csalFA TEkintet

3.

• ɀꪮꫀ •

Lassan lépkedtem a hatalmas gyárépületben, amit már egyszer munkahelyemnek nevezhettem, most pedig éppen megyek megtárgyalni és aláírni a szerződést Daniellel és Andreasszal. Mondjuk őt nem tudom miért kell, hogy ott legyen, de ha a pilóta azt mondta, akkor biztos van oka. Lassan lépkedek felfelé a lépcsőn, és minden második lépés előtt szét nézek, hogy nincs e ott, egy bizonyos személy.

Nincs bajom Lando Norrisszal, viszont azt hiszem a találkozásunk nem éppen lenne rózsás. Emlékszem nem is az fájt a legjobban, hogy azzal a libával találtam ott kint, hanem, hogy utána még együtt is volt vele két hónapig. Belegondolni is undorító. Mint később megtudtam ez volt a plasztik baba bosszúja azért, mert az apám ki adta az útját neki is, és az apjának is.

- Zoe?- szólított meg valaki, így azonnal arra is fordultam, és Lando főmérnöke állt velem szemben, o-o.

- Esetleg megoldható, hogy Norris ne tudja, hogy itt vagyok, voltam, leszek, vagy hogy egyáltalán élek még?- mosolygok a férfira idegesen, aki csak furcsán méreget.

- Persze, nem az én dolgom,- mosolyog végül rám- de az utolsórúl nem ígérem semmit.- neveti el magát, amiben én is csatlakozom hozzá- Ismét itt fogsz dolgozni?

- Igen, igen azt hiszem itt, csak most Daniellel.

- Szerencsés, de én megyek is, nekem is dolgoznom kell, sok sikert Zoe!- ezzel már ott is hagyott a férfi, és ment a saját dolgára, így én is elindultam megkeresni az irodát, ahol a két férfi már vár rám.

A nagy, ajtó előtt megálltam, majd két kopogás után be is léptem oda, ami ugyan úgy állt, mint ahogy akkor decemberben utoljára láttam. Andreas is éppen ott fogakat helyet, ahol most is, csak éppen a szituáció volt más.

- És Zoe! Nagyon jó hatással vagy rá.- intézte nekem utolsó szavait a férfi, amikor vissza fordultam felé, és így ezekkel a gondolatokkal hagytam el az irodáját, hogy az ebédlőben leadjam ebben az évben az utolsó jelentésemet a McLaren cégről.

- Szép napot!- mentem beljebb az irodába, ahol Daniel azonnal magához is hozott egy ölelésre.

- Szia Zoe, igazán örülök, hogy látlak!- mosolygott rám Andreas is, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam.

- Andreas, én annyira sajnálom azt a

- Bele se kellett volna kezdened Zoe, nem a te hibád volt. Norris hülyeséget csinált, egy perccel sem vártam volna, hogy tovább ott maradj. Ülj csak le nyugodtan.- mosolygott rám, bennem pedig valami megnyugodott, nem haragszik rám, vagyis annyira nem hinném, mint amennyire azt vártam.

- Köszönöm Andreas.- mosolyogtam a férfira, majd helyet foglaltam az ausztrál mellett.

- Szóval azért vagytok ma itt

- Úristen, ez úgy kezdődött, mint egy esküvő.- néz rá egy fintorral a csapatfőnökére Daniel, én pedig szemforgatva nézek az ausztrálra.

- Daniel viselkedj.- csapom oldalba a pilótát, mire ő azonnal kihúzza magát mellettem.

- Na erről van szó, ezért vagyunk itt.- mutat rám a férfi, mire ijedten nézek rá, valami rosszat tettem?- Ne nézz rám ilyen ijedt fejjel Zoe, ez a lényeg, te meg tudod nevelni ezt a nagy gyereket, ezért volt tökéletes ötlet, hogy te legyél a menedzsere!