csalFA TEkintet

26.

• ɀꪮꫀ •
- 7 𝕖́𝕧 𝕞𝕦́𝕝𝕧𝕒 -

A lámpák kigyulladtak, majd ki is aludtak, az autók pedig elindultak, miközben én a korlát mellett álltam összeszorított szemekkel.

- Hé, mi a baj?- fogta át a derekamat a már nyolc éve férjemnek nevezett férfi.

- Hányni fogok, esküszöm, nem elég nekem az, hogy te élvezed ezt, még a lányom is, a lányom, pedig azt hittem, ha lányom lesz, azzal lezárom ezt, és elég lesz miattad lerágjam mind a tíz körmöm minden hétvégén.- kezdtem el hisztizni a pilóta karjai között.

- Hé, nyugi.- szorított magához a brit, majd lassan ringatni kezdett- A vérében van,- jelentette ki büszkén- apja lánya, nem lesz semmi baj.

- De, pont ez a baj, hogy a vérében van.- erre Lando csak felnevett, majd a fejem búbjára nyomott egy puszit, és ismét a pálya felé fordult, hogy mindketten láthassuk mi is történik ott.

- Anyuu!- hallottam meg a hátam mögül egy éles kiáltást, mit autómatikusan arra kaptam a fejem, és a kis bongyor hajú angyalkám nyomában keresztapjával és keresztanyjával, aki már nehezen mozog hatalmas pocakja miatt.

- Mi történt kincsem?- guggoltam le azonnal a kis törpe elé, majd meg is töröltem a maszatos arcát.

- A keresztpapi,- mutatott vádlóan a brit felé- elmondta Lilynek, hogy tetszik nekem.- fonta össze kis kezeit mellkasa előtt, és durcásan nézett Hamilton felé, pont olyan, mint az apja...

- Norris, a fiadnak tetszik a lányom, de az én lányomnak nem lesz udvarlója, soha!- trappolt be a társaságba Leclerc, kezében a kis arany hajú Lilibethel, másik kezét pedig Jules szorongatta, egy maci mellett, míg utánuk Clar lépkedett visszafolytott nevetéssel. Lando felkapta kezei közé Christophert, majd Charles elé lépett.

- Már miért ne udvarolhatna a fiam a lányodnak? Tökéletesen udvarias, úriember, jól nevelt, és ezt te is tudod.- Clar kiszabadította Charles kezei közül Julest, majd mellém állt.

- Komolyan nem hiszem el őket, mint az öt évesek.

- Pont mint azok.- nevettem el magam a nő mellett, és ő figyelte tovább a két cívódó férfit, én pedig a lányomat, aki a gokart versenyen körözött a pályán.

- Mami?- nézett rám kérlelő tekintettel kisfiam, én pedig kivettem őt apja kezei közül.

- Ott a nővéred nézd.- mutattam a pálya felé, mire Christopher csillogó szemekkel figyelte azt. Na már csak ezt hiányzik nekem, hogy ő is autóba üljön...- Amúgy megjegyezném,- emeltem fel a hangomat, mire mindenki felém kapta a tekintetét- hogy nyert a lányom.- mutattam a pálya felé, mire Lando elkezdett arra futni, Charles elismerően bólogatott, Chloé boldogan tapsikolt Lewis mellett, aki próbálta lenyugtatni, hogy ne ugráljon, mert még előbb kijön belőle a baba, én pedig boldogan fordultam a férjem felé, aki büszkén hozta a vállán a kislányunkat.

• 6 𝕙𝕠́𝕟𝕒𝕡 𝕞𝕦́𝕝𝕧𝕒 •

- De hiszen az orvos azt mondta, hogy egy harmadik babát nagyon veszélyes lenne kihordanod, megszülni meg főleg.- néz rám megsemmisülva a pilóta.

- Ő mégis itt van. Azt mondták annak is kicsi az esélye, hogy egyáltalán babám legyen, Daya és Christopher mégis fent alszanak.

- De nem, nem, nem,- ingatja a fejét megsemmisülve és kétségbeesetten Lando- nem veszíthetlek el újra. Olyan boldogok vagyunk most, Dayaval és Chriszel, mi lenne, ha

- Be ne merd fejezni!- rivalltam rá a pilótára, mire kis lábak csattogását hallottam a lépcső felől.

