A reggeli ébredésem annak volt köszönhető, hogy éreztem némi meleg leheletet a nyakamnál és szuszogást is, mely csiklandozta a bőrömet. Mozgolódni kezdtem és ezzel egyidőben megéreztem barátom kezét az oldalamnál, ahogy szorosan magához ölel. A szemeimet direkt nem nyitottam ki, ugyanis ki akartam élvezni ezt a békés pillanatot. Szinte mindenhol éreztem Katsuki kellemes illatát, amivel még most sem tudtam teljesen betelni. Kezemet lassan az övére csúsztattam és elkezdtem cirógatni a kézfejét. Ő ezt megérezte és jobban hozzám bújt, miközben kifújt az ajkán egy nagy adag, meleg levegőt. Elmosolyodtam, ugyanis nagyon aranyosnak találtam őt és kicsit meg is akartam fordulni, hogy alvó arcára nézhessek. Katsuki sokszor keménynek és tüskésnek mutatja magát, éppen ezért szeretném őt megnéznie miközben alszik. Lassan meg is fordultam, egészen addig, míg szembe nem találtam magamat barátom arcával, mely teljesen nyugodt volt. Megmosolyogtatott és elárasztott szeretettel az a látvány, ami a szemem elé tárult. A szőke hajú lassan szuszogott, arcán némi gyűrődés volt a párnának köszönhetően és nem utolsó sorban, olyan volt, mint egy ártatlan kisfiút. Egy olyan ártatlan kisfiú, akit én minden áron meg akartam védeni a világ káros dolgaitól. Ha kellett, akkor tűzbe is tettem volna a kezemet azért, hogy ő biztonságban érezhesse magát. A kezemet kicsit megemeltem és elkezdtem simogatni az arcát. Ő ekkor megmozdult kicsit és belefúrta az arcát a párnába. Az oldalamnál megéreztem, ahogy ujjaival elkezdi cirógatni a derekamat, így arra a következtetésre jutottam, hogy ébredezni kezd, vagy talán már kicsit ébren is van.
– Katsuki? – suttogtam halkan szerelmem nevét.
Ő nem válaszolt, csak morgott kicsit, majd kinyitott szemmel nézett fel rám. Arcán látható volt, hogy nemrégiben ébredt és kicsit még álmos is.
– Jó reggelt – mosolyodtam el, majd közelebb hajoltam és adtam egy puszit az arcára.
Ő haloványan elmosolyodott a puszim miatt és hozzám hajolva, belefúrta az arcát a nyakamba. Izmos karjával közelebb vont magához és teljesen a testéhez ölelt. A melegség és a forróság is átáramlott az egész testemen.
– Jól aludtál? – kérdeztem rá, mire ő csak bólintott egyet – Olyan aranyos vagy, istenem... – suttogtam örömteli hangon, miközben erősen magamhoz öleltem őt.
– Na – szólt rám finoman, kissé morgos hangon.
– Olyan boldoggá tesz, hogy ekképp láthatlak téged. Pihenj csak, ameddig szeretnél – suttogtam a hajába, egy puszit adtam a fejbőrére, majd magamhoz öleltem őt.
Katsuki hagyta, hogy öleljem őt, és pár perc elteltével éreztem, hogy belepuszil a nyakamba, majd egy kisebb csókot hintett a bőrömre. Egyszerűen annyira kellemes volt, ahogy össze voltunk bújva a meleg ágyban és ott voltunk a másiknak. Sokszor belegondoltam már, hogy lehetek–e ennél is szerelmesebb Katsukiba, de mindig rájövök, hogy igen, lehetek. Ő egy csodálatos fiú és a legboldogabbá tesz azzal, hogy a barátnője lehetek.
Körülbelül egy fél órát lustálkodtunk, de aztán kikeltünk, ugyanis tizenegy órára volt megbeszélve, hogy megyünk Katsukiékhoz ebédre. Kicsit izgultam, Katsuki pedig azon volt, hogy el se megy rá. Kínosnak érezte, hogy rendesen is találkozom a szüleivel és beszélgetni fogok velük. Megnyugtattam, hogy nem lesz baj és kínos sem lesz, csak ő érzi annak, mert nincs hozzászokva az ilyenekhez. Összeszedtem őt, majd a saját cuccomat is összeszedtem, hiszen náluk aludtam este. Amiről csak tegnap szereztem tudomást, de ezt most tegyük félre.
