A halászat nagyon jól ment, szép zsákmánnyal akartunk hazafele indulni, ám valami felkeltette a figyelmem.
- Apa nézd, az ott egy Tulkun- mutattam a távolba.
- Nem lehet, a Tulkunok ilyenkor még nem térnek haza...
- Hacsak nem- akadt el a szavam
- az- fejezte be amit én akartam mondani.
- Közelebb mehetünk megnézni?
- Szó sem lehet róla. Induljunk inkább míg ki nem szúr minket, nehogy kövessen az öbölig.
- Rendben...
A hazafele vezető út némán telt, egyikünknek sem volt kedve megszólalni, és mind a ketten elvoltunk a saját kis világunkba merülve. Mikor a partjainkhoz értünk, már távolról kiszúrtam anyámat, és tudtam nagyon jól hogy nagyon ideges így is, na hát még ha megtudja hogy valószínűleg láttuk a gyilkost is.
- Mégis hogy képzelted hogy elviszed halászni?
- Ne aggódj, látod hogy jól van, néha rá is ráfér egy kis kikapcsolódás.
- De már így is elvette az eszét ez a sok harc, és tudod nagyon jól hogy a halálom után ő lesz a leendő Tshaík.
- Vagy Tsireya.
- Te ebbe ne szólj bele.
- Figyelj Ronal, még hála Eywanak nem fogsz eltávozni közülünk, szóval ezzel nem kell most foglalkoznunk, van nagyobb gondunk is. Valószínűleg láttuk Payakant, a zátonyhoz elég közel.
- Hogy micsoda?- mondta anyám idegesen, de nem volt ideje befejezni a mondatot mert valaki megszakította
- Ronal Ronal gyere gyorsan mert Nereynal beindult a szülés
- Ezért még számolunk- mondta anyám majd elviharzott
- Mit fogunk mi még kapni ezért- néztem apámra majd kitört belőlem a röhögés
- Ez nem vicces- mondta apám is röhögve- na de megyek mert dolgom van. Tenery, vissza ne merészelj menni meglesni Payakant.
- Nem fogok- ígértem meg.
Azzal otthagyott engem és megint egyedül lettem.
- Na kislány mit szólnál egy reggelihez? Utána elnézhetnénk a szigetre nem gondolod?
Orphan válaszként csak hozzám dörgölődött, ezzel kimutatva hogy benne van a dologban, ezért én elindultam vissza a maruikhoz, míg Orphan ment magának ételt fogni. Otthon már a testvéreim is fent voltak, és épp reggelizni ültek le.
- Jó reggelt.
- Merre voltál?- kérdezte azonnal Aonung
- Apával halászni, és képzeld láttuk Payakant is.
- Aztaa- tátotta el a száját. Láttam rajta hogy féltékeny, ugyanis mivel ő a legkisebb a családunkban, és az egyetlen fiú, apa nagyon ügyel rá hogy ne essen baja. Ezért eléggé ritkán viszi őt ki a zátonyon túlra. - Ez nem igazság, te miért visz folyton magával?
- Jajj öcsi ne tegyél úgy mintha te és a haverjaid titokban nem mennétek el a zátonyon túlra.- szólt közbe a húgom
- Jó de akkor is az nem ugyan az.
- Aonung szerintem ha megkérnéd apát biztosan magával vinne téged is, énnekem is csak kérnem kellett- néztem rá kedvesen-amúgy Tsierya, ha szeretnél menj el Nereyéknál mert beindult nála a szülés, anya is ott van.
- Rendben, csak összekészülök- csillant fel a szeme- de várj, te is kéne gyere, hisz te leszel a leendő Tshaík, meg kéne tanuld ezeket a dolgokat nem?
- Hidd el már több szülést láttam mint te, sőt mi több, még a tiéteket is végignéztem, és amúgy is más programom van mára.
- Értem, na rendben. De tudod szerintem nem kéne ennyire semmibe venned ezt a dolgot...
- Hugi hidd el ha tudnám hogyan, átpasszolnám neked, és minden nap próbálom megkeresni a módját mert tudom hogy te vagy a klánunk igazi leendő Tshaíkja, mert téged Eywa erre teremtett, engem pedig valami másra.
Láttam rajta hogy amit mondtam adott neki egy kis reményt, és boldogan a nyakamba ugrott.
- Köszönöm.
- Igazán nincsen mit, ha ezzel boldog vagy akkor én is.
Reggeli után összepakoltam és elindultam a kikötő felé.
- Tenery hova mész?
- Van egy kis elintézni valóm.
- Veled mehetek?
- Nem Aonung most nem.
