LADYBUG WEEK - DAY 8. Free Day - Hóvihar

497 38 62
                                    

Elérkeztünk a LADYBUG WEEK 2019. zárónapjához, mely egyben egy bónusz nap is, mikor szabadon írhatunk, úgyhogy innentől kezdve beindulnak a közös szavakkal ellátott fejezetek (amiről már beszéltünk az előszóban). 😁

A cím jelen esetben: Hóvihar

A fix szavak, melyek mindegyikének fel kell tűnnie mindkettőnk történetében:
forró csoki, manó jelmez, csillag, reptér, obszcén szavak, nagyszülő, halálos

Lássuk mit hoz ki belőle HitoriHanabi , valamint jómagam.

Az én verzióm az alábbi.

*****

December 19-e volt, a legtöbb család már boldogan készülődött a közelgő ünnepre. Ugyan még nem látszott jele annak, hogy  hamarosan fehér karácsonyban lenne része Párizs népének, mégis szinte mindenki reménykedett benne. 

Kivéve egy háztartás lakosait. 

Az Agreste rezidenciában élők ugyanis azzal voltak elfoglalva, hogy különböző méretű bőröndöket pakoljanak össze, mialatt a házat a lehető legcsillogóbbá varázsolják. Az épületre ráfért volna már egy tatarozás, de ezt a luxust az egyre jobban feltörekvő divattervező, és neje nem engedhették meg maguknak. Ugyan a tekintélyes méretű, ódon épületet, amely Párizs egyik legjobb kerületében foglalt helyet mindenki az övékének tudta, ez nem volt igaz.

Gabriel Agreste pedig azon fáradozott, hogy mielőbb a lehető legmesszebb kerüljön a hely valódi tulajdonosától, aki hamarosan elfoglalja helyét az óriási étkezőben lévő mahagóniból készült bútor asztalfőjénél. 

-Szívem, ugye nem hagyod itthon a terveket? - kérdezte a hálószobájukban tüsténkedő fiatalasszony.

-Nem, a dossziét kézipoggyászként viszem. - válaszolta a magas, szőke, markáns vonásokkal rendelkező férfi. 

Bár megjelenése igazán karakteres volt, feleségére mindig lágyan tévedt tekintete. Imádta a nőt, a legszentebb dolognak tartotta, ami csak megadatott számára. A külvilág szemében egy határozott, erős jellemű, törekvő ember volt, aki fiatalsága ellenére karrierje során sikert sikerre halmozott, hogy a semmiből építse fel magának és kicsiny családjának a megélhetésüket biztosító álmot, a saját divatcéget, mely jelen pillanatban még gyerekcipőben járt. 

Ugyan Emilie Agreste színésznőként debütált, mégis örömmel vállalt minden kifutói fellépést, mely során szeretett férje által kreált öltözeteket mutathatott be. Ezzel időt és pénzt spóroltak mindannyiuknak. Időt, melyet valamilyen szinten együtt tölthetnek, és pénzt, aminek minden apró érméjét a nemrég induló vállalkozásba kellett befektetniük.

Szemük fénye pedig, a kis Adrien, akinek zöld szemei és lágy vonásai inkább anyjára ütöttek, bár zsenge kora ellenére mégis az apja féle nyúlánkságot mutatta, önfeledten játszadozott egy kis repülővel a lábuk alatt, hogy tudtán kívül, szüleinek élő és folyamatos mozgásban lévő bóját imitáljon, melyet a házaspárnak rendszerint sikerült is kikerülnie.

-Biztos, hogy nem maradsz? - próbálkozott még egyszer, utoljára a szőke nő, hogy párját jobb belátásra bírja, miközben az már az utolsó cipzárt húzta be saját bőröndjén. 

A két másik személyé még félig üresen árválkodott, hisz nekik még rendelkezésre áll pár napjuk az indulásig.

- Hisz úgyis csak az ünnep után tudsz majd tárgyalni velük. - vetette fel ismét, mivel szóbeli reakciót nem kapott férjétől.

ReflectionsOn viuen les histories. Descobreix ara