Tizenegy előtt körülbelül húsz perccel érkeztünk meg Katsukiékhoz. Ő gyorsan besiettetett a szobájába, hogy pakoljak le, viszont ő nem jött velem. Így hát egyedül voltam a fiú szobájában és annyi volt csak a dolgom, hogy lepakoljak, viszont akaratom ellenére is körbe néztem a szobában. Mindenhol Katsuki cuccai voltak és az ő jellegzetes illata. A szobája tele volt baseballos cuccokkat és képekkel is. Igényes és letisztult volt a szoba atmoszférája, mely miatt egy különös és ismeretlen, mégis kellemes érzés kezdett el bennem szétszéledni. Senki se mondaná meg, hogy valójában ebben a szobában Katsuki lakik. Az emberek tényleg képesek a legrosszabb dolgokat elkönyvelni rá, viszont arról senki se vesz tudomást, hogy előbb meg kellene őt ismerni és azután véleményt és ítéletet mondani felette. heves és sokszor indulatos a személyisége, viszont ennek ellenére én látom belül azt a kisfiút, aki csak arra vágyik, hogy elfogadják és értékelni tudják. Látom, hogy egy biztonságos övezetért rohan a kietlen pusztában és minden vágya az, hogy legyen egy olyan hely vagy személy az életében, aki ezt megadhatja neki. És valószínűleg emiatt mondta, hogy egyedül mellettem érzi magát biztonságban. Én voltam az, aki küzdött érte és meg akarta őt menteni. Érthető, hogy az ember ilyen esetekben egyetlen emberhez kezd el kötődni és csak mellette érzi magát biztonságban. Viszont szeretném fokozatosan a tudtára adni, hogy nem csak én vagyok neki. A többiekre is bármikor számíthat, ugyanis már ő is csapatunk szerves tagja. Lettek hűséges és tényleg őszinte barátai, akik nem hagyják ott a bajban és főképp nem bántják őt. Az lenne az utolsó, amit tennének vele. Három éve ismerem a többieket, viszont tudom, hogy sose ártanának senkinek sem szándékosan. Tiszta és jószívű emberek, akik mindig ott vannak a bajbajutott barátaink mellett. Nem egyszer feljött már témának, hogyha az isten s megadja nekünk és összekerülünk a Ketsubutsuval, akkor nem fogjuk hagyni, hogy bántsák Katsukit. Se szavakkal, se máshogyan. Ott leszünk mellette és bebizonyítjuk nekik, hogy ő igenis egy értékes ember és egy értékes játékos, aki nincs egyedül.
Ahogy telt az idő és egyre jobban megismertem Katsukit és beilleszkedett a többiek közé is, úgy jöttem rá valamire. Eddig volt egy holtbiztos, változatlan sorrenden, amit soha nem mondtam neki, de ott van minden emberben. Ezt nem akarattal választja meg az ember, egyszerűen csak kialakul benne. Eddig Izuku állt az első helyen, után Shouto és Ochaco. Most viszont érzem legbelül, hogy más került az első helyre. Négyen is itt vannak nekem, akik átkozottul fontosak, viszont a második helyre felkerült Katsuki. Valóigaz, őt nem ismerem olyan régóta, mint a többieket, viszont képes volt elérni, hogy fontosabb legyen Shoutonál. Shouto is rettentően fontos számomra, viszont ő máshogyan. Izukut pedig számomra képtelenség letaszítani az első helyről. Ha a szüleimet nem nézzük, ő a legfontosabb az életemben és őt szeretem a legjobban. Tényleg olyan nekem, mintha csak a testvérem lenne és szeretném, hogyha mindig velem lenne. Ő az elsőszámú komfort emberem és a legnagyobb bizalmasom is. Tudom, hogy nála nem én állok a legelső helyen, de ez nem bánt engem. Minden embernek más a sorrendje, de még ennek ellenére is érezni lehet, hogy mennyire fontosak vagyunk a másiknak.
