Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

A megfelelő pillanatban... (Taekook ff.)

A szobámban ültünk az ágyon. Ő előttem, én pedig háta mögé ülve karoltam át és cirógattam hasát. Gyakran tettük ezt az utóbbi időben. Ne legyen senkinek illúziója ezzel kapcsolatban, nem két szerelmes bújt össze, hanem két barát. Sajnos.

Ő hátát nekem döntötte, fejét is hátra hajtotta, így az én arcom szinte a nyakába fúródott. Államat vállán pihentettem, és élveztem, hogy immár kezével az én kacsóimat is cirógatja. Kézfeje mindig is olyan melegséget sugárzott. Elbódított ez a helyzet, szemeim egyre laposabbakat pislogtak, és csak egyetlen dolgot kívántam: bár soha nem érne véget ez a pillanat. Ez a biztonság, amit magából áraszt, a bizalom, ahogy átengedi magát nekem... és a mindent körülvevő, ám nem kínos csend... melyben bűn megszólalni, hiszen ki nem mondott érzések és gondolatok lengik be a szobát.

Mindig is érzékeny voltam az érintésre, a finom mozdulatokra. Talán ezért is vált a tánc az egyik erősségemmé és munkaformámmá. És az, ahogy háta mellkasomnak simult, mindennél nagyobb hatással volt rám. Szívem hevesen ver, kezem enyhén remeg, és nem győzöm megtartani önuralmamat.

Hihetetlen áldozatot hozok meg azzal, hogy nem hagyom az érzéseimet eluralkodni magamon, és hogy a barátságunkat, valamint az ő boldogságát tartom szem előtt. Megéri? Egy részről igen. Hiszen ezzel nem borítom fel azt az egyensúlyt, ami a bandát jellemzi és egyben tartja. Hős vagyok a magam módján, ha úgy vesszük.

Orromat vállához téve szippantottam be illatát, mely egyszerűen megrészegít. Abban a pillanatban mintha szememben vad fény csillanna, s ragadozóvá válnék, mely prédára vágyik s engedelmességre. Egyből csak az lebeg előttem, ahogy megszabadítom minden egyes ruhadarabjától, hogy aztán felhevült testére hintsek még forróbb csókokat, miközben ő élvezettel teli hangon nyög fel, és bíztat a folytatásra folyamatos érintéseivel. Ám mindez csak hiú ábránd.

-Taetae -töri meg a csendet az előttem ülő, felemelve fejét, de ebben a pózban maradva. -Kérdezhetek valamit? -kérdezi bizonytalanul, halkan.

-Persze -válaszoltam neki a lehető legmegnyugtatóbb hangon.

- Te olyan bölcs és okos vagy ilyen témákban. Szerinted lehet olyan... -és itt kis szünetet tartott, majd nagy levegővétel után folytatta-, hogy egy férfi egész végig is mindig a lányokhoz vonzódott csak, de egyszer csak elkezdett a fiúkra másképp tekinteni?

Kérdésén meglepődtem. Miért kérdez ilyet?

-Hát figyi. A nemi identitás egy nagyon érdekes dolog. Sok tekintetben szerintem eléggé képlékeny is. Például sokszor az identitásra rendkívüli események is hatnak. Családi háttér, traumák, de sokszor akár egy rossz párkapcsolat, szakítás is. Valakinek meg már a génjeiben ez benne van. Úgyhogy, ez tényleg egy bonyolult téma.

A maknae visszafogottan hümmögött.

-És milyen érzés melegnek lenni? Mármint, ne haragudj, ha túl kínos ez a téma, hagyhatjuk -nevetett fel zavartan.

-Jaj, dehogy zavar, szívesen megosztom veled az érzéseimet, Kook -simogatom tovább hasát. Basszus, annyira mázlisták a volt barátnői, akik nemcsak a pólón keresztül simogathatták a kockáit! -Az elején szenvedtem. Nagyon. Undorodtam magamtól. Azzal büntettem magamat, hogy nem ettem. De erre emlékszel. Idővel, de ugyebár segítséggel -utaltam itt a nehéz időszakomra- sikerült elfogadnom és megszeretnem magamat. Aztán amikor elkezdtem randizgatni néhány idollal, rájöttem, hogy ez legalább olyan természetes, mintha egy lánnyal járnék. Nyilván nem előnyös ez az egész, idolnak és melegnek is lenni, de egyébként meglepődsz, mennyi idol vonzódik a saját neméhez.

-És mennyivel másabb mondjuk egy fiúval csókolózni? -kérdezte még mindig kicsit félénken, miközben kibontakozott ölelésemből és szembe fordult velem törökülésbe helyezkedve, miközben tekintete az aggódóból kezdett egyre inkább érdeklődőbe váltani.