Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

27. fejezet

Egy pillanatra úgy érzem, valamit félrehallottam. Ez nem lehet. Ez képtelenség. Alex babát vár? Ilyen fiatalon? Louistól? Egy olyan sráctól aki az imént kefélt egy gimnazistával? De akkor miért kefélt Louis az imént egy gimnazistával? Alex tudja, hogy keféltek? Egyáltalán tudja, hogy szünetet tartanak, vagy ezt is csak Lou találta ki?

- Mi-micsoda?- Hebegek sokkoltan.

- Ami azt illeti igen.- Vonja meg semlegesen Alex a vállát.- Négy hónapos terhes vagyok, így felesleges titkolnom. Minél jobban színlelem az igazságot, annál kíváncsibbak lesznek az emberek. Úgyhogy eldöntöttem, hogy felvállalom.

- De... hogyan? Mikor? Louis tudja?

- Louis?!- fakad ki cinikus nevetésben Alex.- A minap mondtam el neki. Nem fogadta valami jól.

- Ezt hogy érted?- borzadok el.

- Szünetet kért. Azt mondta, ő nem biztos ebbeb, az apaságban. Nem biztos kettőnkben.

Egy keserű mosoly jelent meg Alex arcán. A saját tapasztalataimnak hála pontosan tudtam, hogy ezzel próbálja a sírhatnékos kifejezést leplezni.

- Ez... ez nem lehet. Ez képtelenség, Louis nem- Magam sem tudtam mit karok mondani. Az egyetlen, ami a szemem előtt lobogott, hogy Louis nem tenne ilyet. Nem hagyná cserben a terhes barátnőjét és kefélne meg egy fiatal lányt.

- De, igen, Al- remerg meg hangja nevemnél.- Pontosan ezt tette. Azt- azt hittem szeret. Azt hittem együtt majd megoldjuk ezt is. Azt hittem mostantól egy család leszünk.

Kitört belőle a sírás. Zokogott nagyokat hüppögve. Végig maga elé meredve ült, üresen, rémülten és fáradtan. Egyből a hátához kaptam, és simogatni kezdtem őt. Kezem fel-le járt meleg, vékony hátán, fejemet a vállára hajtva gondolkodtam. Próbáltam őt vigasztalni, de egy kedves szó nem jött a nyelvemre. Körbe-körbe Louis és Gabriel képe jelent meg a fejemben. Hogy tehetett ilyet Louis? Hogy kérhetett szünetet egy terhes lánytól? Ujjongva agyon kellett volna csókolnia Alexet, nem pedig megfutamodni. Meg kellett volna kérnie a kezét, ha már egyszer egy család lesznek, nem lefeküdni egy 18 évessel. Hogy tehetett ilyet? Cserben hagyott egy lányt, aki a fiát vagy lányát várja épp a hasában.

-És van valami terved Louisra nézve?- Tapogatózok halkan.

- Nem akarom vele felnevelni a gyereket.

- Mi?

- Jól hallottad. Tudomásul vettem, hogy elmenekült, itt hagyott egymagam a szarban. Ha nem az én testemben lenne a gyerek, én sem akarnák babát magamtól, de ha már egyszer megcsináltam, akkor fel kell őt nevelnem. Louis nem így gondolkodik. Sajnos.

- És már tisztáztad ezt vele? Hogy nem szeretnéd őt a baba életében?

- Még nem.- Rázza meg fejét egy remegős sóhajt kiengedve.- Nem tudom mikor kerül majd rá alkalom. De ha őszinte akarok lenni, egyáltalán nem szeretném őt látni.

- Ismerős...- motyogom magamnak.

- Csaknem nálatok is zűr van?- Kapja fel megjegyzésemre fejét.

Nem akarom neki elmondani egyrészt azért, mert nem vagyunk még olyan jó barátok, másrészt azért, mert az én problémám vajmi csekély az övével szemben. De tudom, hogy tartozok neki ennyivel azok után, hogy elsők közt értesültem a terhességéről.

- Veszekedtünk a partra menet. És hát tudod miket vág ilyenkor az ember a másik fejéhez. Neki is csak kicsúszott, de attól függetlenül nem tudtam nem elfelejteni. Azzal magyarázkodott, hogy csak véletlenül mondta, és nem gondolja komolyan, de hát pont ez itt a lényeg, nem? Mérgesen vallja be az ember az igazságot.