csalFA TEkintet

16.

• ɀꪮꫀ •

- Zoe, Zoe, Zoe.- bökdöste a vállamat a pilóta, ezzel felkeltve engem a délutáni szundimból.

- Lando, mondtam, hogy csak akkor szólj, ha zuzanunk.- lökték el kezét a vállamtól, majd a másik irányba fordultam, már amennyire ezt az ülés engedte.

- Olyan sokat alszol mostanában.- dobta vissza magát felháborodva a másik ülésre a brit.

- Mert lefárasztasz Norris.

- Pedig még csak nem is csináltam veled semmit éjjel, hogy ne tudj aludni.

- Undorító jószág vagy Lando Norris, undorító!- csaptam meg a mellkasát, mire csak nevetni kezdett, én pedig fejemet ingatva indultam el a mosdó felé.

Lassan értem el a mosdóig, ahol két ember állt előttem, így a folyosó falának dőlte, és egy ásítás után kiveszem a zsebemből a telefonomat, és elkezdem rajta pörgetni a közösségi média oldalakat. Jaj ne már... Daniel ismét olyan dolgokat osztott meg az Instagram oldalán, amit még csak véletlenül sem mutatott volna meg nekem. Azt hiszem ismét lesz egy jó hosszú hétvégém az Instagram és bármely más újság mellett. Azt hiszem Ricciardo erőnek erelyável azon dolgozik, hogy visszaszokjak a kávéra, amit olyan nehezen hagytam el... Végül a mosdónál is sorba jutottam, így felfrissülve tértem vissza a brithez, aki szinte már a fejére húzta a táskámat, annyira keresett benne valamit. Komolyan erre is Daniel szoktatta rá, nem igaz, hogy nem tud valami hasznosat tanítnai neki.

- Az egyenlőre az enyém Lando, de majd megadom a divatcég nevét, ahonnan a táskáimat veszem, szerintem neked gyártanak majd egyedit is.- ütöttem meg a válát, mire felnézett rám, szájában egyfélig megemésztettett csokis muffinnal, amit a táskámból túrt elő, merthogy hoztam magammal az útra azt is- Pfuj, Lando remélem nemnyálaztál bele a táskámba.

- Nyehm vagyhokj khet évhes Zoje.- nézett rám felháborodva a pilóta, miközben szájából a félig megemésztett muffin lógott ki.

- Igen, azt éppen látom Lando Neem Vagyok Két Éves Norris, vedd ki a fejed a táskámból, mert esküszöm rád ragasztom!- kezdtem el vele veszekedni, mire durásan felém nyújtotta a táskát, amit én elvettem tőle.

- Szépen vagyunk, itt hagysz, meg még a táskát is elveszed.- fonta össze kezeit mellkasa előtt.

- Mert pisiljek be? Ez pedig még minig az én táskám.- nyitottam szét felháborodva a fekete darabot, de össze is csuktam azonnal, mielőtt még összeesek, mert az a táskabelső rosszabbul nézett ki, mint Csernobil 1986-ban, jobb volt tőle elfordulni- Lando komolyan, eddig olyan nyuodt voltál, nem tarthatna ez az állapot még két óráig?

- Tudja valaki?- nézett rám hirelen komolyan a brit, és már a muffin sem lógott ki a szájából, szóval nem imitált nekem hörcsögöt. 

- Mit?- néztem rá hasonlóan, miközben ismét elofglaltam a helyem, mert a légiutas kísérők már nem éppen barétságosan néztek rám. Mondjuk el tudom képzelni mennyire lehet nek jó kedve kedd reggel, egy hajnali járaton dolgozni.

- Fufyt.- válaszolta teljesen természetesen a férfi mellettem.

- Nem,- ingattam a fejem- csak te, és Chloé, de ő sem mondta el Lewisnek.- Lando csak bólintott, majd megszorította a kezem, én pedig csak visszadőltem a székbe, hogy folytassam a szundimat, amit most a brit hagyott is nekem, és ő is hasonlóan tett, mint én, csak ő a fejhallgatóját is feltette.