Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

79. fejezet

- Hát... A palacsintához te is kellenél, ugyanis egymagam felégetném a konyhát, de azért  egy teára futotta- kevergetem Ally üdítőjét, ami frissen lett leforrázva. Hála Al egészséges reggelieinek, rám is ragadt néhány immunerősítő-diéta tipp, ezért kimentem a szabadba, távol az autók és motrok robajától, és szedtem pár gyógynövényt, aminek hála most kedveskedhettem egy ilyen gesztussal ennek a tündérkének itt, aki kissé még mindig szipogva lógatja a lábát a konyhapultról. Egy órája abbahagyta a fokozatos bőgőrohamait, amit mellesleg nagynehezen értem csak el (sok ölelgetésbe és pusziba került ám), és végülis halványan mosolyogva belement abba, hogy abbahagyja a sírást, ha csinálok neki teát. Szerintem már csak azért is ment bele, mert látta, hogy mennyire képtelen vagyok kezelni őt, idegesen ismételgettem ugyanazokat a szavakat, vagy épp az ujjaimat tördeltem, amiért már egy jóideje a mellkasomba sír- ráadásul miattam.

- Tudod miben egyeztünk meg- állok meg lába közt letéve a csészét combjai közé, két kezemmel arca oldalánál az összes tincsét füle mögé tűrve.- Ally végszóra szipog egyet és letörli az üveges tekintetet a szeméről. Ha tudná mekkora kínkeserv egy ilyen szép lányt ilyen gyengének és szomorúnak látnom!

- Köszönöm- veszi kezébe a forró csészét, rekedtes hanggal suttogva a szavakat. Egy ideje már nem beszélt, csak sírt és sírt.

- Tudod mit adnak egyébként a tévében?- kacsintok rá kacéran. Ally komoly tekintettel mered rám, a jókedvnek szikráját sem látom benne.- Csak véletlenül pillantottam meg a kiírást, épp a tévécsatornák közt váltogattam, de...- harapok izgatottan ajkamba- ma adják a Shrek-et.

- A Shrek-et.- Emeli fel szemöldökét megismételve a szavakat.

- Aham- bólintok büszkén.- Egyből te jutottál róla az eszembe.

- A Shrekről.- Néz rám úgy, mintha egy hülyével beszéltegne.

- Tudood...- forgatom a szemem mosolyogva.- Te mindig odavagy a mesékért, gondoltam nem is tudom... Megnézhetnénk egyet. Ha már így a tévében megy... szinte csak nekünk.

-Az azt jelenti, hogy ittalszom?

-Nem kötelező ittaludnod vagy ilyesmi, de nyugodtan, ha szeretnél.

- Mikor kezdődik a film? - tér ki a téma alól.

- Tizen... - nézek az órára- két perc múlva.

Ally ahelyett, hogy vígan lepattant volna a pultról szaladva a kanapé felé, továbbra is a zsebkendőjével törölgette az orrát. Magábamélyedve merengett a padlót bámulva. Mindenféle reakcióra számítottam volna tőle, dühre, elviharzásra, csókzáporokra, de ehelyett csak itt ül búskomoran. Oké, nem mondom, hogy egyszerű lenne feldolgozni a hallottakat, de azért kicsit tovább tart neki megnyílnia, mint gondoltam volna. És ha még ez nem lenne elég, azt sem tudom mi zajlik a fejében. Most magát okolja, amiért lekevertek nekem párat? Nem tudja velem maradjon-e, mert egy ilyen problémás emberrel nem érdemes kapcsolatot tartani? Fogalmam sincs min rágódik ennyire.

- Ha nem szeretnél filmezni, mondd meg- kérlelem őt.

-Nem az, csak...

Egy ideig várok még, hogy befejezze, elmondja mi nyomja a szívét, hogy megnyíljon, de a lány nem úgy néz ki, mint aki folytatni is szeretné a beszédet.

Fáradtan sóhajtva kezembeveszem, kis erőfeszítéssel felemelve őt, és megcélozom vele a nappalit. Ha ő nem hoz döntéseket, kénytelen leszek én megtenni ezt a feladatot.

............................................

Ahogy nézem Szamarat a képernyőn, egyrecsak magamat fedezem fel benne: sokat dumál, kicsit talán idegesítő is, de valahogy, fene se tudja miért, az emberek bírják a fejét.

