Reflections

17. Plagg - ajándék

⋇⋆✦⋆⋇ dec. 17. ⋇⋆✦⋆⋇

Reka6622 kommentelte: Plagg. És a szó legyen ajándék

Ezzel pedig okot adott arra, hogy kiírjam magamból a bennem kavargó Plagg sztorit, melyet HitoriHanabi hatására dupla olyan hosszúra készítettem, és egy külön novella lett belőle. Hálás vagyok nekik érte! 💖

Tehát az alábbi történet a Plagg c. novellám epilógusaként érthető teljes mértékben. Persze önállóan sem okozhat gondot.  😉
Jó olvasást!

****

A lassan felnövő tinédzser fiú egyre rosszabbul kezdte magát érezni. Mennyivel könnyebb dolga lenne ilyen esetekben, ha egy Chloé Bourgeois típusú barátnővel rendelkezne. Bár erre az eshetőségre inkább ismételten kiverte a víz. Igaz, akkor nem kellene sokat agyalnia, elég volna kézen fogva elsétálnia egy ékszerüzlet, vagy ruhabolt előtt, hogy a kecses kis női kacsó kirántódva az övéből mutasson rá egy kirakatbeli tárgyra, miszerint az volna számára a tökéletes ajándék a hamarosan beköszöntő ünnepre. De az ő kis Bogárkája, akit természetesen senkire sem cserélt volna el, nem ebbe a körbe tartozott. Ez pedig Adrien szerencséjében egyúttal a szerencsétlenséget is jelentette. Hiába voltak már egy hónapja együtt, az első egy párként eltöltendő ünnep pedig immár csak napok kérdése volt, hogy beköszöntsön, ő még mindig nem tudott mit venni Marinette-nek. Ez pedig egyre jobban kezdte frusztrálni. Haját túrva járt fel, s alá szobájában, mikor kwamija egy sajtszagú böffentéssel jelezte a világ számára, hogy még mindig nem halálozott el, hiába is próbálkozott a sajttúladagolásban kimúltak listájára kerülni. Ekkor pedig az emberi kapcsolatok terén hiányos tudással rendelkező fiú utolsó mentségéhez fordult. Ideje volt megkérdeznie bélpoklos társát, miszerint mi is volna a legjobb ajándék egy nőnemű számára. 

- Plagg, segítened kell. - szólt esdeklőn, hisz jól tudta, itt aztán meg kell majd alázkodnia. A fekete lény sohasem volt az az "itt vagyok neked, majd én kihúzlak a bajból" fajta haver. Sőt, élvezettel nézte a srác szerencsétlenkedéseit, mióta csak sorsuk összefonódott. 

- Mikor nem - jött az unott hangon adott tömör válasz, miközben domborodó, camemberttel teli pocakját paskolgatta. 

- Nem viccelek, most tényleg jól jönne a segítséged. Fogalmam sincs kihez fordulhatnék. Már Alya-t is megkérdeztem, de csak nevetve elhajtott, hogy ez az én gondom, oldjam meg okosan.

-És milyen igaza van. Bírom a csajt, Trixx nélkül is menő - méltatta halk, kitérő válaszra, szeme pedig egyre jobban kezdett lecsukódni, ugyanis mint minden vérkeringéssel rendelkező lény esetében, az ő hasában tovafutó ereinek fala is kitágult, hogy ezáltal minél több vér áramolhasson az adott területre, serkentve ezzel az anyagcsere folyamatait, közben pedig elálmosítsa a kwamit.

 - De én nem tudom megoldani! - kiáltott fel kétségbeesetten a szőke, mire kwamija ijedtében akkorát ugrott, mint a macskák, kiket vízzel fröcskölnek le. Adrien szerencséjére, lebegési képességének hála, Plagg nem koppant a padlón, különben a tini fiú most minimum egy végtaggal, vagy nemi szervvel vált volna szegényebbé. Miután a macska kwami rendezte vonásait és belátta, hogy édes pihenés csakis akkor várhat rá, ha most megértést erőltetve arcára, szépen segítő jobbot nyújt aktuális gazdájának. 

-Na lökjed - egyezett bele sóhajtva az ősi lény.

-Nem tudom, hogy mi lenne a tökéletes ajándék neki! Érted? Mi a jó eget lehet adni egy lánynak, aki képes egy egész várost megmenteni szinte minden nap? Mert az, hogy mivel lephetném meg a civil énjét már rég kifújt! Nem szereti a feltűnő dolgokat, így ékszer kilőve. Nem önti nyakon magát mindenféle mű illattal, ezért parfüm ismét sztornó! Édességet nem adhatok neki karácsonyra, az Valentin napra dukál. A varrásos dolgaihoz egyáltalán nem értek, fogalmam sincs, hogy szüksége van e ahhoz valami kellékre. Próbáltam puhatolózni nála, hogy mit szeretne, de rövid úton közölte, nem vehetek neki semmi drága dolgot. Mintha legalább tudnám, hogy mik azok a drága dolgok amiket a lányok szeretnek! - kelt ki magából hadarva Adrien, és vezette le hadonászó kézmozdulatok közt mindazt a feszültséget, mely már jóideje benne gyülemlett, és a hamarosan nyakukon lévő karácsony miatt egyre csak fokozódott. Végül reményvesztett tekintettel nézve kwamijára huppant le ágya szélére, hogy siralmas ábrázatával keltsen késztetést a lény bensőjében a segítségnyújtás bárminemű formájára.