Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Taehyung naplója 3. rész (Taekook ff.)

Taehyung elmélázva nézett fel íróasztalán kinyitott naplójából. Gondolatai és érzései megint felhevültek, és ilyenkor olyan káosz uralkodott fejében, melyet csak egy séta vagy néhány kosárra dobás tudott csak csillapítani. Most azonban mintha mindez másabb lett volna: nem perzselte fel belül a mindent elégető vágy, nem épített álmokból légvárat. Most csak szimplán szomorú volt és magába fordult. Mint a megsebzett őzike", ahogy naplójában leírta. Ilyenkor nagyon csöndes, alig szólal meg. Nem keresi az emberek társaságát, inkább csak szobájában tesz-vesz. Az egyetlen dolog, amit ilyenkor sem hagy fel, hogy elviszi kutyáját sétáltatni. De ez azonban most nem jöhetett szóba, hiszen hamarosan vendége lesz. És mihelyst ez eszébe jutott, egyből gombóc gyűlt torkába.

„Vajon mit fog hozzá szólni? Mennyire fog kiakadni? Annyira félek elmondani neki. De azért mégsem olyan eget rengető dologról van szó..." -mélázott, mit fog majd a feketehajú szólni ahhoz, ami miatt magához hívta.

„5 perc és ott vagyok" -pittyent a telefonja, és az üzenet egy heves szívdobbanást okozott neki. Hőn szeretett kutyusa odabaktatott székéhez, és állát gazdija combjára helyezve nézett fel Taehyungra.

-Igen, Hoshi, Mindjárt itt van Kook és Sora.

Mintha tényleg értette volna a mondatomat, izgatottan kapta fel fejét és farkát csóválni kezdte.

-Igen, Sora is jön -gügyögte neki, majd adott puszit a buksijára. „Egyszerűen imádom!" Magukat az akitákat, de őt különösen. Olyan, mint egy saját gyerek.

Valójában a két kutya volt, akik összehozták a két fiút. Mindketten ugyanabba a lakótelepi kutyafuttatóba szoktak eljárni, és útjaik itt keresztezték egymást először. Elsőként a két akita, Hoshi és Sora látták meg egymást. Szerelem volt első látásra. Mielőtt a két fiú észbe kapott volna, a kutyák már összevissza kergetőztek körülöttük, aminek köszönhetően a pórázok összegabalyodtak, ők meg csak egymásnak esve, egymásba kapaszkodva tudták nagy nehezen kiküszöbölni az elesést. Így kezdődött a történetük. Valahányszor összefutottak, míg állatkáik el voltak egymással, addig a két gazdi is elkezdte megismerni egymást. Aztán a véletlenszerű találkozásokból gondosan megszervezett minőségi idők lettek, mely elmélyítette barátságukat, és azt már tudjuk, ez mit indított el Taehyungban.

Ugyanakkor mintha a két akita szívében is emberi lélek lakozott volna, melyet megperzselhet a szerelem lángja. Az ugrabugrálásokat és játszadozásokat egyre inkább felváltották az összebújások, nyalogatások, együtt alvások, melyet Tae és Kook fangörccsel néztek végig. Egyértelmű volt számukra, hogy egymás nélkül már nem tudnának létezni a kutyák, és személyesen ők is így voltak ezzel: nem tudták volna elképzelni azt, hogy ne lennének szerves részei egymás mindennapjainak. Pláne Taetae.

Taehyungnak akaratlanul is idétlen, nosztalgikus mosoly jelent meg arcán, ahogy felidézte történetüket. Ám gondolatainak szövevényeit megszakította a csengő hangja, mely gombócot tuszkolt torkába, és kezein enyhe remegés lett úrrá.

Felállt asztalától, és komótosan battyogott le a lépcsőn, ahol már farokcsóváló kutyája izgatott vakkantásokkal várta, hogy az ajtót kinyitva szerelméhez rohanva, vagy ahogy jelenlegi állapota engedte, döcögjön, ami meg is történt. A két fiú mosolyogva, szótlanul nézte végig, ahogy Sora gyengéden nyalogatja Hoshi orrát, majd cserélnek szerepet.

-Szia Taetae -törte meg a romantikus pillanatot a feketehajú.

-Szia -rebegte a még mindig izguló fiú, majd invitálta be két vendégét. A két kutya egyből az emeletre mászott fel, hogy a számukra kialakított sarokba bevackolhassák magukat. A két barát pedig a nappaliba ment. Jungkook a könyvespolcot nézegetve várta, hogy Tae is bejöjjön. Egy pillanat múlva meg is érkezett Jungkook kedvenc italával a kezében: egy pohár banános tejjel. A feketehajú hálás tekintettel vette el tőle és ivott bele, miközben helyet foglaltak a kanapén.