Nagyokat mosolyogva utazom vissza az időben, miközben az ogrék kegyetlen sorsáról tanulok Shrek-től . Allynek igaza volt, tényleg jobb gyerekmeséket nézni, mint a bugyuta és gusztustalan amerikai filmek előtt bambulni.

Viszont Ally nem mondanám hogy élvezi a filmezést. Én vagyok az egyetlen, aki figyeli a mesét, engem köt le igazából. Ő csak úgy van. Áthoztam ide, de még mindig a kanapé szélét bámulva ábrándozik, vagy a fene se tudja mit csinál. Még csak közelebb sem nyomakodott hozzám, hogy közvetlen mellettem, az én illatomban bambuljon. Simán csak van, mint aki lélekben máshol jár. Én meg nem is húzom őt közelebb, nagam sem tudom mit kéne tennem. Lehet azt szeretné, ha megmaradna köztünk a távolság, lehet vágyik rám, csak nem mer hangot adni érzelmeinek...

-Hozzak még teát? - Puhatolózom felé hirtelen megtörve a csendet.

Ally válaszként megrázza a fejét. Egy kicsit még nézem a sötétben csillogó arcát, hátha tesz valamit a beszélgetés fenntartásáért, de mint általában, most sem tervezte a csacsogást.

-Harry? - hazudtolja meg a gondolataim azonnal elcsípve a figyelmem.

-Mondd nyugodtan - bátorítom.

-Ugye te mindenbe beavattál... És... És az úgy nem fair, ha én nem nyílok meg neked. Vagyis... - sóhajt keresve a szavakat- alapból úgy álltam az egészhez, hogy na most akkor tiszta lappal kezdünk kívülről ismerve a másikat és egyben a másik múltját. Tehát... Nekem is be kéne avatnom téged abba, hogy mi zajlott az életemben nem rég.

-Ezért hallgattál annyira?

-Nem akartam elmondani ezt, de tudtam, hogy muszáj lesz. És igen, ezért, meg mert nem tudtam hogyan kezdjek bele, vagy netán belekezdjek-e.

-Oké, baba, hallgatlak- halkítom le a tévét törökülésbe ülve.

- Na szóval -bámulja a plafont a szavakat keresve. - Mondtam már, hogy az a balesetem a tengerben egész a napjaimra kivetült. Ezt te nem értetted hogy, azt hitted bajom esett, vagy hasonló... Igazából nem fizikai sérelem, inkább... Trauma? Azt hiszem így fogalmazott a pszichiáter...

-Voltál pszichiáternél? - Hökkenek meg.

-Hát igen... De szerintem mondjuk nem olyan komoly a dolog. Szerinte és Liam szerint csak leintem a problémáim, mert nem merek szembenézni velük.

-Ezzel mondjuk egyetértek.

- Az... Az történt, hogy... - akadozik a szavakat keresve. - Nem, nem is. Szóval miután kimentettél meg minden, elkezdtem titkos szörfleckékre járni Liamhez. Tudtam, hogy mérges lennél, vagy féltékeny is, viszont én már nagyon szerettem volna deszkázni, de annyira lassan és óvatosan tanítottál, hogy az valami katasztrófa.

- Hát én csak aggódtam érted- sértődök meg kezemet összefonva.

-Igen, igen, tudom kicsim, ezzel nincs is gond, köszönöm- ad egy gyors puszit orcámra jelezve, hogy nem sértésnek szánta a szavait.

-Ügyes voltam a leckéken, gyorsan tanultam és mentek a gyakorlatok, ezért Liam kivitt egyszer a nyíltvízre.

-A villám csapna abba a csúnya fejébe!

-Nyugi, na! Végig pár méterre volt, és jól megtanította az alapokat, úgyhogy nem volt mitől tartani.

-De akkoris velem kellett volna ezt megélned, nem azzal a bányarémmel! - mutogatok idegesen magamra.

- Ne hibáztasd őt, légyszi. Én kerestem fel azzal, hogy tanítson, mert veled alig haladok.

-Persze, az ember csak védi a barátnőjét... - mormogom magamban.

-Harry! - figyelmeztet.

-Oké, oké, sajnálom. - forgatom szemeimet.

- Na szóval- sóhajt folytatva a történetet- Egy ideig minden jól ment a deszkán, siklottam is pár métert és élveztem az egészet, de valamiért egyszercsak elvesztettem az egyensúlyom és a vízbepottyantam. Nem tudom nagyon mi történt onnantól, az még dereng, hogy a te nevedet kiabáltam, de azon kívül minden kiesett.