Éjszakai beszélgetések 4. rész (Jungkook ff.)

161 7 0
                                    

Jungkook szemszöge:

Fáradtan sóhajtva állok fel íróasztalomtól otthagyva mindent. Mára ennyi elég volt, így is sokat haladtam a munkában. Dolgozószobámból kiléptem, leoltottam a villanyt, s becsuktam az ajtót, bent hagyva a munka összes stresszét és fáradalmát.

Az emeleten sétálva pont a „vendégszobához" érek, ami az igények miatt szinte gyerekszobává lett alakítva. Jin gyerekeinek keresztszülei lévén sokszor vannak nálunk az apróságok, ha a szülőknek dolga van és a rokonok sem érnek rá. A szoba ajtaja enyhén kinyílva betekintést nyújtott a helyiségbe.

Szerelmem az ágyon egy hatalmas pokróc- és plüsstenger közepében, kezében mesekönyv, körülötte meg a két apróság. Míg a gyerkőcök csendben, áhítattal figyelik őt és a könyv illusztrációit, addig ő lelkesen olvassa a mesét, legalább olyan kikerekedett szemekkel, mint a kicsik. Hangja hol izgatottan suttog, hol válik át gyerekesbe, míg máskor meg haragos próbál lenni. Látszik rajta, hogy ő is élvezi a felolvasást. Idétlen vigyor kerül arcomra a látványtól, és szívem csak hevesen kezd el dobogni, hogy mennyire szeretem ezt a fiút, aki valójában már kész férfi lett. Nem akartam megzavarni őket, így tovább mentem a fürdőbe, ahol letusoltam. Mikor már végeztem, pont benyitott Ő is, hogy letusoljon. Szó nélkül engedtem be s adtam át neki a terepet.

A hálóban előkészítettem ágyunkat az alváshoz, s köntösömet ledobva immár egy szál boxerben készültem bebújni az ágyba, amikor immár szerelmem is belépett a helyiségbe, szintén fürdőköntösben. Közben még vizes szőke tincseit törölgette, amit eszméletlen aranyosnak tartottam. Gáz az, ha már ennyitől beindulok?

Megbabonázva léptem hozzá ehhez a szépséghez, a kezében lévő törölközőt arrébb hajítottam, s arcát két kezem közé fogva csókoltam ajkaira, melyet készséggel viszonzott, miközben két kezét tarkóm mögött összekulcsolva húzott még jobban magához. Ajkaink csatázása közben aprókat nyögdécselt, mely egy gyakori és nagyon aranyos szokása szerintem. Hát nem?

-Mondd, hogy ez alatt a köntös alatt csak a gyönyörű tested van... -búgtam neki izgatottan, mert kétségkívül már nagyon beindultam. A munkámból adódóan az utóbbi időben nagyon kevés időnk volt egymásra, és most még a gyerekek is sok feladatot adtak nekünk, így már nagyon vágytam a testére és arra, hogy megint egyek legyünk.

-Hát ezt akkor benézted -nézett rám kacagó tekintettel.

Ahogy kioldottam köntösét, realizáltam, hogy igaza van, hiszen egy boxer őrajta is volt.

-Neee -tettettem szomorúságomat lekonyult ajkakkal, de inkább testének látványát próbáltam szemeimmel felinni.

Jisung az utóbbi időben nagyon sok időt szentelt a sportnak, és ez fokozatosan kezdett meglátszani. Elsőnek bicepsze kezdett kicsit erősödni, most meg már a kockái is elkezdtek apránként előrajzolódni. Bevallom, hiányzik az a kicsi hasa, de az új látvány sem lankasztja le izgalmamat soha. Sőt, örülök neki, hogy ennyire elkezdett odafigyelni magára, és elönt a büszkeség a tudattól, hogy ebben én is motiváltam.

-Olyan gyönyörű vagy -nyüszítettem fel, amin édesen kacagni kezdett, majd egy nyelves csókba invitált, melyben most ő dominált. -Úgy megtömném azt a formás fenekedet, miközben azon az édes hangodon nyögsz alattam -duruzsoltam füléhez hajolva.

-Márpedig kénytelen leszel visszafogni magad, mert a gyerekek alszanak-sóhajtott egyet, mire én csalódottan nyüszögtem megint.

-És ha csendben csináljuk? -néztem rá reménykedve, de nagyon hamar kaptam egy „nem"-nézést.

-Fáradt vagyok édes -sóhajtott egyet, miközben arcomra simított, majd hozzátette: -Holnap bepótoljuk, jó?

-Rendben -mosolyodtam el halványan, azzal befeküdtünk az ágyba, s leoltottam a villanyt.

