Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Breakdown (Taekook ff.)

Jungkook szemszöge:

Idegesen dobolok a kormányomon a piros lámpánál, miközben nem bírok megszabadulni a bennem lakozó gondolatoktól. Miért tiltott le? Miért nem válaszol? Miért kerül engem?

Egyszerre vagyok mérges, és ilyenkor bensőmön eluralkodik a tomboló harag; majd a következő percben átveszi a helyét az aggódás. Én tettem valamit? Valami baj történt?

Már két napja, hogy nem volt közöttünk kommunikáció, így megelégeltem a helyzetet, és úgy döntöttem, meglepem és átmegyek hozzá.

A háza előtt parkolok le, és szállok ki a kocsiból. Amint belépek a kerítésen, akaratlanul is liftezni kezd a gyomrom, nem a jó értelemben. Ez nem rá vall, hogy kifogásokat keres és menekül. Itt tényleg valami baj lehet. Még a megérzéseim is -amik legtöbbször nem csalnak- azt súgják, valami történt. Valami, ami nagyon nem jó.

Nem érdekelt, hogy illetlenség csak úgy berontani egy házba, még ha a páromé is az. Mindezt csendben tettem, még sem akartam ráijeszteni ilyen módon. A földszinten nem találtam, így az emeleti szobája felé vettem az utamat. Ajtaján finoman kopogtam, majd benyitottam, de a látványra nem számítottam.

A szobába hihetetlen nagy kupleráj volt, pedig Taetae mindig is rendszerető volt. De a legszembetűnőbb a levegő volt, amin érződött, hogy napok óta nem volt se szellőztetés, se semmiféle mozgás. Az ágy környékén rengeteg papír zsebkendő volt szanaszét. És az ágyon ott feküdt ő magzatpózban. Belépésemre felkapta fejét, szemei kikerekedtek, és az ijedtség lett rajta úrrá. Valami itt tényleg nagyon nincs rendben. Hol az a mosoly, amivel mindig fogadott, ha meglátott engem? Szemei karikásak és vörösek, mintha még fogyott is volna, szörnyen megviseltnek tűnt. Másodpercekig meg sem bírtam szólalni, csak próbáltam rendezni gondolataimat, és megpróbálni nem rázúdítani a félelmem okozta haragot. Nála sosem használt a kiabálás, sőt, ellenkezőleg, inkább csak rontott a helyzeten.

-Taetae... -kezdtem el minél lágyabb hangra törekedve, miközben apránként hozzáléptem, de ő ijedten, szinte sokkosan kezdett el ágyán hátrálni, ami nem kicsit lepett meg. -Miért menekülsz előlem? -nyújtottam kezemet, hogy térdére simítsak, de ő megszakított.

-Ne érj hozzám! -sírta el magát, majd ölelte át két kezével lábait.

-Miért ne érjek hozzád, édes? Miért távolodtál el tőlem? Mivel bántottalak meg? -kérdeztem, miközben akaratlanul nekem is elkezdtek folyni könnyeim. Tudom, hogy egy nagyon határozott személyiség vagyok, akit nagyon nehéz megríkatni, de ez a fiú mindig is a gyenge pontom volt.

-Mert nem érdemellek meg. Mert bemocskoltam magamat... Mert megcsaltalak...-ejtette ki iszonyú bánattal teli hangon a harmadik indokot is. Nekem szemeim kitágultak, és bár némi indulat volt bennem, a bánat azt elnyomta, és utána percekig csak mindketten meredtünk előre, miközben nekem továbbra is potyogtak a könnyeim. Az lehetetlen, hogy ő engem megcsaljon. Lehetetlen!

-Mondd el, mi történt! Kérlek! -néztem rá esdeklően, de közben ellentmondást nem tűrő tekintettel. Tudni akarom, mi az, amiben a másik jobb volt, mint én.

-Kérlek, hadd ne kelljen! -kérlelt esdeklő hangon, de látta, nem érdekel.

-A párod vagyok, Tae. Eddig mindig mindent megosztottunk egymással. Miért akarsz titkolózni előlem? Nem gondolod, hogy neked is és nekem is könnyebb lesz, ha elmondod?

Egy fél percig nem válaszolt, majd egy reszketeg sóhaj után beszélni kezdett.

-Két nappal ezelőtt jöttem haza a munkából gyalog. Épp a főút mellett haladtam, amikor megállt mellettem egy kocsi, és berántottak engem. Ellenkezni sem tudtam, mert számat egyből befogták, szemeimet bekötötték, és a végtagjaimat is megkötötték. Még valami drogot is adhattak, mert csak órákkal később ébredtem fel egy ágyon, megkötözve. Akkor bejött egy férfi, pont az, aki berántott az autóba. Széttépte ruháimat és a bőrömet kezdte el csókolgatni. Én elkezdtem kiabálni, de akkor betömte a számat egy ronggyal. És utána... utána... -vállai elkezdtek rázkódni, és én már egyből nyúltam volna, hogy megsimogassam, de mégsem tettem meg, mert valószínűleg csak megijedt volna. -És utána megtörtént. Megerőszakolt -itt már nem bírt tovább beszélni, csak zokogott olyan keservesen, mint még sohasem. Percekig sírt még így, majd folytatta, talán egy fokkal már nyugodtabban. – Tágítás nélkül hatolt belém, és miután elment, kidobatott az utcára úgy, ahogy voltam. Egy idős hölgy épp arra járt, és ő betakart és elvitt magához, ahol felhívtuk a rendőröket. Elkapták őket, és majd lesz bírósági tárgyalás. De most már úgyis mindegy.