Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

67. Fejezet

Miután képen csapott az igazság, miszerint Harry valóban nagyra értékelt, amiért le akart mondani a piáról miattam, és nem csak marhaságokat vágott a fejemhez, gyötrő bűntudat kerített hatalmába. A gondolatmeneteim folyton-folyvást a túlzott ridegségemnél is szigoromnál kötöttek ki, nem telt el óra, hogy ne bántam volna meg, hogy nem vettem komolyan Harry ajánlását. Ígyhát elhatároztam, hogy szünet, vagy szakítás ide vagy oda, én elnézést kérek Harrytől. Ez a minimum, ami után annyira lekezeltem, és nem foglalkoztam vele. Mindenesetre remélem ezt nem egy visszafogadásnak fogja venni, hanem továbbra is úgy kezel, mint egy barátot. Habár azért lássuk be, ez a szerep sem volt az erőssége. Érzem rajta, hogy nyitna felém, hogy meg akar kaparintani, de egy kicsit bátortalan is. Nem baj csak, minél tovább totojászik, annál jobban kikerülök a bűvköréből, és tiszta fejjel fogok gondolkodni. Ez a pár nap is jót tett Harry nélkül, egyenesbe hoztam magam, meg-meggyőződtem arról, hogy jobb nekem Harry nélkül. Na de ez a tegnapi találkozás a lányokkal mindennek keresztbe tett. Újra azon agyaltam, vajon jó döntés lett-e, hogy a Harry nélküli életet választottam, hisz olyan hihetően hangzott, amit Megan mondott. A testem nagyobb része tudja, hogy Harry szeret, és a tegnapi eszmecsere ebben csak megerősített, viszont ha két lábbal a földön vizsgálom a helyzetet...

-Pá, Liam, holnap tali- integetek miközben elsétálok a vízimentő pulttól. Egek, hogy mire fel volt olyan egyértelműen féltékeny tegnap Harry? Hisz még csak barátilag sem ölelem meg, holott voltak olyan haverjaim, akikkel ölelkeztünk köszöntésképp. Azt még megérteném, hogy arra kapná fel a vizet, de nem Liamre, aki tök normális volt velem. Ráadásul barátnője is van.

Messziről kiszúrtam Hazzt, ahogy a parton tartott edzéseket gyakoroltatja a turistákkal. Velem is ugyanezt csinálta, csak tovább, mert túlságosan féltett, hogy bajom esik. Hát bizony nem volt alaptalan a félelme, mert már kétszer kishíján megfulladtam.

Bambán megállok a három férfi előtt, akik a deszkájukon gyakorolják a felugrást, nem merem megzavarni az órát. Harry viszont felnéz, majd sokkossan megszólal, amikor ráeszmél, hogy én állok előtte.

-Szia... Hát te?

- Csak beszélni szerettem volna.

- Mármint- habog zavartan- most?

- Hát, amikor szüneted lesz. Nem akarlak zavarni.

-Oké, hát... - néz rá a tanoncokra. - Azt hiszem tíz perc múlva úgyis lejár a tanfolyam ideje, úgyhogy... Mit szólsz, mondjuk a móló alatt tali?

-Rendben- válaszolok határozatlanul. A móló alatti hely hatalmas falécekből áll, és valami irtó romantikus, filmbe illő hely. Még nem jártam ott, de hallottam már néhány cuki sztorit, ami ott játszódott. A gond csak az, hogy én nem romantikázni szeretnék menni, hanem elnézést kérni.

Hogy ne álljak itt, mint egy tehetetlen tuskó, elindultam a móló felé. Kicsit ideges voltam, amiért kettesben fogunk beszélgetni egy ilyen eldugott helyen. Harry valószínűleg úgyis rámhajt majd, kap az alkalmon, hogy mindent visszahozzon a régi kerékvágásba. Talán annyit neki is sikerült már belátnia, hogy a régi sose lesz már köztünk semmi. Esetleg hasonló, de nem ugyanaz. Már nem fogok benne úgy megbízni, mint eddig. Már nem fogok feltétel nélkül hinni neki. Mindig lesz egy hang, ami megkérdőjelezi az állításait.

