Festék és Bakelit || ✅

[TIZENHETEDIK FEJEZET]

A U R O R A
____________________

Csattanással esett le a paletta Xavier ágyáról, de nem tudom pontosan, hogy melyikünk rúgta le. Hátrafordultam, hogy megnézzem, széttört-e, de a fiú egyből fogta az arcomat és csókjaival tökéletesen elvonta a figyelmemet. Farmerom hátsó zsebébe csúsztatta tenyerét, ahogyan rajta feküdtem, amíg másik kezével feltűrte fehér pólómat, ami amúgy nem is fehér, mert tele van festékfoltokkal, és végigsimította hátamat egészen derekamtól a melltartóm vonaláig.

- Csinálnunk kéne a feladatot - jegyeztem meg két csók közben, de az az igazság, hogy még én sem hittem el, hogy csinálni fogjuk azt a rohadt feladatot. Ujjaimat ismét belevezettem Xavier puha tincseibe, és ajkaim úgy jártak az övéin, mintha egy varázsige megbabonázott volna és arra kényszerített volna, hogy folyamatosan csókolózzak fele.

- Majd csináljuk később - morogta halkan és mély tónussal a választ, aztán felemelkedett és maga alá fordított. Beletemetkeztem a matracba, ahogyan nyakamra hintett csókjai végigfuttatták a testemen a libabőrt, a párnáját szorítva csuktam le a szemem és közben köréfontam a lábaimat, hogy még véletlenül se tudjon elszökni.

Az utóbbi kettő hétben valahogy mindig itt lyukadtunk ki, ha elkezdtük az installációt. Egyszerűen képtelenség betelni a fiúval - nyilván ezt nem mondtam még neki, nehogy még jobban elszálljon magától, de szerintem könnyen kikövetkezteti az állításomat a reakcióimból. Ha nem lett volna az ép eszemből legalább egy kicsike maradvány is ezeknél a kis afféroknál, már réges régen meztelenül feküdnék alatta, mert tökéletes befolyással rendelkezik a testem felett és egyáltalán nem bánom.

Fogalmam sincs, milyen kapcsolatban vagyunk - nem mondanám, hogy egy párt alkotunk, és hogy őszinte legyek, igazából még nem is beszéltünk kettőnkről. Igen megkövetelné már a helyzet, de ha eddig toltuk, tolhatjuk későbbre is.

- Nem hiszem, hogy lezártam a festékem - túlságosan sokat gondolkoztam, de a festékeim a szent eszközeim egyszerűen. Mi van, ha beszáradnak? - Nem érzel véletlenül festékszagot?

- Nem, nem érzek semmilyen festékszagot - Xavier meggyőzött anélkül, hogy rám nézett volna, szája felvándorolt az enyémre és táncba hívta a nyelvemet. Köré fontam a karjaimat, nem álltam ellen a csókolózásnak és annak sem, mikor a fiú lassan elkezdett mozogni rajtam. Elkerekedtek ajkaim a vágytól, de nem tudom pontosan, hogy az enyémtől, vagy az övétől.

- Én viszont kifejezetten érzek valami keményet tőled - suttogtam mosolyogva, mire ő belenézett azzal a gyönyörűséges erdőszerű szemeivel az enyéimbe. Két arcomat fogva nevetett a szánk közé, szemöldökét felhúzva bólintott és újra megcsókolt.

Borzasztóan akartam ezt az embert.

Egyik keze elvette nyakáról az enyémet és lassan összekulcsolta ujjainkat a fejünk felett, alsó ajkamat beharapva kényszerített ki belőlem egy aprócska nyögést, miközben még szorosabbra fogtam a lábaimat a derekánál. Csókjai lejjebb és lejjebb haladtak - az államra, a nyakamra, a vállamra. Hasamat cirógatva tűrte fel közben a felsőmet a melltartóm felső vonaláig; megfogtam a ruhadarabot a korcánál, majd áthúztam a fejem felett, ő pedig újra rám nehezedve érintette testemhez az ajkait. Lejjebb tolta melltartóm pántját, hajába kapaszkodva csuktam le a szemeimet és nyelve egyet fogadtam puszijait a hasam vonalán.

Hogy lehet valaki ennyire jó, mint ő?

Megfogtam a fejemnél a párna két szélét, ahogyan kigombolta a nadrágomat, olyan szintű jóleső feszültséget éreztem, hogy minden érintésére a lehető leghevesebb reakciót nyújtottam. Legszívesebben kicsit felgyorsítottam volna a mozdulatait, ahogyan a bugyimmal játszadozott az ujjaival, azt akartam, hogy mindenemet vegye le és csináljon azt velem, amit akar. Mert kétezer százalék, hogy azt én is ugyanúgy akarom.