Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

45. fejezet

- Még mindig zsörti vagy, kicsinkóm?- hajol át Harry a sofőrülésről, hogy egy enyhe csókot leheljen orcámra. Minden erőmet össze kell szednem, hogy ne puszilgassam őt agyon amiért állandóan ilyen aranyos velem. Arra kell összpontosítanom, hogy most is ő miatta nem sírhatok kedvemre az ágyamban miközben szidom a saját életemet.

- Nem, csak.... szeretem a Harryt Ma Éjjel Kinyiffantom Pizzát.- nevetek a saját visszaszólásomon.

- Ha így folytatod ezt a pizzázgatást, nem rendelek semmit.- rázza mosolyogva fejét.

- Oké!- virulok fel- akkor csinálunk mi?

- Pizzát?- néz rám értetlenül Harry.- akarsz sütni pizzát?

-Miért ne?- rántom meg vállam.- Végülis nem olyan bonyolult és olyan feltétekkel ehetjük, amilyenekkel akarjuk.

- Csak akkor...- húzza el száját mosolyogva - Ha lesz olyan feltét is, hogy Ally Baba Végre Nem Fog Rám Haragudni És Ugyanúgy Fog Puszilgatni, Mint Szokott.

Mosolyogva rázom fejem játékosságán. Most mondja meg valaki, létezik ennél a férfinél aranyosabb teremtmény a világon? Ezek után hogy a francba haragudhatok rá?

- Rendben van, egy feltétellel.- Mosolygok rá ravaszdin.

- Hallgatlak, kicsinkóm.- Pillant rám oldalról.

- A tészta alapja a Hazz Megnéz Velem Egy Olyan Nyálas, Romantikus Filmet, Amit Én Választok Ki.

- Ej-ej-ej- cicceg Harry rosszallóan.- Csak akkor- emeli fel mutatóujját-, ha Ally baba utána elmondja, min akadt ki annyira a tegnapi napon.

Számról egyből legörbül a mosoly.

- Harry...- nyöszörgöm kelletlenül.- Nem akarok erről beszélni.

- Ally.- Szól rám határozottan miközben leparkolja az autót. Teljes testtel felém fordul.- ha hagynám, hogy ilyen kis nézeteltérések ennyi galibát okozzanak majd a jövőben, többet fogsz miatam sírni mint eddig egy exed miatt is. Kérlek szépem, babuska. Mondd el mi a baj.

Számat rágcsálom kerülve a tekintetét. Mégis hogy kellene neki elmondanom, hogy féltem attól, hogy beléesek? Hogy utána csak egyre lejjebb gurultunk a lejtőn  és burkoltan kitessékelt az autójából, ami nekem rosszul esett? Hogy nem vette a telefont, amikor nekem a legnagyobb szükségem volt rá? Bassza meg, még most sem tudom mi baja volt Louisnak. Azóta sem beszéltem vele, és csak a levegőben lóg a téma, de félek a válaszától, hogy miért ordított úgy le. Annyi minden kavarog a fejemben, egyik pillanatban eltaszítom magamtól Harryt, a másikban már körömmel kapaszkodok belé és fáj, amikor ő akar megszabadulni tőlem. Akkora katyvasz van a fejemben, egyszerre párbajozik a szívem és az eszem. Magam sem tudom mit akarok.

- Talán...- sóhajtok remélve, hogy ezzel feledésbe merül majd a téma.

- Rendben.- mosolyodik el megkönnyebbülten Harry. Gyorsan előrehajol, és az én még mindig lecsüggedt arcomra nyom egy nagy puszit. Ajkam jobb része egy mosolyra húzódik, miközben ujjaimat babrálom. Imádom Harryt amiért ilyen aranyos, de egyben utálom is őt érte.

................................................

- Élesztő is kell a tésztához? - hökken meg Harry, amikor az összes hozzávalót feltálalom a konyhapultra az élesztővel együtt.

- Hát persze?- válaszolok kérdéssel, mintha magam sem hinném el, hogy Harry ezt nem tudja.- Ennyire nem vagy otthon a konyhában?

- Hát... nem épp a szakterületem. - jön zavarba Harry.