- Helló, helló- verődik mellém mosolyogva Patrick. - Hát te? Nem dolgozol éppen?

- Végeztem.

- Vacsiztál már?

- Otthon vár a kaja.

- Ha gondolod beülhetünk a Surf 'n stuffba

- Nincs nálam pénz- próbálom leszerelni őt. - Meg mint mondtam, minek költsek ételre, ha otthon vár.

-Oké, de... - ellenkezik- ha meghívnálak?

- Nem, köszi- rázom a fejem - nem akarok az adósod lenni.

- Ti nők- sóhajt magában. - Bezzeg ha nem kezdeményezem, az a baj.

-Rossznál kezdeményezel, ez a baj.

- Minden vár fala ledől, ha kitartó az ostrom.

Najó- gondolkozom el. - Ez igaz. De vannak olyan várfalak, amit nem ér meg annyit bombázni.

- Azt majd az ellenség dönti el.

-Figyelj, Patrick-sóhajtok. - Próbálom kedvesen a tudtodra adni, hogy nem fogok összejönni veled. Esélytelen. Már elástad magad nálam, amikor primitív módra kiabálni jöttél nekem miközben dolgoztam. Sajnálom, ez fájni fog, de sosem süllyednék le arra a szintre, ahol megfontolom a kapcsolatot veled.

- Jézus- nevet fel. - Ki beszélt itt kapcsolatról? Nekem aztán nem a szerelem kell.

- Dejó- mosolygom cinikusan. - Akkor csak a dugásért tepersz ennyit?

- Is.

- Na, még miért?

- Nem fogom hagyni, hogy beleláss a lapjaimba.

- Oké, figyi - bőszülök fel.- Nem trécselni jöttem ide veled. Harryvel lesz találkozóm és őt várom. Nem akarom, hogy féltékeny legyen a semmiért, amikor meglát téged, úgyhogy jobban örülnék ha most magamrahagynál. Egyébként meg úgyis tisztáztuk a dolgokat: se járni nem szeretnék veled, se lefeküdni. Úgyhogy ne is próbálkozz többet. Semmilyen szempontból nem vagy az esetem.

- Csaknem újra összejöttetek Harryvel? - hagyja figyelmen kívül amit mondtam.

-Nem, erről szó sincs- forgatom a szemem felidegesedve a rólam le nem szakadó srácon. Bezzeg amikor 15 évesen sóvárogtam egy pasiért, mert a barátaimnak mind volt, akkor nem jelentek meg ilyen kitartó csáveszek az ajtóm előtt. Miért pont most kell egyszerre kettővel is megáldva lennem, amikor minden férfitől legszívesebben elszigetelném magam?

- Ezek után nem is kéne.

-Ezt hogy értsem? - sértődök meg automatikusan Harry védelmére.

-Hát csak- vonja meg vállát- annyi szart csinált már a lányokkal... Itt az ideje, hogy visszakapja.

-Hát megbocsáss, de téged sem úgy ismerlek, mint valami feminista, nőtisztelő úriember- fonom mellkasom előtt össze a kezem.

- De én nem ejtettem teherbe senkit- mosolyodik rám szarkasztikusan.

A levegő megakad a torkomon, szemeim kikerekednek.

- Te... Miről beszélsz?

-Jól hallottál- bólint büszkén.

- De hát ez... Ez... Nem, ez biztos nem- makacsolom meg magam. - Harry még nem lehet... Apa?!

- Mit gondoltál, cicababa, hány lányt dugott már meg? És abból hányat részegen? Na, hát elég sokat. És tudod a máltohás fejével el tud ám feledkezni az ember az óvszerről.

-Istenem... - takarom el számat a remegő kezemmel.

Miért van az, hogy amikor már azt hinné az ember, hogy ennél nem jöhet rosszabb, hirtelen kitörik a harmadik világháború, vagy ledobnak egy bombát Kamcsatkára?

Nagyjából én is úgy érzem magam, mint Hiroshima a háborúban: derült égből kampec.