Reflections

LADYBUG WEEK - DAY 2. Bedtime Stories

Nálam csak egy ilyen kis kedvesség van ma, odaát HitoriHanabi -nál egy sokkal édesebb "esti mese" vár rátok. Csak szólok. 😉

Tegnap lemaradt: ebben a könyvben is él, hogy ha elírást, vagy hibát vesztek észre jelezzetek, hogy mielőbb javíthassam és tanuljak belőle. Tudjátok, a jó pap is...

****

-Jajj Marinette, ne légy ennyire szomorú. - próbálta nyugtatni szerelmi bánatban tobzódó gazdáját a kedves kis lény.

-De hát Tikki! Az életemnek semmi értelme! Adrien valaki másba szerelmes, engem pedig sohasem fog észrevenni. - hüppögte a sötét hajú tinilány, miközben arcát továbbra is cica alakú díszpárnájába fúrta. Annak is a fej részébe, hogy könnyeivel eláztatva annak plüssös szövetét, az összetapadt szőrszerű anyag gusztustalanul nyáladzó állattá alakítsa az egyébként aranyosnak mondható dekorációs elemet.

-Biztos vagyok benne, hogy idővel minden jóra fordul. - csitítgatta tovább a mindig optimista piros kwami a gazdáját, aki jelenleg még az ő szemében is jobban hasonlított egy kissé éretlen csitrire, mint vérbeli Katica hősnőre. 

-Tudom, hogy mindig ezt mondod, de Tikki! Adrienről van szó! Érted?! Adrien, aki nélkül még levegőt venni is képtelen vagyok! Soha nem fog szeretni engem! Soha! - ült fel ágyában, majd kifakadása után ismét zsák krumpliként dőlt vissza fekhelyére, hogy egyre velőtrázóbb zokogás kíséretében változtassa a lehető legnagyobb területen nedvessé az említett díszpárnának még a tömését is. 

Mivel az ősi, repülő lénynek az évezredek során nagy gyakorlata lett már a szerelmes női szívek pszichológusává válnia, így rögtön tudta, hogyan változtasson taktikáján, hogy szeretett tinédzsere nehogy egy lila pillangó áldozatává váljon. 

- Azt hiszem ideje, hogy meghallgass egy történetet Marinette. - mondta nyugodt, de felettébb határozottan csengő hangon, mire az említett személy önsajnálata is alábbhagyott egy pillanat erejéig. 

-M-mármint? - kérdezte meglepve, közben pedig végre realizálta, hogy hű társa miért is lenget kissé undorodva előtte egy zsepit. 

- Szeretnék neked mesélni. - válaszolta sokat sejtető mosollyal sokat élt, bár felettébb fiatalos lélekkel rendelkező barátja.

Ideje volt tehát a lánynak az összefolyó, és arcán szétkenődő különböző testnedveket letisztogatnia magáról, hogy aztán az őt minduntalan átváltoztató személy végre szót nyerhessen.

- Ismét egy régi Katicáról? - kérdezte immár száraz arcbőrrel, bár még mindig kissé szipogva a dupla copfos.

- Egy Katicáról és egy Fekete Macskáról. - adott kitérő választ kérdésére, melyet a zsenge korú észre sem vett.

- Úgy szeretem, mikor az elődeimről mesélsz! - mosolyodott el végre a nemrégiben még egereket itató leányzó.

Tényleg imádta hallgatni Tikki történeteit, melyek kapcsán ő is sokkal jobban a "Katica sor"-ba illőnek érezhette magát. Sokszor tört rá ugyanis az érzés, miszerint nem megfelelő erre a feladatra, és elvérzik a megpróbáltatások közben. De mikor társa történetein keresztül megismerhette egy-egy hordozó kedves, vagy épp felettébb vicces történetét, ezen aggodalmai úgy párologtak el, mint a földön várakozó forró teájának gőze, melyet nemrég Anyukája tolt be padlójára a kis csapóajtón át, mikor meghallotta lánya sírását. Persze Sabine Cheng volt annyira tapintatos, hogy nem zavarta meg csemetéjét, mivel a hangokból ítélve arra következtetett, az biztosan egyik barátnőjének öntheti ki szívét a modern technika valamely vívmányán keresztül.