Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

33.fejezet

- Ma este megyünk valahova- suttogja rejtélyesen Harry a fülembe. Amióta feldobta, hogy meglepetése van számomra, nem voltam hajlandó beletörődni, hogy nem tudom mi az. Ezért szokásomhoz híven addig puszilgattam az arcát körbe-körbe, addig ölelgettem és meresztettem rá kutyaszemeket lebiggyesztett ajakkal, hogy beadta a derekát, és elárulta a nagy titkot. Azt még mindig nem hajlandó elmondani, hogy hova megyünk randizni. Le merném fogadni, hogy egy étterembe megyünk enni. Nem vagyok olyan tapasztalt a fiúk romantikája terén, de azt tudom, hogy a legtöbb nem erőlteti meg magát annyira, és vesz egy jegyet egy filmre, vagy beülteti a barátnőjét egy kajáldába. Persze nekem ezzel sem lenne semmi bajom, napokig repesnék az örömtől, hogy milyen kalandokat élünk át együtt Hazz-zel.

- Most pedig- Húzódik el tettetett szigorral gyönyörű arcvonásain.- Jutalmat kérek amiért elárultam a titkot.

Azzal felemeli mutatóujját, és dobolni kezd vele jobb orcáján. Várja tőlem a puszit, pattogtatja ujjbegyét a bőrén, de nekem jobb terv ötlött ki az agyamban. Egy hirtelen lendülettel előrehajoltam, és megcsókoltam Harryt. Nem ez volt az első csók, amit én kezdeményezek, de Harry mindig ugyanolyan meglepettséggel nyitja ki száját és ugyanolyan vággyal csókol vissza. Most sem van ez másképp: beletelik neki egy pillanatba, hogy felfogja mi történik, de aztán egyből kapcsol, és szinkornban elkezdi mozgatni ajkát az enyémmel. Nem restellem a kezeimet használni, a szokásos hajbabrálás helyett most a nyakán oldalt lehúztam tenyerem, majd haladtam lejjebb kerek mellein, hasán, míg végül oldalt megfogtam Harry testét, és úgy tartottam őt a csókunk végéig. Ő sem tétlenkedett, kezével hátam aljánál fogva közelebb húzott. Éreztem érintésén, hogy fontolgatja a fenekem tapintása ötletét, de mint már olyannyiszor, most sem mert hozzám érni. Harry azóta is olyan óvatos, olyan gyengéd, hogy lassan már kezdem én jobban megbánni a történteket: néha már őszintén nem bánnám, ha belmarkolna a fenekembe. Tudni akarom, milyen érzések fognak el, ha az ő keze teszi ezt Charlie-é helyett, érezni akarom a vágyat érintésében. Kíváncsi vagyok és egyben mohó, mert többet akarok Harry érintéséből. Persze ezt is csak lassan, mert azóta sem tudom tolerálni, ha Harry mulyán a melleim közé bámul.

Lassacskán elhúzódtam ajkaitól. Ahányszor ráeszmélek saját gondolataimra, elfog a félelem, hogy kezdek beleszeretni Harrybe. Ez lehetetlen, ennél többet kéne tennie ahhoz, győzködöm mindig magam. Egyre inkább azt veszem észre, hogy akarom Harry érintését, csókját, szavát, illatát, közelségét. Egyre többet és jobban akarok belőle. Mindig nagyobb örömmel fekszem vele ágyba, mindig jobban hiányzik, ha azon az egyetlen napon a héten, nem alszik velem. Mindig jobban repesni kezd a szívem, ha a közelében vagyok, és mindig jobban ölelgetni, puszilgatni akarom őt. Próbálok tudomást sem venni erről, próbálok úgy tenni, mintha csak profin játszanám a szerepem a játékban, de a tudatalattim legeslegmélyén,abban az utolsó gondolatajtóban a folyosón a szoba bal sarkában, ahol még az egér sem jár, tudom, hogy nem vagyok én ennyire jó színésznő.

