Festék és Bakelit || ✅

[NEGYEDIK FEJEZET]

A U R O R A
____________________

- Aurora, szerintem elromlott a mosógép! – hallottam meg Judy hangját az emeletről, ami egy csöppecskét nyugtalanítónak hatott a szavak jelentését illetően.

- Hogy érted, hogy elromlott? – kiabáltam vissza, közben pedig sóhajtva benéztem a hűtőbe, hogy kipakoljam a mai ebédhez szükséges hozzávalókat, de semmilyen tegnap vásárolt cuccot nem találtam benne. Mi a pokol? – Nem lehet, hogy csak rosszul értelmezed?

- Hát, megállt és olyan kicsit, mintha égett szag lenne körülötte! – hirtelen fogtam fel, hogy elromlott a mosógépünk és az égett jelzőre egyből felfutottam Judyhoz, nehogy valami baja essen.

A fürdőbe beérve egyből megcsapott az említett szag, Judyt kiküldve merészkedtem közelebb a mosógéphez, ami kétség kívül nem működik és az adag ruhát is, ami benne van, csak félig mosta ki. Hát, ez zseniális. Egyszerűen zseniális.

- Jaj, ne – motyogtam magamnak, majd fáradtan leguggoltam és kiszedtem mindent a mosógépből. Valószínűleg valami belső alkatrész égett le benne. – Istenem, miért? – sóhajtva kihúztam a konnektorból, majd fejben visszaemlékeztem, mennyi pénz van a számlán. Nem engedhetünk meg most egy új mosógépet, sem javítást, csupán akkor, ha heti két nap helyett heti négyet dolgozom a kifőzdében.

Jó, semmi gond. Megoldjuk.

Kézzel mostam ki a ruhákat, amiket a mosógép képtelen volt, majd lementem a konyhába és laza másfél órával később folytattam, amit elkezdtem. Emlékeztem végre, hogy tegnap nem pakoltam ki a táskából az élelmiszereket, annyira álmos voltam, mire hazaestem, csupán az ablak alá tettem, ahol tudtam, hogy nem romlik meg semmi sem, majd tanultam kicsit Judyval és elmentem aludni.

Egyesével vettem ki a szatyorból az élelmiszereket, de megakadtak az ujjaim, mikor megláttam a gomba és a bors között két csomag cheetos csipszet.

Színtisztán rémlett, hogy nem volt nálam annyi pénz, hogy kiteljen akárcsak egy is, és az is, hogy Xavier visszaszaladt és pár édességgel társítva magához kapta ezt a két ominózus zacskót is. Fejemet csóválva vettem ki őket és akármennyire is szerettem volna megakadályozni, felgörbült egy igen halvány és lényegtelen mosoly az arcomra.

A Xavierrel töltött délután tegnap igazán... fura volt – igen, azt hiszem, ez a megfelelő szó. Rettentően idegesítő a fiú és egy önelégült szemétláda, aki azt hiszi, hogy bármit is bárkit megkaphat, ezért is lepett meg, milyen normálisan el tud beszélgetni, ha szeretne. Hálás voltam azért, amiért elfurikázott engem a bevásárlóközpontba még akkor is, ha nem csupán jószívűségből tette, hanem azért, hogy dolgozni tudjunk a koncepción, és a végére nem is volt olyan borzasztó már, ha nagyon erőltetni szeretném a belőlem áradó kedvességet.

Nem hiszem el, hogy vett nekem két rohadt cheetost ez az ember – hihetetlen.

Fogtam a telefonom és megkerestem a jubileumi csoportban a Xavier Holt nevet, majd rámentem arra és privát chatet kezdeményeztem tulajdonosával – még csak ismerősök sem voltunk, de elküldtem neki egy képet, amiben a két cheetos és a középső ujjam volt benne. Idióta.

- Megjöttem! – gyorsan eltettem a mobilomat és a bejárati ajtó felé fordultam, hogy üdvözöljem az öcsémet. Zavartan néztem a kezében lévő kisebb szatyrot.