21. Marc és karácsonyi énekek

216 24 11
                                    

⋇⋆✦⋆⋇ dec. 21. ⋇⋆✦⋆⋇

NikolettKirly kommentje is bekerült a kalapba, amiért az egyik történet hamarabb látott napvilágot. Őszintén szólva ez a felállás is kisebb verejtékbe került. Pláne, hogy nem állnak hozzám közel a yaoi történetek. Ettől függetlenül, igaz nem csak szorosan a párosra koncentrálva, de egy egész hosszú történet született. Több, mint 4ezer szó, tehát kössétek fel mára, amit fel kell ilyenkor kötni. 😉

Hálát érdemelnek az Ötlet-elő facebook csoportunkban lévő emberek, hisz egy bejegyzésnél igazán kreatív segítséget nyújtottak Marc háttérsztorijának kitalálásánál. 💖

****

Katicának nem volt más választása. Amíg a város a tél miatt hűvössé vált macskaköveit mindenütt beborította az akuma által létrehozott indafolyam sokasága, addig ő izzadva álldogált pöttyös hacukájában.
Döntenie kellett.
Vagy ellenségük megszerzi talizmánjaikat és lelepleződnek, vagy kilétük kiderül ugyan, de legalább a kwamikat nem kaparintja meg Halálfej. A legjobb esetben pedig még bízhatnak abban, hogy a kiválasztott személyek időben odaérnek majd, hogy megmentsék őket. Mindenképp a legkisebb rosszt kellett választania. Muszáj volt megtennie azt a lépést, melyet évekig csak tolt maga előtt. Meg kellett válnia Tikkitől, és minimum partnere előtt fel kellett fednie magát. Csak állt egy helyben, és meredten nézett maga elé, miközben agyának fogaskerekei őrült tempóban pörögtek a megoldást keresve. De nem talált jobbat, hiába is próbálkozott. Kezét egy elszakíthatatlannak bizonyuló inda kötötte gúzsba csakúgy, mint társáét, aki még mindig azzal volt elfoglalva, hogy valahogy megszabaduljon ökorabláncától. 
Fő erejüket már elhasználták, a kelepcébe esés sajnos csak ezután következett be. Macskának már csak két jelzése maradt gyűrűjén, az ő szerencsetalizmánja pedig a helyiségen kívül helyezkedett el valahol, ahol az őt ért támadás alatt leejtette azt. Nagyot sóhajtott hát, és elfogadta magában, hogy meg kell lépnie ezt a döntést, bármekkora kockázattal is jár. 

- Vége van, Chat - mondta csüggedten. - Le kell vennünk a talizmánjainkat.

- Azt már nem! Soha nem adom fel, és te sem fogod Bogaram! Biztosan kitalálunk valamit - kezdte először harciasan Macska, majd ahogy meglátta a szoborként álló társát és annak elgyötört arckifejezését, elhalkulva fejezte be mondandóját. 

- Meg kell tennünk, nincs más lehetőség - mondta szemét lesütve a lány, miközben maga előtt lógatott kezét továbbra is szoros béklyó tartotta össze.

- De hát nem győzhet - kámpicsorodott el a hős fiú is, és közelebb lépdelt imádottjához. 

- Egyetlen esélyünk van - nézett fel rá könnyes szemmel Katica. - Le kell vennünk a talizmánjainkat, és remélhetőleg csak rövid időre, de meg kell válnunk tőlük. 

- Oké - húzta szorosra száját, és bólintott a cicajelmezes. Adrien próbálta megacélozni magát. Egyáltalán nem jelentett volna neki problémát, hogy egy szobában tartózkodjon a hősruházat nélküli Katicával. De az, hogy ezért Plaggról le kelljen mondania, teljességgel összetörte a szívét. Még ha jó eséllyel nemsokára újból láthatja a kis sajtzabálót, fájt a tudat, hogy ellöki azt magától. De megbízott szerelmében, bármit végrehajtott volna, amit a lány mond neki. 

- O-oké? - hitetlenkedett a pöttyös - Ez egyáltalán NEM OKÉ, Chat! - emelte fel a hangját mérgében a lány, hisz tehetetlenségéből adódó frusztrációját rajta vezette le. Majd egyre kétségbeesettebben folytatta, hogy a végére már könnyei is eleredjenek - Levesszük a talizmánjainkat! Egyébként is lemerülnénk, de most levesszük őket! Elküldjük a kwamikat! Nem csak, hogy védtelenek maradunk, de még fel is fedjük magunkat egymás előtt! 

ReflectionsWhere stories live. Discover now