- Anyuci, mi történt?- lépkedett mellém szemét dörzsölve a kisfiam.

- Semmi édesem.- öleltem magamhoz, majd egy puszit nyomtam a hajába- Felkísérjelek?- tolom el egy kicsit magamtól és álmos íriszeibe nézek, amik kiköpött másai az apjáénak, ezek azok az íriszek, akiknek soha nem tudtam nemet mondani, egészen a mai napig, mert ezt az akaratomat keresztül viszem, ha törik, ha szakad.

Ezt követően három hónap után a világ legminimálisabb dolgaitól is el lettem tiltva, és nem csak a pilóta mondta ezt, hanem az orvosi is, így hat hónapig bárki aki betette a lábát a házba körbeugrált. Annyi időt töltöttem az én szerelmeimmel, amennyit csak lehetett.

- Anya, ugye nem lesz semmi baj?- idézzem fel magamban a kislányom szavait, a ma estéről- Mert én feladom a versenyzést is, csak a kishugi ne bántsom, téged, meg ne fájjon.- dőlt rá óvatosan a hatalmas pocakomra, szemei pedig könnyesek voltak. Jobban kellett volna figyelnünk, hogy ne halljan bennünket, amikor erről beszélünk Landoval, így azonban a pilóta kénytelen volt elmesélni neki, miért vagyunk olyan szomorúak, persze az egészet virágnyelven.

- Ne beszélj butaságot Daya,- battyog oda hozzánk kisfiam is- Lucy is annyira szereti a mamit, mint mi.- dobta le kezéből a kockákat fél úton, majd a másik felől dőlt rá a pocakomra olyan óvatosan, ahogyan csak lehetett.

- Chrisnek igaza van Daya, Lucy szeret engem, ahogy én is annyira szeretem őt, mint benneteket drágáim, a világon mindennél jobban.- simogattam meg mind a két angyalkám fejét, tekintetem azonban a nappali ajtajában akadt meg, ahol Lando figyelt bennünket könnyes szemekkel. Kezd megbarátkozni a döntésemmel, még ha nem is tetszik neki, akkor is kezd vele megbarátkozni, és azt hiszem ennek éppen itt volt az ideje, de ennek ellenére én is ugyan olyan arccal nézek vissza rá, ő pedig fejét ingatva jön be a helyiségbe, és hátulról ölel át.

Ezek után a történések felgyorsultak, hiszen lefektettük a két kicsit, nálam vagy a babánál pedig ekkor szaladt el a cérna, egész nap voltak jósló fajádaim, de most folyt el a magzatvíz. Lando értesítette Ciscat, aki fejvesztve indult el hozzánk, míg a pilóta ugyan ezt tette, csak ő a kórház felé menet velem, ott pedig azonnal egy szülőszobába toltak, de a brit egy pillanatra se hagyott magamra.

- Lando?- fordulok felé, amikor még csak sürögnek-forognak ott a nővérek.

- Tudom, tudom miben egyeztünk meg.- néz rám könnyes szemekkel- Kérlek ne emlékeztes rá.- törölte meg szemeit a brit.

- Sajnálom.- csuktam le saját pilláimat- Nagyon szeretlek.- nézek rá mégegyszer.

- Én is nagyon szeretlek Zoe.- vette kezei közé az én kezemet, és ajkaihoz emelte azt- Mindennél és mindenkinél jobban.

Két kisbabával már átestem ugyan ezen, akkor sem volt kellemes, de a mostanihoz képest azok meg sem kottyantak, persze csak most, amikor már tudom, hogy ez milyen lehet. A pilóta mellettem bármennyire pánikot is, végig próbált engem nyugtatni.

- Esik a vérnyomása.- szólalt meg az egyik ápoló az orvoshoz fordulva, aki idő közben érkezett meg.

- Nyomjon egy utolsót Zoe!- szólalt meg az orvos, én pedig tettem amit mondott. Majd meghallottam, ahogy keservesen sírni kezd az én kis angyalkám. Az én Lucym... Ezt bárcsak soha nem felejtehetném el.

• ...𝕥𝕙𝕖 𝕖𝕟𝕕... •

•🐝•

A mai nap folyamán még egyszer megjelenek ennél a történetnél...❤️