csalFA TEkintet

20.

• ɀꪮꫀ •

Daniellel már kedden a Japán Divathét helyszínén voltunk ruha és mozgáspróbán. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy hosszú volt a repülőút és még itt volt az egész időeltolódás is, így mindketten úgy ültünk a nekünk kihelyezett székeken, mint egy zacskó bármilyen trutyi. A fejemet az ausztrál vállaára hajtom, aki a világ legrosszabb szóvicceivel próbál ébren tartani bennünket.

- És amúgy mi a helyzet veled és Norrisszal?- hagyta abba a már vagy századik kop-kop viccet.

- Mi lenne a helyzet? Én itt próbálok életben maradni, ő meg a hotelben alszik a pihe-puha ágyában.- morogtam az orroma alatt, mire csak unottan nézett rám.

- Nem így gondoltam, és ezt te is tudod, milyen vele jelenleg a kapcsolatod?

- Jól megvagyunk, de semmi különös.- vontam vállat, és felbontottam az egyik palack vizet, ami a székem lábánál volt.

- És az a rózsás akció, vagy ez a kis mukika kutyika, vagy az, hogy a szüleinél voltál egy hétig, vagy a belgiumi délutánotok?

- Megpróbál visszahódítani.- vonok vállat, és megiszom a palack többi tartalmát, hátha segít ébren maradni, mondjuk nem jött be, de egy próbát megért...

- És te hagyni fogod neki?

- Én már most hagyom neki Daniel.- mosolygtam rá, mire csak sejtelmesen elmosolyodott.

- És mikor fogod neki megadni a végső engedélyt?

- Daniel csak szerintem vagy ma az átlagnál is kíváncsibb?- nvetem el magam, és visszadőlök a pilótára- Először is semmi közöd hozzá.

- És másodszor?

- Még nem kérte.

- Nyámnyila kis taknyos, majd beszélek vele, amikor visszaértünk, és aludtam vagy tizenkét órát egyhuzamban. Igen mindezek után beszélek majd vele.- bólogatott, miközben akkorát ásított, hogy ha nem mellette, ahnem előtte ültem volna, akkor lehet, hogy keresztben nyel le...

Ezek után még szerda reggel is úgy ültünk az ausztrál pilótával a zabkásának felett, mintha az a két tál étel valami főbenjáró bűnt követett volna el. Vagyis Lando pontosan így írt le bennünket. Nem sokat aludtunk, tekintve, hogy szinte egész nap az eseményhelyszínen voltunk, és után még vissza kellett utaznunk a versenyhelyszínre is. De legalább ennyi volt ezekből az utazgatásokból, mert mostmár csak vasárnap 18:30-ra kell ott lennünk. Mondjuk ezt is sikerült jól kicentiznünk, de nem is mi lennénk, ha nem így lenne. 

Sűrű hét elé nézünk az biztos. Itt eleve minig sok program van, de még most, hogy ezt is bevállaltuk Daniellel, plusz még itt van az a kiscsaj is, akit Andreas sózott ránk, Josephine? Azt hiszem így hívják, szegény Drea azt se tudja néha mit kezdejn vele, mert minig körülöttük van, ahogy Oroszországban is volt, ilyenkor pedig Lando vagy hisztizik, vagy megkeres engem, miután hisztizett egyet. Azt hiszem Andreason kívül senkinek a szívébe nem lopta be magát a lány a csapaton belül. 

A csütörtöki napot szerencsére már jobban kezdtük Daniellel, mivel rendesen ki tudtuk pihenni magunkat, csahogy megkaptuk koloncnak a hét többi napjára Miss Apuci Pici Lányát, aki az apja miatt kapta meg a gyakornoki állást, ez már mind a négyünknek tiszta volt. 

Pénteken a két szabadedzés közt éppen ebédelni indultam Daniellel, de mikor beléptünk az erre kialakított helyiségbe, a pilóta forogni kezdett, mint egy propeller, így már rá figyeltem a tabletem helyett.

- Neked meg mi bajod van Daniel?

- Hol van az a kis szőke nő?- nézett rám felvont szemöldökkel, mire csak a fejemet ingattam, egy én mit sem tudok arcot vágva, ugyan dehogy is...