csalFA TEkintet

19.

• ɀꪮꫀ •

Lassan sétáltam a szingapúri paddockban, kezemben az ajándékommal, amivel már borzalamsan összebarátkoztam, a szüleimnél töltött egy hét alatt. Ez az egy hét elég volt arra, hogy mindent át tudják gondolni nyugodtan, amit az elmúlt időszakban történet velem, így újult erővel tudok nekivágni a világbajnokság utolsó felének, amiben az édesanyámnak is nagy szerepe volt, hiszen ő segített végül mindet a helyére rakni magamban.

Mosolyogva léptem be a McLaren garázsába, hogy a megbeszéltek szerint az étterem részben találkozzak a két pilótával és Andreaval. A helyiségbe beérve a kezemben tartott kis jószág mancsai járni kezdtek, így inkább leraktam a földre, ő pedig célirányosan indult el a pilóta felé, aki azonnal fel is kapta mosolyogva.

- Hej! Hogy vagy kis haver?- tartotta a feje fölé, a társa és sajtósa pedig kíváncsian figyelték.

- Azt hiszem, hiányoztál neki.- értem én is oda az asztalhoz- Sziasztok.

- Hogy-hogy mindig te érsz ide utoljára?- gondolkodik el az ausztrál pilóta, miután mind üdvözőltek.

- Mert van aki reggel elmegy futni, utána pedig jógázik.- ültem le a brit pilóta mellé, aki mosolyogva az ölembe helyezi a kis Corgit, aki azonnal körözn kezd, majd amikor kényelmesen érzi magát akkor lefekszik, fejét pedig két egymásra helyezett mancsára teszi. 

- Kérdezni is akartam már- jegyzi meg az ausztrál, de nem hagyom neki, hogy befejezze, amit elkezdett.

- Ma nem vagy kicsit túl kíváncsi?- durcásan nézett rám, de ismét belezedett a saját megkezdett mondatába.

- Szóval, ahogy már említette, akartam kérdezni, hogy honnan van az a kis mütyűr az öledben?

- Hoza a posta.- mosolyogtam az ausztrálra, miközben megimogattam a kis jószágot, aki kezdett hosszúakat pislogni az ölemben.

- Na de most komolyan Zou, honnan van?- nyafogott a pilóta, amikor valaki lerkata elé a reggelijét, amit Michael rendelt neki.

- Monodm szépen Dany, a posta hozta. 

 - Igen tessék, itt

- Te nem vagy normális.- szóltam bele, már sirva a telefonba.

- Szóval megérkezett?- hallom meg a vonal másikfeléről a nevető hangot.

- Meg.- nyitottam ki ismét a becsukódott dobozt, ami még mindig ugyan azt rejtette, ez pedig mosolygásra késztetett.

- Ennek nagyon örülök.- hallottam a vonal végéről, és szinte bizto vagyok benne, hogy ő is mosolyog. 

- De miért kapom?- szabadítottam ki a hordozót a csomagolásból, miközben kihangosítottam a telefont, majd kinyitottam a szerkezetet, és kivettem belőle a kis aranyszín jószágot, majd símogatn kezdtett, mivel szegény annyira meg van rémülve, hogy szinte rezeg.

- Mert, miért ne?- teljesen logikus válasz- Amúgy van neki egy testvére is, csak az fekete.

- Jézusom, nálad van?! Mondd, hogy igen!- kezdtem el sipákolni, de mivel a kezemben tartott kiskutya ettől láthatóan megijedt azonnal abba is hagytam, és szeretgetni kezdtem a kis jószágot.