Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Csalódtam benned 2. rész (Taekook ff.)

Óvatosan leültem a matrac szélére, hyungom mellé, és tekintetem hibátlan arcára, puha hajára, csókolnivaló ajkaira meredt. Annyira vágyom rá, mint még soha! Szabad kezemmel arcát kezdtem finoman simogatni, miközben suttogva szólítgatni kezdtem.

-Taetae, Taetae, kelj fel!

A fiú, vagy inkább angyal nyitogatni kezdte szempilláit, majd csokoládébarna szemeivel engem kezdett el vizslatni. Istenem, annyira gyönyörű szemei vannak!

-Kook...

-Hoztam neked gyümölcsöt, egyél! -nyújtottam felé a tálkát.

-Nem kérek.

-De enned kell, hyung. Egyél! Kérlek!

Szája felé nyújtottam egy áfonyaszemet, amit végül el is fogadott. Olyan zavarba ejtő volt, ahogy szája ujjaimat súrolta, alig bírtam visszafogni vágyakozó sóhajomat.

-Addig nem állsz fel innét, amíg mindet meg nem eszed.

Csöndben falatozta az ételt, amit hoztam neki, én meg közben csak őt bámultam. A gyönyörű testét, amit megtört a mai nap eseményei. Ő csak meredt maga elé üveges szemekkel, miközben sorra vette szájába a szebbnél szebb gyümölcsszemeket. Hamarosan egy csepp legördült arcocskáján, amit követett a többi, de folytatta az evést. Mellé kucorodtam, és hátát kezdtem simogatni. Amikor az utolsó darabot is megette, éjjeli szekrényére helyezte tányérját.

-Megcsalt. Három hete már egy másik lányt szeret. Nem tudta a jövőjét elképzelni velem... -suttogta bánatosan.

Elsőre meghökkentett az őszintesége, hogy mindezt pont nekem mondja el, ugyanakkor jól is esett.

-Hogy érted, hogy nem tudta elképzelni a jövőjét veled?

-Félt a kapcsolatunk felvállalásától mások előtt. A másikra az volt az indoka, hogy nem lehetett volna közös gyerekünk. Érted?! Ha igazán szeretett volna, akkor felvállal mindenki előtt engem. Annyira becsapottnak érzem magamat -szavai zokogásba fulladtak, és perceken át csak remegett a sírástól. Szembe ültem az ágya szélé ücsörgő Taevel, lábaimmal körülöleltem derekát, jobb kezemmel hátát simogattam továbbra is, bal kezemet combjára tettem. Fejemet nyakhajlatába fúrtam. Hát nem romantikus?

-Taetae, én borzasztóan sajnálom a történteket. Te egy nagyon rendes fiú vagy, egyáltalán nem ezt érdemled. Jackson nem becsült meg téged eléggé. Ha emiatt csalt meg, akkor nem is érdemel meg. Tudom, hogy nehéz most, de hidd el, eljön az az idő, amikor egy olyan szerelmed lesz, aki tényleg szívből szeret téged.

Kicsit elgondolkodtam azon megint, milyen lenne, ha mi alkotnánk egy párt. Istenem, olyan jó lenne!

-Miért vagy velem ilyen kedves? Mármint, ezelőtt sosem voltak neked olyan fontosak a nehézségeim, mint mondjuk most -szegezi nekem a kérdést Tae, fejét közben felém fordítja, szemei kicsit gyanakvóak lettek. Egy fél perc kellett mire, összeszedtem gondolataimat.

- Én nem tudom, mi üthetett belém. Folyamatosan elutasítottalak, tartottam a távolságot. Hogy miért, azt én sem tudom. Talán féltem, hogy túl közel kerülünk egymáshoz? Nem tudom. Esetleg túl jól esett a közelséged? Fogalmam sincs. Amikor összejöttél ővele, akkor kezdtem el igazán becsülni a szeretetedet. Címeres ökör vagyok Taehyung, és összeszorul a gyomrom, valahányszor arra gondolok, mennyi, de mennyi fájdalmat okozhattam neked...

És eddig bírtam, könnyeim elkezdtek folyni. A mellettem ülő fiú elkezdte arcomat simogatni, ami segített megnyugodni.

-Hé, Jungkook, ne sírj! Már nem haragszok rád. Csak tudod, akkor nagyon fájt, meg khm, te is tudod, miért...

Zavartan fejezte be mondandóját, én viszont kaptam a lehetőségen, hogy szóba hozta.

-Mondd, hogy tekintesz most rám?

Tae elkezdett hebegni-habogni, de értelmes válasz nem jött ki száján.

-Akkor másképp kérdezem, maradt benned még akármi a felém érzett szerelmedből? Akár egy kicsike is?

Kikerekedett szemekkel vizslatott, majd lesütötte azokat, és hosszú ideig beállt a kínos csend. Lehet, elszúrtam.

-Aigo, Kook, nem tudom. Lehet, hogy tudnék feléd, nyitni, de még mindig bennem van Jackson emléke, és ez nekem nem megy így egyik pillanatról a másikra.

- Nem is várom el Taetae -elkezdtem kézfejeit simogatni. – Mit szólnál, ha csak szimplán több időt töltenénk együtt? Azzal nem veszthetünk semmit sem.

-Rendben.

-Kook, megölelhetlek?

-P-persze.

Nem is kellett kétszer mondani, legfiatalabb hyungom máris átölelt derekamnál fogva, fejét nyakamba temette, és bőrömön éreztem finom szuszogását, amitől meg is remegtem. Miután kibontakozott ölelésemből, a pillanat hevében arcon pusziltam a szépséget, aki el is pirult tettemtől.

-Ha gondolod, aludhatunk együtt ma -vetettem fel neki bizonytalanul, hátha már egyáltalán nem szeretné ezt.

-Megbeszéltük -csillantak fel szemei, és a következő pillanatban készült arcomat megcsókolni, de én is pont akkor fordítottam felé a fejemet, így gyönyörű ajkai az enyéimet találták el. Mindketten felsóhajtottunk, egyrészt a meglepődés, másrészt a kellemes érzés miatt. Nem akartam, hogy az első közös csókunk ilyen teszetosza maradjon, így elkezdtem ajkaimat mozgatni finoman, kóstolgatva csak az övéit. Ő sem ellenkezett, sőt, viszonozta is. Mikor hamarosan elváltunk egymástól, szinte egyszerre nevettünk fel a helyzet abszurditása és a megkönnyebbülés miatt, és mondtuk kórusban:

-Még szerencse, hogy lassan haladunk.

-------------------------------------------------------

Kicsit elbizonytalanodtam, hogy van-e értelme folytatnom ezt a könyvet, mert már a történetek kezdenek ugyanazok a sémák között forogni, így lehet, hogy már csak néhány történetet fogok publikálni, ha fogok. Gondolkodok, hogy ezt a történetet egy harmadik résszel bővíteném, de még nem vagyok biztos benne.