Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

36. fejezet

- Jól van na, te kis házisárkány...- Dünnyögi nekem lebiggyesztett ajkakkal Harry. Nevetve megforgatom szemem.

- Komolyan gondoltad, hogy itt akarsz meghívni valamire?- kérdem.

- Naná?- Vág értetlen grimaszt Hazz, mintha totál hüyének nézne.

- Hát, várhatod, hogy én itt bármit is rendeljek.- Dőlök hátra  mellkasomon összefont kezekkel.

- Miért, nincs semmi, amit szeretnél enni?-Vált aggódó hangnembe.-Netán megint diétázol? Éhezteted magad, Ally, erről van szó?

- Mi van?!- dőlök előre hirtelen. - Harry, te ezekről meg... honnan...Louis? Louis elmondta? Tőle tudod, hogy...

- Hogy éheztetted magad?- Vonja fel szemöldökét Harry.- Igen, ő mondta, hogy nem tud mivel fehízlalni. Szerinted miért engedtem folyton, hogy te nyerj a partra futással és én vegyem a sültkrumplit?

- Ez....- Butaság, hazugság, akarok ellenérvelni, de tudtam, hogy nem így van. - Ennek már vége.

- Akkor mos miért nem eszel?- Néz rám Harry úgy, mintha  nem hinne nekem. Nem csodálom, elég morcos, zavart arcot vághatok titkom lelepleződésére.

- Azért - Dőlök előbbre, hogy halkra fogjam.- Mert egy szilvával és ombrésajttal töltött indiai pulyka árán megvehetném Svájcot.

- Na és?- forgatja Harry a szemeit.- Én hoztalak ide, azt kérsz, amit szeretnél.

- Kedves vagy Harry- Dőlök vissza hangosan kifújva levegőmet- de nem foglak kifosztani. Egyél csak amit akarsz, én úgysem bírnék ekkora adagot.

Tudom jól, hogy Harry, bár már keres, és biztosra veszem, hogy nem olyan rosszul, nem engedheti meg ezt a kényelmet magának. Nem kérhetek egy pohár vizet, amit olyan áron adnak, mintha Mátyás király köpött volna bele. Főként nem az ő pénzéből. Rendes tőle, hogy bármit megadna, amit csak szeretnék, de tudom, hogy belül ő is megkönnyebbül, hogy marad pénze hónap végére is. Nem kell előttem játszania a gazdag macsót és ezt tudnia kéne. Eddig sem a pénze és a kocsija miatt tetszett meg, hanem a bókjai, a kedvessége,  viccei, az érzékiessége...

Várjunk csak. Én azt mondtam, hogy....

A BÜDÖS ÉLETBE, CSAK EZT NE!

- Mi a baj?- kérdez riadtan Harry - Olyan arcot vágsz, mintha citromot nyeltél vona. Minden rendben?

- Tessék? Ja, persze. Minden okés.-Törlöm le fancsali ábrázatom.

- Ami pedig az ételt illeti.- Túr bele puha hajába Hazz.- Ha te nem vagy hajlandó rendelni, akkor én fogok neked és kész. nem fogsz itt ülni és nézni, ahogy az ötcsillagos ételeket eszik a szomdszédban, mert sajnálod rá a pénzem. Hadd döntsem el én, mire költök és mire nem. Márpedig ha én 59 dollárért eszek rántott kapribogyót kígyóuborka mártással, akkor 59 dollárért eszek rántott kapribogyót kígyóuborka mártással. És ha ilyen makacs leszel, a legdrágább öntetet fogom kérni az ételedhez, megértettél, hercegnőm?

Lefagyva bámulom őt. Sűrűn pislogva próbálom felfogni, amit Harry kotyog. Elnézve komolyan felhúzott szemöldökét, teljesen biztos a döntésében. Érzem, ahogy egy szégyenlős, petyhüdt mosoly villan lassacskán orrom alá. Nem hiszem el, hogy képes ilyet tenni értem. Nem hiszem el, hogy akaratom ellenére meghív egy luxusétterembe. Nem hiszem el, hogy nem sajnál rám itthagyni párszáz dollárt. Egyszerűen csak nem hiszek füleimnek. Hogy lehet valaki ilyen aranyszívű? Hogy tisztelhet valaki ennyire egy lányt? Hogy létezik, hogy az a Harry, akinek a legrosszabb hírneve van a parton elhoz egy ilyen fogadóba, ahol ha akarok, ha nem, megkóstolom a mennyei főztöket.