?- kérdezte apa azonnal amikor meglátott
- Neked is jó reggelt apám, hát tudod énnekem is kell fejleszteni a harc teknikámat.
- Ha anyád megtudja kitekeri a nyakam...
- Akkor ne tudja meg- húztam meg a vállam
Odamentem a Sully családhoz, mert Aonung a haverjaival kezdett beszélgetni, és nekem nem volt nagy kedvem hozzájuk, amúgy sem szeretem nagyon azt a társaságot, a legtöbbjük eléggé beképzelt.
- Sziasztok, ide csapódhatok? Nahát Neytiri te hogy hogy itt?
- Már nekem is hiányzott kicsit hogy megmozgassam a végtagjaim.
- De te hogy hogy tudsz harcolni, Tsahík voltál.
- És drágám nálunk az erdőben a kettő nem zárja ki egymást...
- Itt nálunk igen, mivel mi amúgy sem vagyunk nagy harcosok...
- Anya az egyik legjobb íjász akit ismerek.
- Én is íjat használok, a fiúk meg is botránkoznak miatta, mert nálunk inkább a dárda ami megszokott...
- Kérek egy kis figyelmet- hallottuk meg apám hangját- először is köszöntsétek köreinkben a Sully családot, másodszor pedig, remélem nem kell senkit felvilágosítsak hogy a közel harcban barátságos küzdelmet szeretnék, ne essen senkinek komolyabb baja. Arra lehet célba lőni, és ott pedig van a küzdőtér.- mondta, de ezt már inkább csak Sullyéknak.
Mindenki elindult a kiválasztott hely felé, én Neytirit követve a célba lövés felé vettem az irányt, míg a fiúk verekedni mentek. Nem nagyon szeretem az ökölharcot, elég jó vagyok benne, de jobb szeretem biztosítani magam hogy én ne kapjak semmi ütést, az ellenfelem mégis sérüljön, és erre szerintem az íj a legjobb.
- Neytiri, nem lenne gond ha csatlakoznék hozzád?- léptem mellé szégyenlősen
- Már miért lenne?
- Általában a felnőtteknek nincs türelmük hozzám...
- Jajj te attól ne aggódj- vigyorodott el a nő- az évek alatt megedződött a türelmem, amennyit elkellet viseljek a fiúktól- mosolyodott el kedvesen- na de elég a beszédből, mutasd mit tudsz- intett a fejével a céltábla felé
Kivettem a tegezből egy nyilat, majd kilőttem azt, ami majdnem a közepébe találta a táblát.
- Szép- mondta a nő, majd ő is kilőtte a nyilat, egyenesen középre- csak próbáld meg feljebb emelni a könyököd, úgy könnyebb lesz a célzás, és pontosabb a lövés.
- Rendben- tettem amit mond, és ez a lövésem már sikeresen találta el a tábla közepét.
A nővel még szórakoztunk egy darabig ezzel, de egy idő után túl könnyűnek bizonyult ez az egész, hisz nagyjából mindig célba találtunk.
- Van egy ötletem, mindjárt jövök- hagytam ott mindent.
Hazáig meg sem álltam, ahol kis keresés után megtaláltam amiért jöttem és már mentem is vissza a lőtérre. Kifulladva mutattam fel a Bunagoya gyümölcsöt, és miután éreztem hogy a tüdőm már nem szúr, és nem fogom kiköpni megszólaltam.
- Csináljuk azt hogy ezt a gyümölcsöt kell lelőni.
- Remek ötlet. Na dobj fel nekem egyet- mondta izgatottan, én pedig vigyorogva tettem amit kér. Volt valami rokonszenves benne, bár megvolt köztünk a korkülönbség, hisz a fiával voltam egyidős, de akkor is ebben a fél órában amit együtt töltöttünk egyáltalán nem mutatta ki hogy jobbnak tartja magát, inkább úgy viselkedett velem mint egy jó barátnővel.
- Tenery most te jössz- szakított ki a gondolataimból- hova kalandoztál el ennyire?
- Csak azon agyaltam hogy miért vagy ilyen közvetlen velem, mármint ne értsd félre én nagyon örülök neki de akkor is a fiaddal vagyok egykorú. Miért nem kezelsz engem gyerekként mint mások?- habogtam össze vissza
- Szeretnéd hogy gyerekként kezeljelek?
- Dehogy is- hadonásztam
- Na hát akkor meg? Figyelj te egy nagyon rendes lány vagy, a gyermekeim kedvelnek téged, és tudom hogy jó lelked van. Nincs értelme téged lenézzelek, vagy gyerekként kezeljelek mert kisebb vagy, hisz vagy olyan fejlett mint egy felnőtt, és az íjászatban is vagy olyan jó mint én.
