A múlt árnyéka sokszor a sarkunkban liheg, de mi van, ha ki is kerül bennünket, és elöl kap a karjaiba, majd pörget meg, és állít szembe démonainkkal?
Majdnem egy év, az hosszú idő, sok minden történik, és még több minden változik meg, főleg egy emb...
Ops! Esta imagem não segue as nossas directrizes de conteúdo. Para continuares a publicar, por favor, remova-a ou carrega uma imagem diferente.
199 127 ember kedveli
drágáim...🥰🌷 (amúgy nem tudom eldönteni, hogy ennyire szeretnek vagy ennyire félnek-e tőlem...😂)
11 712 hozzászólás
- Tizenöt perc múlva lesz egy interjúd, utána már csak holnap lesz jelenésed, este viszont fel kell vennetek egy videót a csapat YouTube csatornájára. Figyelsz te rám egyáltalán?- nézek a mellettem baktató férfira, aki eddig csak szépen bólogatott mellettem.
- Még mindig haragszom rád, amiért kitettél.- fonta össze kezeit mellkasa előtt, na és pont ehhez nincs nekem jelenleg türelmem.
- Daniel! Akkor játsz öt évest! De akkor azt ne velem játszd, hasogat a fejem, nem aludtam rendesen, rendbe kellett raknom a csapat dolgait is, mert Andreas és Zak nem tudnak felvenni egy rendes sajtóst, még úgy de, hogy ketten vannak! És még Fufy sincs jól! Szóval csináld amit mondok, vagy hagyj engem békén, már legalább tízszer bocsánatot kértem, nekem is vannak határaim, na húzzál interjúzni, utána meg ha már ennyire utálsz, akkor nem kell látnod egész estig.- ezzel kivágtam előtte az ajtót, ő pedig megilletődve lépett be rajta, míg én szorosan a nyomában lépkedtem.
- Zoe én
- Te, igen te befogod Daniel, oda tedd le magad Lewis mellé.- sziszegem neki, majd a székére mutattam, ő pedig csak csendben leereszkedett rá, és Max fordult oda hozzá beszélgetni, az ausztrál pedig próbálta elmagyarázni neki, mi is történt.
Az interjú közben el kellett mennem, mert már megint nem tudtak valamit megoldani Andreaszék a sajtóssal, így az ausztrált rábíztam Angelara, aki meggyőzött róla, hogy mindent kézben fog tartani, ez történt tíz órája, most pedig este tíz van, és én még mindig bent vagyok a pályán, két laptop és egy tablet társaságában, füleimen a fejhallgatómmal. Vagyis ezt hiszem, amíg valaki meg nem érinti a vállamat. Hirtelen rántom le a fejemről a készüléket, és úgy fordultam hátra.
- Nem akartalak megijeszteni.- emelte védekezően maga elé kezeit a férfi, én pedig csak lassan bólintottam, majd felé fordultam.
- Semmi baj, csak nem számítottam arra, hogy van még itt valaki.- ejtek meg felé egy mosolyt, így az ő arcvonásai is egy lágy mosolyba rendeződtek.
- Vacsoráztál már?
- Azt hiszem, ma még nem ettem semmit.- nevettem el magam kényszeredetten, mire a férfi lassan ingatta a fejét.
- Lent vannak a srácok, gyere te is, egyél velünk.- mutat maga mögé, én pedig beharapom az alsó ajkam- De, persze csak ha akarsz.- tette fel kezeit védekezőn.
- Baj lenne, ha egy pár perc múlva mennék csak? Van még pár dolog, amit el kell intéznem.- néztem összeszorított ajkakkal az előttem elterülő elektronikai cikkekre, ekkor pedig megkordult a gyomrom, mire a férfi elmosolyodott.