– Lejöhetsz – nyitott be hirtelen az ajtón Katsuki, teljes melegítőszettben, amit még nálunk húzott fel – Mit csinálsz? – vonta fel a szemöldökét, miközben az íróasztala előtt álltam.
– Csak kicsit körbe néztem – magyaráztam meg zavartan.
– Nincs olyan sok látnivaló – kezdett el méregetni.
– Neked lehet, hogy nincs mert ebben élsz, de számomra van – bólintottam.
– Hátha te mondod – fintorgott kicsit, majd elindult előre.
Jómagam követtem őt és be is csuktam magam után az ajtót. Mikor beértem őt, maga elé engedett a lépcsőn és közben hátra húzta a kezemet és megfogta. Mielőtt a konyhába érhettünk volna, adott egy kisebb, majd egy nagyobb csókot az ajkamba és végül előre engedett.
– Jó napot – köszöntem a szülőknek. Masaru már az asztalnál ült, Katsuki anyukája pedig mg pakolászott.
– Szia [Név]! – mosolyodott el Mitsuki, majd odajött és kicsit megölelgetett – Ülj csak le – mutatott az asztalra.
Jómagam helyet foglaltam a Masaruval szembeni helyen és kezeit is fogtam vele, mint köszönés. Katsuki segített még az anyukájának, majd leült mellém és az anyukája is helyet foglalt.
– Katsuki elmondta, hogy miket szeretsz és olyan ételeket készítettem – mosolyodott el az anyuka, majd szedett nekem.
– Köszönöm tényleg és a meghívást is – szóltam zavartan – nem tudom, hogy mit szeretnek, de hoztam némi csokit.
– Drágám, semmi se kellett volna – lepődött meg Mitsuki.
– Milyen csokit? – nézett rám barátom.
– Katsuki! – szólt rá az apukája.
– Most mi az? – kérdezte morgos hangon a fiú.
– Hihetetlen ez a gyerek – sóhajtotta az édesanyja, majd leült, miután szedett mindenkinek.
– Jó étvágyat – szóltam és utánam mindenki jó étvágyat kívánt.
Körülbelül két és fél perc, ha eltelhetett, amikor elkezdődött az, amitől egy picit féltem. A beszélgetés Katsukiról és rólam.
– Tudod, nagyon hálásak vagyunk neked, azért, amit Katsukival tettél – szólalt fel Mitsuki, mire meglepetten néztem fel rá.
– Hé! – szólt rá Katsuki.
– Katsuki – szólt rá finoman az apukája – Csak meg akarjuk köszönni neki, hogy ennyit segített neked.
– Régóta próbálunk már gyógyírt találni a gondjaira, de eddig nem nagyon jártunk sikerrel. Soha nem gondoltam volna, hogy az új iskolában majd talál egy hozzád hasonló lányt és barátokat – mosolyodott el hálásan az anyukája – te is tudod, hogy milyen és annyira makacsan kezdte az évet is azzal, hogy elhatározásra jutott azzal kapcsolatban, hogy ő nem fog barátkozni és semmi hasonló. Aztán most nézd meg – nézett a fiára – Itt van május közepe mindjárt és talált magának egy csodás lányt, valamint barátokat. A többieknek is hálásak vagyunk, amiért Katsuki életébe léptetek. Kérlek, vigyázzatok rá mindig. Főleg te, [Név]. Függ tőled és szeretném, ha rendben lenne.
– Vigyázok rá – suttogtam kissé elérzékenyülve, ugyanis nem gondoltam volna, hogy ezt fogom ma hallani az anyukájáról. Arra számítottam, hogy a tipikus kínos kérdések jönnek majd, de nem ez lett belőle – Mindig vigyázok – mondtam, miközben az asztal alatt kicsit megcirógattam a fiú térdét.
– Nem kell rám vigyázni – motyogta Katsuki kissé sértetten.
