Festék és Bakelit || ✅

[HUSZADIK FEJEZET]

A U R O R A
____________________

Betűrtem tőlem bőven nagyobb sárga pólómat kék farmeromba, majd felhajtottam azt a bokámnál és felhúztam hozzá a szamócás zoknimat péntek napján, reggel. A hajamat egy olcsó kontyba fogtam hátul a nyakamnál, aztán fülbevalót raktam a fülembe; karikát az első lyukba, és két pontot a másik kettőbe. Még időben voltam, mikor lesétáltam a lépcsőn a földszintre, aztán meg újra fel, mert rájöttem, hogy fent hagytam a szobámban a vászontáskámat. Tipikus. Hol van a fejem? Jaj.

- Jó reggelt - köszöntött anya, mikor végre odaértem a konyhába hozzá. Mostanában szokása minden reggel a pult mögött sürögni-forogni és csomagot csinálni nekünk, amit elvihetünk magunkkal. Nem mondom azt, hogy nem kényelmes azért. Sokkal jobban beleférek az időmbe és elég később kelnem. - Keresd ki a csomagod. És itt ne felejtsd Davidét most!

Ja, igen. Amióta nekem csomagol, azóta Davidnek is, mert nem érti, hogy az az ember milyen ételeken él egyedül. Nem volt eddig szívem megmondani neki, hogy Olga valószínűleg mindig csomagol neki, de amúgy meg David nem is bánja. Azóta ezt csinálja, hogy itt vacsorázott velünk a két fiú - már vagy két hete.

- Ma későn jövök - mondtam, miközben elraktam a két papírcsomagba pakolt kaját a táskámba. - Olyan tizenegy, éjfél körül.

Lena kitalálta, hogy meghív pár embert magához estére iszogatni - őszintén, fogalmam sincs, kik azok, annyit tudok, hogy én ott leszek és Xavier is.

- Vigyázz magadra, kérlek - sóhajtott anya, én pedig rámosolyogtam és bólintottam egyet, hogy fogok.

Alex közben leviharzott az emeletről és anélkül, hogy eltette volna a csomagját, elköszönt tőlem egy arcomra adott puszival és ott is hagyott minket. Intettem anyának mutatóujjammal, hogy várjon, aztán felkapva az öcsém adagját, utána futottam és a nevén szólítva megállítottam. Annyira eltávolodtunk mi ketten, hogy azt fel sem tudom már fogni.

- Ezt tedd el - mutattam fel a mai ételét, mire ő nemet intett a fejével és tovább ment az utcán. Ja, persze. Majd faképnél hagy. - Álljál meg, kérlek és gyere vissza egy másodpercre! - biztosan van bennem valami anyai, ha nem is másnak, neki biztosan, mert Alex megállt és fújtatva visszasétált hozzám. Titkon mosolyogtam, amiért még mindig csak rám hallgat, de azért zavar, hogy ennyire nem foglalkozik anyával. Persze, nincs jogom neki azt mondani, hogy foglalkozzon vele, elvégre én sem foglalkoztam jó sok ideig, de most nagyon próbálkozik. - Ezt tedd el - neki szóltam, de én tettem bele a táskájába a csomagot -, és próbálj meg egy picit kedvesebb lenni, okés?

- Jaj, Aurora, hagyjál már - nyöszörgött Alex, miközben megcsóválta a fejét. Bőven felém magasodott már, de azt hiszem, ezzel kicsit azt hitte, hogy már idősebb is lett, vagy nem tudom. Vicces.

- Tudom, hogy nehéz, és teljesen megértem a haragodat, de úgy neked is sokkal könnyebb, ha adsz neki egy esélyt. Saját tapasztalatból mondom - tényleg így gondoltam. Nem tudom, mit fog hozni a jövő anyával kapcsolatban, de jelenleg itt van és igen szépen gondoskodik mindannyiunkról.

- Jó, majd átbeszéljük - mondta az öcsém, aztán adott egy gyors puszit a homlokomra és elindult a buszmegálló felé.

Bementem a házba anyához, aztán rá és az időközben leérkező Judyra mosolyogtam, az utóbbi serényen elrakta rózsaszín táskájába az ennivalóját és megkérdezte, hogy leülhet-e addig tévézni, amíg nem indulnak. Anya és én is megengedtük neki, aztán mikor ketten maradtunk, nyeltem egyet és a nőre néztem. Nagyon rosszul esik neki Alex bánásmódja, de inkább magára mérges, azt hiszem.