Reflections

23. Kagami - fagyöngy

⋇⋆✦⋆⋇ dec. 23. ⋇⋆✦⋆⋇

missmiracle100 szitén feltette nekem az i-re a pontot. De nektek is, ugyanis ez az utolsó adventi rész nálam. Holnap nézzetek még át a szomszédba, hisz HitoriHanabi még tartogatnak nektek valamit. 😉

Tehát a kedves kis Kagami, akivel én annyira, de annyira nem találom a közös hangot. Hosszú vajúdás után rájöttem, hogy hiába is akarok nagy családi drámákat megszülni, nem fog menni. Be kell látni, hogy van, mikor a császármetszés szükséges. Ez volt itt is. Az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy ennek a két szereplőnek itt, az adventi fejezetek kapcsán, már van nálam előélete. És ha van, azt folytatni illene... Tehát azért csak megszületett a kisded, mely remélem tetszeni fog nektek.

A kapott komment pedig az alábbi volt: Kagami és a gitáros srác a szomszéd hajóról (nézzétek el, de én Luka-nak vettem), majd jött a kiegészítés: fagyöngy

****

A japán lány még most is alig tudott felocsúdni döbbenetéből. Tátott szájjal nézett fel a nála jóval magasabb srácra, akit eddig számításba sem vett. De a fiú kitörölt fejéből minden gondolatot. Minden negatív, harcias és elkeseredett érzést. Az a puha, mégis férfiasan erős, határozottan munkálkodó ajak, ami egy pillanattal ezelőtt még az övét ízlelgette, egyre csak távolodott tőle. Neki pedig határozottan ellenére volt ez a cselekedet. De hogyan is tudott volna bármi másra gondolni? Már nem érdekelte az étkezőben egymásba kapcsolódott tekintet, nem érzett késztetést a másik fiú figyelmének felkeltésére, de még a féltékenysége is sűrű homályba veszett. Tényleg féltékeny volt. Ő, aki mindig tisztelte az ellenfelét. Ő, aki azt barátjának fogadta, és szentül eltökélte, hogy ugyan versenytársak, soha semmilyen körülmények között nem fog haragudni a lányra, aki nem futamodott meg az ő erős és sokak által kibírhatatlan jelleme láttán.

Minden a karácsonyi hajcihővel kezdődött. Nem volt hajlandó idén is ronkurin részt venni. Eltökélte, hogy az idei év végre a deeto-ról fog szólni. Fondorlatosan meggyőzte hát anyját, hogy ugyan ezen a földrészen a szentestét az emberek családi körben töltik, de egy korai vacsorával lássák vendégül a nevesebb üzletfeleket, akikbe persze Gabriel Agreste is beletartozott. Tudta jól, hogy a divatmágnás nem lesz személyesen jelen, ám ezeken a klisés alkalmakon előszeretettel küldi el fiacskáját az asszisztense, és annak elmaradhatatlan tabletje kiegészítéseként, hogy valaki mégis képviselje az eseményen a híres Agreste vérvonalat. Neki pedig ez tökéletesen megfelelt. 

Csak Marinette-re, annak egyébként jó szándékú gerilla akciójára, és a neki segítő személyre nem volt felkészülve.
Nem sok szolgáltató vállalta a huszonnegyedikei friss kiszállítást, azonban a lány szüleinek üzlete - természetesen felár ellenében - fogadta a rendelésüket. Ám a városi forgatag miatt a sütemények az utolsó percben érkeztek. A konyha, melyben a tálalási folyamatok zajlottak, az ő házukban is előkelően elkerülte a vendégek fogadására és tartózkodására használt helyiségeket, azonban a kis kínai lány szerette volna meglepni barátnőjét. 

Sikerült neki, bár nem úgy, ahogy eltervezte.
Marinette ugyanis nem csak a finomabbnál finomabb édességeket pakolta ki a pékség kisteherautójából. Ezen tettét ráadásul nem egyedül végezte.
Még a pékség hátsó bejáratánál rakodták be szüleivel a termékeket, mikor a kedves és segítőkész Luka bicajozott arra. A fiút nem zavarta az arcába csapódó hűvös szél, egy egyszerű sapkán és egy vékony kabáton kívül nem is vesződött egyéb plusz védőfelszereléssel, ami a decemberi bringahasználathoz ildomos lett volna.