- Köszönöm.- mondtam tényleg hálásan
A nő válasz ként csak biccentett egyet, majd feldobott egy gyümölcsöt a levegőbe, én pedig azonnal összeszedtem magam, és csak arra összpontosítottam, hogy kilőjem azt, de az első próbálkozásaim nem sikerültek, volt hogy az íjam hegye súrolta a gyümölcsöt, de nem szögezte a táblához.
- Te ezt hogy csinálod?- fakadtam ki, mikor már Neytirinek zsinórban ötödjére sikerült a mutatvány nekem meg még egyszer sem.
- Figyelj, lélegezz, zárd ki a körülötted lévőket, csak a gyümölcsre koncentrálj, érezd ahogy repül, figyeld meg ahogy suhan a levegőben, és mikor olyan pontba ér ami neked kedvező lőj.
Tettem amit mond, a levegőt mélyen beszívva figyeltem a kis sárga gyümölcs útját, majd elengedtem a nyilam, ami célba is talált. Sikítva ugrottam Neytiri nyakába.
- Láttad ezt? Milyen szépen eltaláltam- mondtam tapsikolva.
- Nagyon ügyes vagy, megpróbálsz még egyet?
- Még szép.
A következő egy órában ezzel szórakoztunk, hogy kisebb nagyobb gyümölcsöket lövünk a céltáblához. Hoztam minden félét, és idővel már nem számított hogy milyen nagy az adott gyümölcs, mert sikerült letaláljam mindet. A szórakozásunkat a férfiak szakították félbe, akiknek feltűnt hogy rengeteget szaladgálok oda vissza, és mikor meglátták hogy mit is csinálunk inkább szórakozva figyelték azt, és hát közönség előtt az egész már nem volt annyira élvezetes.
- Gyümölcstálat akartok készíteni, vagy mi- jegyezte meg az egyik harcos pökhendien.
- Mit vártál, a leendő Tsahíktól, és egy volttól- röhögött mellette a mási- nem való ezeknek a harc.
- Szeretnéd hogy te is felkerülj az étlapra, mint köret a gyümölcsök mellé?- célzott feléjük Neytiri, mire a férfiak nyakukat behúzva hátrébbléptek kicsit.
Jake próbált gorombán nézni felesége felé, de nem tudta palástolni a vigyorát.
- Hát itt meg mi a csuda történt?- jött oda apám is.
- Neytiri megtanított rendesen lőni.- vigyorogtam.
- Csak ha befejezted légy szives takarítsd össze- hagyta rám legyintve, hisz tudta hogy ha vitázni kezdene az értelmetlen lenne.
Az többiek kezdtek szétszóródni, mert rájöttek hogy már semmi érdekes nincs itt, volt aki visszament még a küzdőtérre, de a legtöbbje inkább hazafele vette az irányt, hisz már majdnem dél volt.
- Nyugodtan mehetsz te is haza, majd én ezt elintézem- mondtam Neytirire nézve.
- Ne viccelj már, együtt rongáltunk, együtt is szedjük össze.
- Na rendben, mellesleg köszönöm hogy tanítottál.
- Igazán nincs mit, én is nagyon élveztem, olyan volt mintha újra én is 19 lettem volna. Rég volt már hogy csak így szórakozásból kellet használjam a nyilat.
- Sajnálom, de ha szeretnéd majd még megismételhetjük.
- Mindenképpen.- mosolyodott el.
- Anya, Tuk felkelt, és téged keres.
- Menj nyugodtan- vigyorogtam a nőre
- Na eddig tartott a fiatal érzetem, újra 35 vagyok- kacagta el magát, majd egy gyors ölelés után otthagyott engem.
- Hogy lettél te ilyen jóba az anyámmal?
- Nem tudom, talán a közös érdeklődés miatt- húztam meg a vállam- talán zavar?
- Nem egyáltalán, jó ha kijössz jól a leendő anyósoddal- kacsintott rám.
- A mimmel?
- Lényegtelen- röhögte el magát
- Neteyaam, inkább akkor már segíts- dobtam felé egy gyümölcsöt, mire a fiú ezt azonnal támadásnak vette, és visszadobott.
Az egésznek az lett a vége hogy kifulladva feküdtünk a földön, mindenünk ragadt a gyümölcsök levétől, és mi meg nem bírtuk abbahagyni a nevetést, és bár a takarítással semmit nem haladtunk, talán még nagyobb koszt is csináltunk ez abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, nagyon jól éreztem magam.