Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

71. fejezet

Mérgesen levágtam a deszkát a parton. Már vagy ötvenedjére próbálom újra és újra a szörfözést, de még mindig kifog rajtam. Nem is a mozdulatokkal van a baj, azok mennek, mint a karikacsapás. Egyszerűen csak eljön az a pont, ahol kezdek pánikbaesni, és kénytelen vagyok leszállni a deszkáról, mert a végén Liamnek kell majd kimentenie. Minél tovább próbálgatom legyőzni a félelmeim, annál inkább aggaszt, hogy képtelen vagyok rá.

- Na,na,na- hőköl hátra Liam.- Mit ártott neked ez a deszka?

- Nem akar menni, azt!- vágom le magam duzzogva a földre.

- Hogy érted, hogy nem akar menni?- Ül le mellém szemöldökét ráncolva.- Szerintem igenis tudsz szörfözni, egyszerűen csak félsz.

- HÁT EZ ITT A BAJ!- csapok mérgesen a lábamra.- Amióta történt az a kishíján halálos balesetem, egyszeűren mintha nem lennék a régi. Bepánikolok a semmin, Liam- nézek rá halványan rázva a fejem.- Ez nem én vagyok. Én nem félek csak pusztán a part távolságától.

- Talán hallgatnod kellett volna a terapeutára- tapogatózik Liam az érzékeny téma felé, mert pontosan tudja, mennyire szembefordulok az egész pszichés ügynek.

- Ugyanmár!- legyintek.- Az a nő csak össze-vissza dumált. Semmi alapja nincs annak, amit mond.

Az utolsó szavakat márcsak úgy halkan mormogom el, szinte magamnak, mert én is tudom, hogy hazugságok. Ahányszor kimegyek a nyílt vízre és ahányszor elkap a fojtogató pánik, valamiért mindig Harry megmentéséért kiabálok.

- Nem lehet annyira alaptalan amit mond, ha már három hete nem vagy képes végigsiklani a vizen- jegyzi meg halkan, nehogy felkapjam a vizet.

- Erről nekem nincs kedvem beszélni- rugaszkodom el a földtől, majd egy "Szia, Liam"-mel otthagyom a srácot. Úgy döntöttem veszek magamnak abból a mennyei hasábburgonyából, amit a büfében adnak. Kitudja, talán kicsit kikérdezem Zaynt, mi volt az a hirtelen oka a Naomival való szakításának. A hirtelen balhé után mindenki kerülte a másikat, mi, lányok is alig beszéltünk, a fiúk meg a lányexeik miatt nem gyűltek nálunk össze. Szétesett a csapat, és ezt mindenki érezte.

- Szervusz Zayn- mosolyom rá a sürgő-forgó fiúra a pultnál.- A szokásosat, ha kérhetem.

- Tartármártás is, ugye?- kérdezi azt a kérdést, amire már fejből tudja is a választ.- Ja, és...- vakarja meg fejét.- Mit szólnál, ha dumálnánk kicsit? Tudod, már rég beszélgettünk meg... minden.

- Oké!- vágom rá vígan. Ki hitte volna, hogy ilyen könnyű lesz Zaynnel beszélgetést teremteni!- Ott leszek a sarokban, majd gyere, ha tudsz jönni- vettem át a krumplimat.

Zaynnel mindigis azt éreztem, hogy nagyon jó barátságot köthetnénk. Egyszerűen csak szuperül kijövünk, és a humorunk is sokszor egyezik. Niallről ezt nem mondanám el, aki talán azóta is haragszik Harryre, amiért eltörte az álkapcsát. A többiek biztos tartják vele a kapcsolatot, de se Hazz, se én nem vagyunk kíváncsiak a társaságára. Elég volt az a kevés is, amit nyújtott a legutolsó alkalommal.

- Remélem nem vártál rám sokat- Huppan le sietősen Zayn mellém.Épp hogy csak ideértem, de Zayn már azonnal jött is utánam. És még ő fél attól, hogy mevárakoztatott!

- Még bele sem kezdtem a kajámba- emelem fel a sárga színben pompázó burgonyaszeleteket.- Na, és  mesélj, mi történt veletek Naomival? Mire fel ez a derült égből szakítás?

- Nem'tom- vonja meg a vállát zavartan. - Egyszerűen csak nem illettünk össze.

- Nem illetettek össze? - ismétlem meg felemelve szemöldökeim.- És erre három nap után jöttél rá?