Öcsém durcásan elindult a másik irányba, de mikor meglátta hogy jönnek a barátai azonnal felvette a nagyfiús álcáját. Csak előttünk meri kimutatni a kisfiús arcát, mások előtt mindig a kemény leendő törzsfőnököt mutatja. Mikor megbizonyosodtam róla hogy már nincs senki aki az utamba állhatna hívtam Orphant, és megindultunk a szigetnek. Óvatos voltam hogy senki még csak követni se tudjon, és ez sikerült is, mert senki nem jött utánam, bár Aonungék próbálkoztak, mert azt hitték nem veszem észre hogy a távolból követnek, de sikerült leráznom őket. Mikor odaértem a helyre, a puha homokos parton végigsétálva megint csak elcsodálkoztam azon hogy milyen gyönyörű, mert mindig volt egy pontja amit még nem láttam, és új volt nekem. Most például a déli oldalt szerettem volna felfedezni. A partja homokos volt, ám körülötte egy sziklasor állt, ami túl meredek volt hogy felmásszak rá. Maga a sziget nem volt túl nagy, először az északi oldalát fedeztem fel, ami homokos part volt és egy gyönyörű erdő kezdődött onnan, amellett még egy rét is volt ott, a nyugati parton csak sziklák voltak, amikre nagy nehezen de sikerült felmásznom, és ha igaz amit gondolok ugyan abba az erdőbe kerültem, mert legelőször elmentem egy nagy édesvízi tóig, amit a sziklamászás után megint megtaláltam, de mellette még kisebb tavakat is láttam, meg egy folyót is. Most meg itt vagyok, ám itt ezeken a sziklákon már nem lehet felmászni, ezért jobban szétnéztem, és megláttam egy kisebb barlangot, ami félig a tengerben volt.
- Na kislány mit szólsz, megnézzük mi van ott?
Nekiindultunk a barlangnak, ami eléggé nagy volt, ám a víz nem volt olyan mély, Orphan nem tudott velem együtt lemerülni, ezért gondolom se növényzet nem volt se nagyon állatok, csak néhány kisebb fajta hal, meg rákok. Már egy jó ideje már benne úsztunk mikor, egy idő után megláttam a fényt, és valami csobogást is elkezdtem hallani. Nem tudom mi lehette az, de egyre kíváncsibb lettem. A barlang végén már nem volt tengervíz, hanem szikla, ezért Orphant ott kellett hagyjam, és gyalog indultam tovább. A leges legvégén, már erdős rész volt, ám a szikla repedéseiből édesvíz folyt, és egy kis patakocskát képezett. Eléggé magasan voltam, így beláttam a sziget nagy részét, egy nagy tavat a távolban, meg a patakocskából kialakult folyót, amit már a másik tónál is láttam, mert szerintem amit most látok nem ugyan az. Olyan jó érzés volt itt állni, úgy éreztem hogy enyém az egész világ, és semmi sem állhat az utamba abban a pillanatban. Felemelő érzés volt hogy itt azt csinálok amit csak szeretnék, mert nem kötnek a szabályok, és senki nem tudja hogy itt vagyok. Még egy kicsit gyönyörködtem a tájban majd visszaindultam a barlangba. Orphannal nagyon hamar visszaértünk a tengerhez, mert már nem voltunk olyan óvatosak mint jövet. A kis lagúnából kiérve pont rálátásom nyílott a partra, ahol viszont már voltak valakik, de nem a klánunk tagjai. A bőrük kékebb volt az átlagnál, és a farkuk sem hasonlított a miénkre.
- Kislány húzódj egy kicsit vissza, meg ne lássanak.
Nem tudtam mit keresnek itt erdei Na'vik, mert ezen a szigeten jelét nem láttam annak hogy lennének valakik, plusz azt már rég tudta volna apám is.
- Tuk ne ússz messze- szólt oda a kicsinek legmagasabb lány, aki valószínűleg az anyuka lehetett
- Neteyam kérlek menj a húgod után- szólalt meg az apjuk
A fiú akit ezek szerint Neteyamnak hívnak elindult a kislány után, ám az volt a baj hogy pont felém úszott mind a kettő.
- Neteyam Neteyam nézd egy barlang, menjünk be!
- Nem, gyere vissza, a partra, azért álltunk meg hogy pihenjünk, nem hogy felfedezőset játszunk.- érte utol a fiú a kislányt, majd megfrdíttta és a part felé terelte.
A kicsi az elindult vissza, de a fiú megcáfolta a saját mondatát és közelebb jött a barlanghoz. Én hiába beljebb mentem a sötétben, a fehér hajam és a piros szemem csak úgy virított.
- Van ott valaki?- kérdezet majd elő is rántott egy tőrt, védekezés ként.
Ám én nem akartam harcba szállni, mert egyedül voltam, ők pedig ha jól számoltam 6-an, bár a kicsi nem hiszem hogy tudna harcolni, de akkor is 5 az 1 ellen még mindig nem jó arány, ezért inkább visszavonulót fújtam, és még mi ellőtt a fiú ténylegesen észre vett volna villámgyorsan beúsztam Orphan segítségével a barlang belseje felé.
- Várj nem akarlak bántani- kiáltott utánam a fiú, aki ezek szerint meglátott.
Magamban átkoztam a sekély vizet, hogy ez miatt buktam le de nem fordultam vissza. Csak olyan távolságba mentem hogy hallhassam ha elmentek az idegenek, ugyanis eléggé nagy zajt csaptak az óriás madaraik, amiket életemben nem láttam még.
A térképet én szerkesztettem, ezért ilyen gagyi, csak gondoltam így mindenkinek könnyebb lessz egy kicsit megérteni hogy is képzeltem el a szigetet.