És ami a mégrosszabb, nem tudom, hogy ő mit érez. Nem tudom, hogy velem ellentétben csak megjátsza-e  minden gesztusát, a bókjait, a féltékenységét, a szerelmes pillantásait, vagy szépen lassacskán, talán tudattalanul, de kezdem levenni lábáról az állandó puszilgatásaimmal. Igen, arra már rájöttem, hogy ez az én módszerem arra, hogy szeretgessem őt: mindenhol az arcára vetem magam, és bohókásan csókolgatni kezdem selymes bőrét, amitől gödröcskés kuncogás tör elő belőle. Ilyenkor általában elhúzódok tőle, és gyönyörködve bámulon a szép mosolyát, a nevetéstől hunyorított szemeit, a formás nóziját, majd a végén saját magam díjazásaként a két mutatóujjam Hazz gödröcskéibe nyomom. Minden alkalommal egyre jobban vesz le a lábamról a két kis lyuk az arcán, mindig jobban és jobban megtetszenek. Harry meg ugyanígy van a vállammal. Ahányszor alkalma van rá, mindegy, hogy a parton, a vízben, a jakuzziban, az ágyban, ő az ölébe húz, kezét összefonja alhasamon, és puszilgatni kezdi a vállamat. Aztán megtámasztja rajta állát, és saját fejemmel egyvonalban kémleli az eseményeket. Itt-ott a fülembe súg valamit, néha még puszilgatni  is elkezd. Ezek a mi titkos játékaink: csak Harry és én tudunk arról, mi a másik rejtett gyengepontja. Én pontosan tudom, hogy egy arcpuszilgatás minden bánatot felold,  látja rajtam, mennyire ellazulok, ha az ölében ülve puszilgatja a vállam. Minél tovább játszuk ezt a kapcsolatot, annál több ilyen sajátosságunk lesz. Például a tengerbe-dobálásos-játék óta Harry az arcán dobol, ha valami jutalmat szeretne. Én meg pontosan tudom, mivel kell őt bármire is rávenni: addig puszilgatom, babázom, szívemezem és vágok aranyos arcot, amíg Harry be nem adja derekát. A mi ismétlődő módszereinket figyelve, belátom, hogy az Ádám és Éva dolognak is volt igazság alapja, hisz a lány volt, aki kikönyörögte az almát, a fiú meg volt a tett végrehajtója, aki Éva kedvére akar tenni. Nálunk sem állnak másként a dolgok: tudom, ha igazán szeretném, kikönyöröghetném Harrytől a mélyvízi szörfözéseket, hogy végre ne Liammel kelljen a vízben rostokolnom -hisz én is szívesebben töltöm az időt Harryvel-, de annyi puszimba és kérlelésembe kerülne, hogy inkább lemondok róla. Plussz magam sem vagyok már annyira biztos a dologban amióta a szemem előtt játszódik le újra és újra, ahogy elnyel az óceán.

- Az azt jelenti, hogy ma is nálad alszom?- Mosolyodok el komiszan. Egyre jobban szeretek Harry ágyában fészkelődni, nem kell attól tartanom, hogy megzavarja a közös pillanatunkat valaki.

- Eltaláltad, hercegnőm.- Hajol vissza, hogy egy hosszú csókot hintsen orromra. Ajka meleg és puha, egy halk cuppantást hallat majd eltávolodik tőlem. Azon nyomban vissza akarom szerezni száját, utána hajolnék, hogy csak még egyszer utoljára érezzem pusziját magamon.

Érzem, ahogy égni kezd az arcom. Mosolygok, mint egy vadkörte, ha akarnám se tudnák megkomolyodni. Tudom, hogy Harry ki fogja szúrni, hogy milyen zavarban vagyok az érintése és a becézése miatt, ezért a talajt kezdem bámulni, hajamat az arcom elé lógatom, hogy függönyként takarja a pírt az arcomon.

Sosem voltam a pirulós, zavarában elsüllyedős fajta. Charlieval és Daviddel sem, de még Harry is képtelen volt előcsalogatni belőlem ezt a részem. De most, hogy már változnak az idők, és egyre többet akarok Harryből, a hercegnőm elnevezésre legalább annyiszor olvadok el, mint a babuskámra, vagy a picimre. Megtanultam, hogy az Al nevet akkor használja, ha bánatos, vagy komoly a téma. A hercegnője akkor vagyok, amikor jókedvű vagy csintalan, a babuskám meg ok nélkül hangzik el.

- Jaaaj...- Vigyorodik el jókedvűen Hazz látva, hogy zavarban vagyok. A könyökével lágyan az oldalamba bök.- Csaknem elértem, hogy a nagy elérhetetlen Ally Anderson elvörösödjön egy fiú miatt.

- Fogd be!- Próbálok mérgesen hangzani, de nem megy ha a fejeden egy oltári mosoly ül. - Különben is, nem kéne ilyeneket mondanod. Te szerencsésebb vagy nálam.

- Miért?- Vonja össze értetlenül szemöldökét Hazz.

- Mert a te párod sokkal dögösebb mint az enyém.- sétálok el tőle

- Várj, de hisz....

Csendben morfondírozva csapok bele saját tenyereme, majd mintha mit sem mondtam volna, ledobom magam a kanapéra. Harry nem jön utánam. Valószínűleg a történteket felfogva ácsorog a szobában.

-DE HISZEN MI JÁRUNK!!- fogja fel a beszólást  Harry a szomszédból.- GYERE VISSZA TE KIS SZARCSIMBÓK!!!