Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

The Art of Touch (Taekook ff.)

-Ahhh, ott.... Thaeee....

Kérésemnek engedelmeskedve megdolgozza azt a részt is és én már az elalvás szélén állok, amikor valaki kopogtat.

-Srácok, végeztetek? – hallatszik kívülről egy Namjoon.

- Már mindjárt végzünk -feleli Taehyung.

- Akkor majd gyertek enni!

Tae még egy-két utolsó finom simítást végez a hátamon, majd felém nyújtja a pólómat. Felveszem a ruhadarabot, majd együtt indulunk le a konyhába csatlakozni az ebédhez.

-Jó volt? -kérdezi meg mosolyogva hyungom.

-Fuu, eszméletlen voltált Tae. Nagyon jól csináltad, köszönöm -mondom neki a szokásos Jungkookos lelkesedéssel.

-Szívesen máskor is, Kookie.

Azzal máris a konyhába értünk, ahol a békésen ebédelő társaság egyöntetűen nézett fel jöttünkre.

Taehyung szemszöge:

Jungkookkal amint leértünk, mi is elkezdtünk enni.

- Na, és milyen volt srácok? Ugye védekeztetek? -szegezi nekünk a kérdést a semmiből Yoongi.

Kookkal lefagyva nézünk egymásra.

-Mi van?

-Azt hiszitek nem hallottuk, hogy hancúroztok fent? -mondja röhögve Hoseok, de mi még mindig nem értjük. -Nem vágjátok? Jimin, te jössz!

Jiminie előveszi a perverz mosolyát, mintha tudná, hogy nekünk most vége. Ajaj!

-Hyung, csináld már keményebben... Ah, Tae, nagyon jó... Hah, még jobban... -adja elő mindezt a tipikus Jungkook-imitáló nyöszörgésféle hangon. Egyöntetűen nyerít fel a csapat a nevetéstől, én pedig a legkisebbel együtt vörösödő fejjel kezdünk süllyedni.

- ...Ah, ott, Tae... Fu, eszméletlen voltál Tae... Nagyon jól csináltad... -folytatja a műsort a vicceske, mi ketten pedig már égünk.

- De nem is úgy volt srácok -próbálom menteni a menthetőt. De süllyedő hajót még nem vontattak ki az óceán közepéről.

- Nem kell titkolóznotok fiúk! Mi elfogadunk titeket úgy, ahogy vagytok. Csak legközelebb a stúdióban csináljátok, mert ott legalább hangszigetelt a fal.

Mindenkinek már folynak a könnyei, és mindent überel Jin ablaktörlős nevetése.

-Hé, azt már nem -kezd el tiltakozni Suga.

-Ahh, az én drága fiaim, hogy felnőttek már -teszi drámaian mellkasára kezét Jinnie hyung, miközben egy nem létező könnycseppet törölt le az arcáról. -Ugye drágám? -fordul Namjoon felé.

-De még mennyire -próbálja abbahagyni nevetését a leader.

Perceken át csak próbálják a fiúk leküzdeni röhögőgörcsüket, hogy utána befejezhessük az ebédet. Jungkookkal már mi is döcögünk egy kicsit, de csak ennyi.

Ebéd után mindenki elvonult pihenni. Én egy jó kis séta mellett döntöttem, amihez senki sem csatlakozott. Nem is bánom, mert szeretek egyedül a gondolataimmal sétálni.

Ez az ebéd rendesen kiégetett. De ha belegondolok... Kookkal... Szeretkezni... Érdekes lenne, az biztos. De nem biztos, hogy elutasítanám. Szegény nyuszi, hogy meg volt szeppenve ebédnél. A gondolatra akaratlanul is elmosolyodok, miközben pont érek vissza a házunkhoz az órás sétám után. Szobámba felmenve Kookot az ő kis helyén találom. Csinált magának egy kis vackot a széles belső ablakpárkányon. Kipárnázta, és elnevezte Kook-saroknak (vagy Kuksa-rok?). Mindig ide kucorodik, ha gondolkodik valamin, vagy csak egyedül akar lenni. Most is ott volt. Zenét hallgatott és nézett ki az ablakon a szöuli látképre. Látszott rajta, valamin nagyon agyal, de közben szomorkás is volt. Odamegyek, és törökülésben leülök vele szemben, így tekintetével most már engem vizslat.

