Reflections

1. Luka minden mennyiségben

Üdvözöllek a Miraculous december adventi kalendáriumának első napján!

Az ünnepre hangolódás időszakában minden páratlan nap nálam, páros napokon pedig HitoriHanabi -nál nyithatjátok ki a csokit ugyan nem, de édes, vagy épp keserédes történetet rejtő meglepetést. 

⋇⋆✦⋆⋇Jöjjön az első ajándékunk Nektek ⋇⋆✦⋆⋇

Kicsit túlmentünk a 12 témán a kommenteknél, így a Luka-s sztorikat kénytelen voltam összetenni, remélem nincs harag érte. Így ez a fejezet 3 embernek kérését is közrefogja. Kedves RebiDimeny ,  TianaMoonlight és HitoriHanabi, a ti szavaitok alapján...

Szavak: farönk téli virága (ezt nem tudtam pontosan beazonosítani, fagyöngynek vettem), hóember, pulcsi

****

Anyu már megint elszállt. Mindig is szabad lelkű volt, így minket is hasonló szellemben nevelt, de még Julekának és nekem is furcsának hatott, mikor minden év november elsejétől karácsonyi hangulatban kellett díszelegni. Míg az átlagemberek az egyre divatosabb halloweeni dekorációkat szedegették le szép lassan otthonaikról, addigra a mi hajónk már úgy nézett ki, mint a főtéren felállítani készült karácsonyfa. Már elsejétől elkezdődött a díszítés, a különböző fahéjas sütik gyártása, és a házilag kreált ajándékok készítése és becsomagolása a messzebb élő családtagok és barátok számára. A legjobban mondjuk ezt a részét szerettem. Minden évben új ízvilággal rukkoltunk elő. Na nem a sütik terén.
Anyuval különböző recepteket próbáltunk ki a házilag ízesített szeszes italokra. Akik pedig megkóstolták, egytől egyig imádták. Született már narancsos mogyorólikőr, tiramisu süti ízű krémital, de még mézzel bolondított fügepálinka is. Így egész évben egy nagy ládában gyűjtögettük az érdekes formájú és méretű kis üvegcséket, hogy azokat november beköszöntével jobbnál jobb finomságokkal tölthessük meg, melyek ízvilága karácsonyig csak még jobban érlelődött, hogy a megajándékozottak szenteste a fa alatti ajándékbontogatás közben a legínycsiklandóbb aromákkal moshassák le a megterhelő vacsora maradványait. 

Mára viszont az üvegek már az alsó szinten sorakoztak egytől-egyig színig töltve, és arra várva, hogy a november végi nagy karácsonyi hajópartin új gazdát találjanak maguknak. 
Nekem pedig dolgom volt. Igaz a party csak késő délutánra volt tervezve, de addigra mindennel kész kellett lenni. A hangtechnika beüzemelése a ködös idő miatt még váratott magára, ám a dekorációnak még jócskán híján voltunk. Már ami a mobildekort illette. Anyu idén a hóember témát jelölte ki, így a buli kezdetére az egész tat részt el kellett lepnie a hófehér, kövér gombócokból álló seregnek. A lányok ugyan apait-anyait beleadtak, ám még nekik is jól jött egy segítő kéz. Pláne, ha az egy férfihoz tartozott, aki már gyakorlott volt a kötélmászásban. 

- Ez az utolsó - kiáltotta fel nekem a magasba húgom osztálytársnője.

Ugyan örültem neki, hogy végre lemászhatok az árbócrúdról, mégis élveztem, hogy a kis fekete hajú lány kéréseit teljesíthettem. Juleka barátnője volt ugyanis a hóemberek menedzsere. Egy próbán melyen ő is részt vett, felvetődött a party tematikája, ekkor pedig már ontotta is magából az ötleteket. Így rövid úton eldőlt, ki lesz a hóemberfőnök. Otthonról is már felszerelkezve érkezett, a kisebb girlandokat, hungarocell karikákból készített szívószál díszítéseket és egyéb apróságokat készen hozta magával, hogy a helyszínen csak a nagyobb elemekkel kelljen bajlódni.
Egy bravúrosabb landolást választottam, csak hogy kicsit elkápráztassam a tündéri teremtést. A csel bevált. Míg húgom a haja alól kilátszó egyetlen szemét csak forgatta mutatványomra, addig a lány, aki előtt centikkel értem padlót, édesen pirult miközben felé magasodtam.