Reflections

Búvárkodás

A címért bluearika01 -nek tartozunk hálával. Arika, köszönöm, hogy régi motorosunkként szinte minden sztorinknál lelket öntesz belénk kedves kommentjeiddel!
Egyébként nem mondom, hogy hosszú sztori kerekedett, de remélem azért tetszeni fog nektek. Természetesen most is kellett ihletadó múzsa.

^^

Egyre nehezebben szívta be tüdejébe az életető oxigént, ahogy a nedves levegő extrém magas páratartalma ólomsúlyként nehezedett mellkasára. Ugyan lelkes környezetvédőnek vallotta magát, most kivételesen átkozta, hogy a pálmalevelek és a különböző zöldek nem műanyagból készültek. Helyzete szó szerint fullasztotta, és ezen az állapoton ruházata nem, hogy segített, még rontott is. Gondolatban igyekezett egy hűvös, légkondicionált szobát vizionálni maga köré... Egy helyet, ahol végre kipihenheti magát és akkor megy el mosdóba, amikor csak szeretne, mert még ez a folyamatos csobogás is az idegeire, na meg a hólyagjára ment.

Soha nem volt még ennyire nehéz dolga. Különböző extrém kihívásokkal állították már szembe, volt, hogy vadállatokkal kellett kartávolságon belül tartózkodnia, bírta az egész napos marionett bábuzást, melynél természetesen az ő szerepköre volt a baba eljátszása, zokszó nélkül tűrte a hajnaltól megállás nélküli munkát, most mégis pokolba kívánta az egészet. Tincsei pár perc alatt átnedvesedtek, hogy homlokához tapadva, még inkább az öngyulladás irányába hajszolják őt. Egyetlen dolog miatt nem kapott csupán lángra, az pedig pont a fulladását előidéző pára volt. Biztosan állította magában, hogy lehetetlen küldetés lett volna bárminemű szikrát is csiholni ezen a minden irányból nedvességgel támadó helyen. Na nem, mintha kedve szottyant volna kipróbálni a dolgot, hisz ha esélye lett volna bármit is csinálni, első dolga közt a megváltó, szmogtól bűzös utcai levegő felé vette volna az irányt.

- Ez az szépfiú, mosolyogj még! - hangzott az elragadtatott utasítás, melyre a szőkének ismét engedelmeskednie kellett. Már rég az arcára fagyott az a mosoly, melyet kora reggel erőltetett magára, hogy aztán a háta közepén lecsorduló izzadtságcseppeket igyekezve tudatán kívül tartani, meg is maradjon az rajta.

- Igen, mosolyogj még - súgta halkan, szinte aléltan az egyik bukszus.

- Oké Marinette, egy kicsit ébredj fel - próbálta rendre inteni a katica kwami saját gazdáját, aki az óriási, zöld cserepes növény közt gubbasztott, nyála pedig kitartóan öntözte az egyébként sem szomjas levelest.

De a copfos továbbra is kocsányon lógó szemmel meredt a trópusi ihletésű, fedett fürdőkomplexum egyik medencéjének partjára, azon belül is a kamera előtt pózoló tinisztárra. Igaz, nem lehetett felróni neki, hisz élete szerelmét eddig még soha sem látta így kiöltözve. Ugyan napi szinten megjelent előtte a feltűrt ujjú fehér ing, de most a szokott farmert és fekete pólót valami sokkal elegánsabbra cserélte. Adrien Agreste ugyanis épp egy öltönyös fotózáson vett részt. A lánynak fogalma sem volt, ki találhatta ki, hogy pont egy fedett strandot zárjanak le a látogatók előtt, hogy a művileg előidézett dzsungelhatás kellős közepén kelljen kedvesének díszöltözetben álldogálnia, de magában már rég piedesztálja tetejére emelte az illetőt. Persze csak Adrien után. Ő pedig volt olyan elvetemült, hogy nem csupán az időpontról és a helyszínről szerzett be titkos információkat, de még ügyesen be is surrant az adott létesítménybe. Igaz, ehhez pöttyös öltözetére is szükség volt, de hát a cél szentesítette az eszközt. Már csak azon kellett imádkoznia, hogy a tökéletes búvóhelyen való rejtőzködés közben az Alyanak ajándékba szánt doboznyi édesség - melyet a délután folyamán szándékoztak magukba tömni - ne olvadjon el teljesen.

- Marinette! - szólongatta kitartóan az antennás, de a fruska még mindig magán kívül volt. - Rendben, te akartad - szívta fel magát Tikki, hisz kezdte bosszantani gazdája ily nagyfokú figyelmetlensége.