-Kook, mi van veled? Egész délután itt ücsörögsz. Történt valami?

- Nem Tae, nincs semmi gond.

Azt hiszem ő is tisztában van azzal, hogy ezt én sem vettem be.

-Figyi, tudod, hogy a srácok csak viccelődtek, ugye? -kérdezem.

-Tudom, csak...

-Csak?

-Aish, mindegy.

-Nem Kook. Mondd el, kérlek. Bennem megbízhatsz, te is tudod.

Bátorításképp megfogom a kezét.

-Ahjjj, nem tudom, Taetae. Elmondom, de nem akarom, hogy a barátságunk rovására menjen. Szóval... A fiúk elkezdtek viccelődni azon, hogy... te is tudod min...

Istenem, olyan kis megszeppent.

-...És tudod én akaratlanul is belegondoltam, hogy milyen lenne, ha mi... ha mi...

- Ha mi...?

-Ha mi tényleg együtt lennénk.

Kicsit zavarba jöttem én is a gondolattól.

-Kook, őszintén, érzel valamit irántam?

Lehajtotta fejét.

-Nem tudom... Csak azt érzem, hogy nagyon kedvellek... Hogy bármelyik pillanatban hozzád bújnék... És bármit megadnék.

A „bármi" szónál mélyen a szemeimbe nézett, és akkor éreztem, hogy az a „bármi", tényleg BÁRMI.

-Tényleg? -döbbenetemben nem tudtam mit mondani.

- Tényleg -bólint halványan, miközben egy könnycsepp lefolyik az arcán.

- Ne sírj, Kookie -törlöm le azt a könnycseppet. – Én is nagyon-nagyon szeretlek. Túlságosan is.

Kijelentésemre elcsodálkozik kicsit. Percekig némán ülünk csak.

-És... ha neked adnám oda az első csókomat, elfogadnád? -kérdezi meg halkan.

-Te tényleg odaadnád nekem? -tápászkodok két kezemre és mászok hozzá közelebb.

-Ühüm -bólint hevesen.

Ajkaira simítok.

-Akkor én most elveszem ezt a becses ajándékot.

Egy ideig szemezünk, majd apránként összeérintjük szánkat.

Olyan gyönyörű volt! És olyan gyengéd! Jó ideig nem mozgattuk, csak szoktuk egymás puhaságát. Majd apránként elkezdtük szánkat mozgatni, finoman kóstolgattuk egymás ajkát. Annyiszor képzeltem el ezt a pillanatot fejben, de ennyire sosem gondoltam gyönyörűnek. És ő is érez valamit felém! Észre se vettem, hogy örömömben elkezdtek folyni a könnyeim, de amikor hamarosan elváltunk egymástól, láttam, ő sincs másként. A nyuszi hamarosan odamászott mellém, és hozzám bújt, a lehető legszorosabban.

-Soha nem bánom meg, hogy neked adtam az elsőt -suttogom neki.

- Neked is ez volt az első? -csodálkozik csillogó szemekkel Kook.

-Igen. És neked akarok lenni mindenben az első. Szerinted megpróbálhatnánk együtt? -fordulok felé.

-Az nagyon jó lenne Taetae -azzal lágy csókot ad ajkaimra. – Mikor mondjuk el a fiúknak?

- A fiúk azt hiszem, már tudják -mondom, és végül is igazam van. Azt, hogy az első szeretkezést nem ma, hanem egy év múlva ejtettük meg, egy szálloda szobájában, romantikusan, azt nem muszáj tudniuk. A lényeg már úgyis nyilvánvaló mindenki számára...

--------------------------------------------------------

Tubicáim! Kis szünetke után itt vagyok a következővel. Remélem tetszik. Igyekszek eleget tenni a kívánságoknak, és lesz még bandfices sztori, ne aggódjatok! Érdekes volt ezt a oneshotot írni, mert egyszerre sikerült huncutra és szentimentálisra. Sietek a következővel amint tudok. Puszi!