Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Modell 2. rész (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

Bordó színű kötött pulcsit viselt, ami rátapadt felsőtestére, és sötétkék farmert hordott, ami megmutatta, mennyire izmosak lábai is. Bal karján okosóra. De engem ezek messze nem érdekeltek. Sokkal inkább arca. A fekete tincsek, a sötét szemek és az ápolt ajkak. Igen, ő tényleg az én esetem!

-Szia! -ülök le mellé, próbálva leplezni, mennyire is zavarban vagyok. Kezdésnek talán egy kis bók csak nem lesz rossz. -Tudod, eddig csak olvastam rólad, de látni nem láttalak. De soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jól nézel ki.

Igéző tekintetét rám emelte, de semmit nem tudtam kivenni belőle.

-Ha te is csak szexet akarsz, akkor már mehetsz is el -mondta ridegen, fagyos hangnemben.

-Én nem...

-Nem kell magyarázkodni, ismerem a fajtádat.

-De én tényleg nem...

Mondatomat be sem tudtam fejezni, már maga elé nézett. Nagyon rosszul esett ez az elítélő stílusa attól függetlenül, hogy mi lehet e mögött.

Nem akartam elhinni, hogy egy apró jó szándék, és még ezt is el tudom cseszni. Lehet nincs is értelme ismerkednem. Asszem marad a húsz macska meg a csuha...

Miközben egy apró könnycseppet elmorzsoltam, leugrottam a székről, hogy Jiminéket megkérjem, vigyenek haza, hogy otthon most már tényleg egy doboz fagyit megbontva „élvezzem" a szingli létet.

-Várj! -megfordulok, és látom, hogy már ő is felállt, és irányomba lépett.

-Nem úgy gondoltam. Ne haragudj, csak... aish, mindegy... Szeretnél velem beszélgetni? -kérdezi szemeimbe nézve, mire megszeppenten bólintok. -És ezek után is benne lennél? -tekintetében egy kis aggodalmat látok. Esküszöm, én ilyenkor szoktam bőgni. De megembereltem magamat, mert elég gáz lett volna sírással kezdeni egymás megismerését.

-Gyere, meghívlak egy italra! -nem tudtam neki nemet mondani, így visszaültünk ugyanoda.

-Mit kértek? -jött oda a pultos srác.

-Én egy vodkát kérek.

-Én pedig egy -gondolkodóba estem, - egy ananászlevet.

-Ez komoly? Az aztán biztos ki fog ütni -jegyezte meg epésen a srác, ami miatt kicsit elkezdtem szégyellni magamat. Nem tehetek róla, utálom a piát.

-Az nem tök mindegy neked? Egyelőre ő miatta van munkád, szóval nem is értem, miért vagy még itt -jegyzi meg kirívóan a mellettem ülő. A fiú fülét-farkát behúzva oldalgott el.

-K-köszönöm -dadogtam.

-Ugyan, az előző után ez a legkevesebb.

Először láttam meg a mosolyát, és hát basszus, eszméletlen jól áll neki. Próbálom nem kimutatni „fangörcsölésemet", mert ezek szerint nem szereti a tapadós, könnyűvérű embereket, és az előző után csak még jobban fájna, ha dobna.

Most már teljes testével felém fordul a bárszéken, bal könyökével a pultra támaszkodik, és csak úgy sugárzik belőle a dominancia.

-Szóval, akkor, ha jól sejtem, te már hallottál rólam, de én még semmit nem tudok rólad. Hogy hívnak?

-Kim Taehyung vagyok, de a barátaim, meg úgy mindenki Taenek hív csak.

-Gyönyörű neved van, Taehyung -jegyzi meg, amitől zavarba jöttem kicsit, de folytatom.

-19 éves vagyok, most kezdtem az egyetemet, ahol kínaiul tanulok.

-Azta, az nagyon nehéz nyelv, én egyszer elkezdtem tanulni, de...