Ezüstérmes bizalom (Taekook ff.)

542 40 8
                                    

Taehyung szemszöge:

„... A futam utolsó részéhez közeledünk, és Jeongguk még mindig az élvonalban halad megállíthatatlanul. Már csak húsz méter van hátra... Közben a mellette lévő sávban a magyar úszó kezd felzárkózni, és ebben a pillanatban már egy fél méteres előnyre tett szert Jeongukkal szemben, de be is futnak a célba. Az olimpiai bajnok kétségkívül a magyar Milák Kristóf, de második helyezettként, ezüstérmet szerzett Jeon Jeongguk, aki így az első koreai férfi, aki ezüstérmet szerzett egyáltalán az úszás bármelyik nemében is. ..."

Több perc is kellett, mire realizáltam, hogy a szerelmem most szerzett olimpiai érmet Tokióban. A mellettem ülő Jimin visítva ugrott rám, miközben a többiek is ujjongva ugrálják körbe a nappalit, ahol összegyűltünk. Csillogó szemekkel vizslattam a televízió képernyőjét, amelyen levakarhatatlan vigyorral mosolygó párom van még mindig a vízben, miközben átöleli az őt megelőző magyar olimpikont. Úszósapkáját és úszószemüvegét levéve mosolyog a kamerába is, majd mászik ki a medencéből.

Tíz perc múlva már a dobogó második legmagasabb fokán áll felöltözve, és veszi át a neki járó ezüstérmet. A felé érzett büszkeségem könnyeket csal szemembe, és talán akkor voltam utoljára ilyen boldog, amikor megkérte a kezemet. Annyit dolgozott és küzdött az elmúlt években, hogy megérdemli ezt a dicsőséget, még ha nem is sikerült neki az arany.

Aznap még volt egy sajtótájékoztatója, amit véletlenül sem hagytam volna ki.

„Egyáltalán nem zavar, hogy hajszálon múlt a teljes győzelem. Nagy büszkeséggel tölt el a tény, hogy ezüstérmet szerezhettem, és ezzel bizonyíthattam a hazámnak, a családomnak, barátaimnak, és nem utolsó sorban: önmagamnak." Melegséggel tölti el a szívemet, hogy őt mondhatom a szerelmemnek, a férjemnek, és hogy felvállal engem.

Aznap este nagy meglepetésemre bejövő hívásom volt tőle. Anno abban maradtunk, hogy mindig ő fog engem keresni, és nagyon jól esett, hogy már a szereplése napján felhívott.

„-Láttál a tévében? -kérdezte csillogó szemekkel.

-Ki nem hagytuk volna. Ha te láttad volna, hány embert elbír ez a kanapé. Itt volt Jimin, Yoongi, Jin, Nam, Hobi, de még Jisung és Minho is eljöttek. Eszméletlen voltál, szerelmem!"

Tényleg igaz, hogy az, aki eljut az ötkarikás játékokra, irdatlan sokat készül arra. És ez megsínylette a mi kapcsolatunkat is. Jungkook legtöbbször késő este esett haza, és ilyenkor már csak arra volt ereje, hogy egyen valamit gyorsan, majd ágyba dőljön. És még nekem kellett mindig erőszakoskodnom, hogy legalább öltözzön át pizsibe, mert amúgy képes lett volna ruhástól ágyba bújni. Nagyon kevés időt tudtunk együtt tölteni, és akkor is inkább őt erősítettem lelkiekben, ami kicsit fájt is, de minden kapcsolat áldozatok meghozásáról szól, nem? Ám most, látva, hogy a sok erőfeszítés és áldozathozatal meghozta gyümölcsét, azt érzem, megérte. Mindig is büszke voltam rá, de ez most még inkább így van. És ilyenkor egyben el is gondolkodok. Méltó vagyok én hozzá? Hiszen ki vagyok én? Egy szürke kisegér, hétköznapi ember, nem pedig hős. Csak egy Taehyung, aki éli az életét. Dolgozik, űzi a hobbijait és szereti a körülötte levő embereket. Mégis mi vette rá, hogy mellettem maradt? És mi a garancia, hogy én vagyok a kikötő, ahol végleg lehorgonyzott?

Utolsó szereplése után még ott maradt Tokióban, hogy társait erősítse lélekben, de ma eljött a nagy nap, amikor végre hazaérkezik. A több heti elszeparáltság végképp kikészített, és már visszasírtam a készülés utolsó időszakát is. Akkor legalább még mindig megérinthettem és szerethettem.

Mivel a repülő leszállását követően rengeteg sajtótájékoztatót, riportot és gratulációt kellett kiállnia, így abban maradtunk, hogy én otthon várok majd rá. Feszülten várakoztam a nappaliban, ő körülötte kavarogtak a gondolataim, és éreztem, hogy az csendben hátul motoszkáló sötét gondolat megint egyre erősebb lett, ami miatt ismételten elszomorodtam. Nem tehetek róla, féltékeny típus vagyok, de általában nem hagyom, hogy uralkodjon rajtam, csupán megtartom magamnak; de ez korántsem könnyű, pláne nem most. Elvégre mindenki számára egyértelmű, miért kapnak az olimpián induló sportolók a szálláson óvszert... Hát nem azért, hogy a reggeli banánra húzzák, segítek... És én csak arra tudok gondolni, hogy ott nálam ezerszer jóképűbb és nagyszerűbb pasi van, akik felé csak ki kellene nyújtania a kezét.

Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)Where stories live. Discover now