– Ezt te se gondoltad komolyan – sóhajtotta az anyukája.
– Nem vagyok pisis! – mordult fel Katsuki.
– Egy szóval se mondtuk – szólt zavartan az apukája.
– Mindenkinek kell valaki, aki vigyázhat rá – suttogtam magam elé és ezt követően Katsukira pillantottam.
– Így igaz – szólt az anyukája kedvesen – Szóval hagyd a barátnődnek, hogy vigyázzon a seggedre és ha már mások előtt nem bontod le a falaidat, előtte nyugodtan lehetsz gyenge és önmagad. Amit meséltél róla és amit láttam rövid idő alatt, meg tudom állapítani, hogy nem ítélne el, sőt. Ő pont olyan ember, aki előtt ezt megteheted. Szóval ne bántsd meg, fiam, ne bántsd meg – húzta össze a szemét az anyukája.
– Fogd már be – motyogta Katsuki.
– Mit mondtál?! – mordult rá az anyukája.
– Egyél inkább! – szólt neki vissza, majd ő maga is enni kezdett egy szó nélkül.
Egy apró nevetés szaladt ki a számon, mire az anyukája és az apukája is elmosolyodott. Oldalra fordultam, adtam egy gyors puszit a vállára, majd én is folytattam az evést. Az ebéd további része kellemesen telt és némi beszélgetéssel is. Kérdeztek rólam, apuról (akinek mellesleg követték a játékosi pályafutását, amikor még fiatal volt) és úgy unblock arról, hogy miképp megy a suli. Katsuki szülei nagyon aranyosak voltak és a beszélgetések közben észre is vettem, hogy mennyire szeretik Katsukit. Ahogy beszéltek róla, ahogyan törődtek vele, az gyönyörű volt. Valóigaz, az anyukájával szoktál egymást marni, de nem azért, mert utálnák a másikat. Szimplán ilyen a természetük. A barátomnak nagyszerű családja van és Katsukin is látom, hogy nagyon szereti őket.
Az ebéd után segíteni szerettem volna elmosogatni és elpakolni, viszont a ház lakói ezt nem engedték nekem. Végül az lett, hogy a két fiú mosogatott és pakolt el, Mitsuki pedig leült velem a nappaliban és beszélgettünk. Egy kis lányos beszélgetés volt, mely leginkább a kapcsolatunkat érintette, mégsem éreztem magamat kínosan. Tudta, hogy mit lehet és mit nem kérdezni és meddig mehet el. Furcsa érzés volt a barátom anyukájának áradozni róla, de ő mindvégig mosollyal kísérte ezt végig. Bő fél órán keresztül beszélgettünk, amikor a fiúk is megjelentek. Katsuki odajött hozzám, felhúzott a kanapéról és egyetlen egy szó nélkül kezdett el az emelet felé húzni engem. Senki se szólt egy szót sem, mindössze hagytam, hogy vezessen. útközben még a kezünket is összekulcsoltam, ő pedig rászorított a kezemre. Mikor felértünk a szobájába, elengedte a kezemet, jómagam pedig az ágyára feküdtem és kinyújtóztam. A nyújtózkodásom közepette Katsuki is megtalált engem és rám feküdt. Időt se hagyott szólni, az ajkaimra tapadt és megcsókolt. Egy kis idő múlva viszonoztam a csókját, miközben ujjaimmal beletúrtam szőke, tüsis hajába. Ő emiatt a csókba mosolygott és bevezette a pólóm alá a kezét. Megremegtem a meleg keze érintésének köszönhetően és emiatt kicsit elhúzódtam a csóktól.
– Hé – szólt rám és belenézett a szemembe. Közben ujjával cirógatni kezdte a póló alatta a derekamat és kicsit feljebb is vezette a kezét.
– Hirtelen jött – céloztam a kezére.
– Akkor folytassuk – suttogta, majd lenyomta nyelvével az alsó ajkamat és megcsókolt.