Búcsúcsókot hintettem szerelmem ajkaira, majd engedtem, hogy hátára fordulva elaludjon. Én bármennyire is akartam, nem nagyon tudtam álomra hajtani fejemet a bennem zsibongó gondolatok miatt, így inkább párom felé fordultam, akit idő közben kissé megvilágított a kívülről beszüremlő holdfény. Mindig elfelejtjük elhúzni a sötétítőfüggönyt, cserébe viszont reggel könnyebben fel tudunk ébredni.

Olyan gyönyörű ahogy megvilágítja őt az a gyér fény! Nem véletlen szerettem bele annyira hamar. És a gyönyörű külső mögött egy legalább ugyanolyan szép belső van, bármennyire sem mutatta meg azt nekem az elején. Most, több év együttlét után, elmást eljegyezve csak azt tudom, mondani, hogy nem bántam meg, hogy adtam neki egy második esélyt.

-Miért nem alszol, Kookie? -mondta halkan, miközben szeme továbbra is csukva maradt.

-A gondolataim nem hagynak aludni.

Ő kinyitotta szemeit, s felém fordult.

-Mi jár a fejedben ennyire, hogy nem bírsz elaludni? -mosolyodott el, s ujjai közé véve egyik tincsemet kezdett el játszani hajammal. Ezt nagyon szoktam imádni, ilyenkor azt érzem, hogy csakis rám figyel, gyengédsége pedig nagyon megnyugtat.

-Kettőnk -vallottam be teljesen nyugodtan.

-Kettőnk?

-Ühüm -bólogattam, miközben kicsit közelebb férkőztem a szőkehajúhoz.

-És mi foglalkoztat kettőnkkel kapcsolatban?

-Csak végig gondoltam az elmúlt pár évet, és arra jutottam, hogy nagyon sokat változtunk. Legalábbis te mindenképpen, és a jó irányba -néztem mélyen szemeibe.

-Tényleg így látod? -kérdezte bizonytalanul, majd mikor határozott bólintásomat meglátta, elmosolyodott. -Köszönöm, Nyuszi. Köszönöm, hogy megváltozhattam érted -azzal egy lágy csókot hintett ajkaimra, megbabonázva ezzel engem sokadszorra is. -Te is sokat változtál ám, bébi. Olyan jó, hogy most már sokkal több időt szánsz rám.

Nos igen, nemcsak Jisungnak kellett megváltoznia. A kapcsolat előtt iszonyat sok dologgal foglalkoztam, és az, hogy a politikát választottam a jövő hivatásának, nem kevés teher és felelősség elé állított. A folyamatos felfelé törekvés nem kevés időmet rabolta el, és emiatt sokszor háttérbe szorult az én Sungiem. Azonban ő is ráébresztett arra, hogy nem járok jó úton, és őérte meghoztam én is a magam áldozatait.

-Annyira szép, nem? Két ember, akik szeretik egymást, és megváltoznak, jobb emberré változnak, mindezt úgy, hogy kéz a kézben küzdik le az akadályokat... -méláztam el, azzal én nyomtam most csókot szerelmem ajkaira.

-Valóban csodálatos. Jobbá tettük egymást úgy, hogy közben nem volt bennünk megfelelési kényszer.

-Annyira szeretlek, Ji -húzódtam még közelebb hozzá, majd egy kiadós csókcsatába invitáltam őt, miközben egyik kezemet derekára helyeztem. Lágy, cuppogó hangjaink betöltötték az éjszakát és a sötét szobát. Meztelen bőrünk összeért, és ez a kellemes borzongás melegítette fel testünket.

-Én is téged, Nyuszi -suttogta, amikor elvált tőlem, majd mellkasomhoz bújva, egyik lábát átvetve rajtam hunyta le szemét, hogy most már tényleg aludjon. Aranyosságán most is elmosolyodtam. Úgy tűnik, nekünk mindig is a késő éjszakák lesznek az idők, amikor ilyen mély beszélgetéseket és gesztusokat teszünk egymással. Szerelmem elalvásakor a Hold elé is egy felhő kúszott, mintha megérezte volna, hogy az idilli jelenetnek már vége, és most már jöhet a sötét csend, mely elrepít minket egy újabb, második álombirodalomba. Mert igen, az első álombirodalom az maga a valóság számomra, melynek közepén kezét kinyújtva, csillogó szemekkel, aranyló mosollyal vár engem a szőkehajú hercegem, Han Jisung.

----------------------------------------------------

Sziasztok Babák! Újra itt, immár a történet záró epizódjával. Hogy tetszett a befejezés? Következő sztorinak valami ötlet? Remélem hamarosan újra tudok posztolni. Addig is: Pusszancs!!! 😘🤗

Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)Kde žijí příběhy. Začni objevovat