Az egész tenyerét az oldalamra tette és úgy éreztem, hogy perzsel a bőröm, pont, ahol a keze is megtalálható rajtam. Miközben haját cirógattam, közelebb vontam magamhoz, ő pedig másik kezével megtámaszkodott, miközben testünk teljesen egybeforrt. Elvesztem a csókjában hosszú percekig és csak akkor húzódtam el kicsit hirtelen, amikor megéreztem, hogy a kezével súrolja a melltartómat. Mikor emiatt elhajoltam, ő belenézett a szemembe mélyen, miközben nekem egyre vörösebb lett az arcom. Nem mondott semmit, csak tiszta arccal nézett rám és adott egy puszit a számra. Közvetlen ezután kihúzta a kezét a pólóm alól, majd kis köröket kezdett el leírni a combomra.
– Katsuki? – suttogtam a nevét zavartan.
– Nem megyek tovább, ha nem akarod – mondta ki hirtelen és rögtön leesett, mire gondol.
– Nem az, hogy nem szeretném. Csak nem érzem még készen magamat rá – vallottam be zavartan.
– Én sem – suttogta és eléggé meglepett, hogy ezt mondta – Csak akartam most, hogy kicsit tovább menjünk. De igazából fogalmam sincs, hogy mit csinálok – rázta meg a fejét egy mosoly mellett.
– Viszont kellemes volt – suttogtam az ajkára és egy puszit adtam neki, majd kis zavar mellett vezettem az egyik kezemet a derekához, ott benyúltam a pulcsija alá, majd elkezdte cirógatni a bőrét.
– Baszki – sóhajtott fel kicsit, majd belefúrta az arcát a nyakamba – Ez kibaszott kellemes.
– Ugye? – nevettem el magamat, majd a gerince vonalát kezdtem el cirógatni.
Katsuki közben adott pár puszit a nyakamba és egy ponton éreztem, hogy erősebben tartja az ajkát a bőrömre.
– Ezt ne, kérlek – szóltam azonnal.
– Jó – suttogta, majd puszit adott arra a felületre, amit ki akart szívni, csak én nem engedtem neki – Én azért szeretném – motyogta zavartan, szabad kezét felemelte, oldalra fordította óvatosan a fejemet, majd visszatette a nyakát a nyakamhoz úgy, hogy a szám pont a nyakhajlatánál legyen.
Zavartan néztem barátom hőfehér bőrét, miközben kezemmel folyamatosan cirógattam a hátát. Vártam néhány pillanatot, majd adtam pár puszit a bőrére, majd nyakába csókoltam. Soha nem csináltam ilyet, de amint nekiálltam, Katsuki kicsit felsóhajtott. nem csináltam sokáig, de amikor elhajoltam, láttam, hogy egy kisebb, piros folt lett a barátom nyakán.
– Biztos ezt akartad? – döntöttem a fejemet az övének, mire ő aprót bólintott. Kicsit helyezkedett, mire zavartan jöttem rá valamire és húzódtam el kicsit, majd néztem az arcára – Biztos, baba?
Ő vörös arccal és kissé morcosan nézett fel rám, majd amikor néhány másodpercnyi szemkontaktust létesítettünk, belefúrta az arcát a párnájába.
– Megleszek. Mindjárt elmúlik – suttogta olyan hangon, mint aki mindjárt elsüllyed szégyenében.
Egyáltalán nem tudtam rá haragudni, inkább hagytam, hogy most csöndben lehessünk és le tudjon nyugodni.
Olyan negyedóra elteltével szólítottam meg őt, hogy biztosra menjek, rendben van–e.
– Megvagy? – kérdeztem rá, mire ő bólintott – Szeretnél valamit csinálni?
– Nézünk valamit? – kérdezte, miközben feltámaszkodott és lenézett rám.
– Nézhetünk – bólintottam, majd adtam egy puszit a szájára.
Ő magához fogta a laptopát és amíg felnyitotta és keresett valamit, addig én beszéltem kicsit Izukuval. Mind a ketten izgultunk a holnapi meccsünk miatt, de pozitívan kell hozzáállnunk és tudni, hogy igenis sikerülni fog a második győzelem is.